Oldalképek
PDF
ePub

parliament érezvén ezen közművelődési intézet nagy hatásu befolyását a tudományosság emelésére s a műízlés nemesítésére, minden évben oly összeget szavaz meg számára, minőt máshol nem szoktak ily czélokra fordítani. A British Muzeum rendes költségvetése évtizedek óta aránylag magas, a tavali előirányzat szerint 1.020,610 ezüst forintra ment, ebben a tisztviselők fizetése 124,900 frttal, a könyvtár catalogusának kiegészítése 41,900 forinttal, a vételek 248,400 forinttal szerepelnek, s ha valamely rendkívüli eset fordul elő, hogy példáúl valamely érdekes gyüjtemény megszerezhető, a parliament ezen költséget is mindig meg szokta szavazni. Így vétettek meg régente Sir William Hamilton etruriai díszedényei, Townley szobrai, Lord Elgin márványai s a phigaliai domborművek, de az aeginai szoborcsoportozat megvételének alkalma elszalasztatott a franczia háborúk alatt. Újabb időkben szereztettek meg Blacas herczeg vésett kövei, Castellani arany műemlékei, márványai s bronceai s a Farnese-palota római szobrai. Ezeken felül még nevezetes ásatások is történnek a nemzet költségén, így fedeztettek fel a lyciai emlékek, Ninive királyi palotái, a Mausoleum, a cnidosi szobrok, Cyrene halottvárosa s legújabban az Artemisium Ephesusban. Csak így alakúlhatott azon nagyszerű gyüjtemény, melyben most Egyptom, Assyria, Görögország s kiválólag az athéni iskola művészete, a legnagyobb kiterjedésben képviseltetik. A római császáridők, a középkor s a barbáridők emlékei azonban kevésbbé számosak, de Christy a franczia barlangok kutatója s a történelemelőtti emlékek legszerencsésebb gyüjtője szintén a British Muzeumnak hagyományozta híres gyüjteményét, mely azonban ideiglenesen máshol helyeztetett el, minthogy a monumentalis épületbe többé belé nem fért, mely a műemlékeken kívül magában foglalja még a roppant terjedelmű pénzgyűjteményt, a rendkívül gazdag ásványtárt, a páratlan őslényi gyüjteményt, s az állattani muzeumot, mely a maga nemében legelső egész Európában. Itt van továbbá a rézmetszettár, egy tekintélyes kézirattár s végre Európának legjobban rendezett, legszámosabban látogatott s valószínüleg leggazdagabb könyvtára. A parliament ugyanazért elhatározta, hogy a természetrajzi gyüjtemények egy külön muzeumba vitessenek át, hol a nagy csontvázgyüjtemény is valahára felállíttathatik, mely eddig a British Muzeum pinczéiben eldugva hevert, s így.

megszavaztatott e czélra a szükséges költség, melyből a tavalyi évre 800,000 ezüst forint esett. A British Muzeum e szerint kizárólag műemlékeknek lesz szentelve s azon könyvtárnak, melyben minden idegen nemzeti irodalmának terményeit föllelheti.

Az angolok egyébiránt azt találták, hogy még a British Muzeum roppant műgyüjteményei sem elégségesek a művelődés történelmének földerítésére, s egy válogatott fegyvertárt állítottak fel a Towerben s a South Kensington muzeum gyüjteményeit szerezték össze, melyek most minden európai műiparmuzeumnak elérhetetlen mintaképei. A mint a British Muzeumban a classikai nemzetek emlékeire fektettetett a fősúly, úgy ez South Kensingtonban a középkori s különösen az olasz műtörténelemre helyeztetett, oly annyira, hogy az olasz műtörténelem itt is részint eredetiekből, részint másolatokból tanúlmányozható. Itt látjuk Donatello, Luca della Robbia, Verrocchio, Michel Angelo viasz és terra cotta mintáit, sőt néhány márványszobrát, elhíresedett remekműveknek gipszöntvényeit s minden nemzetnek műiparteremtéseit, minden korból. A mint a British Muzeum kincseihez hozzá van csatolva a nagyszerű könyvtár, mely azoknak életet ad, úgy a South Kensingtoni muzeum kapcsolatban van egy minta-rajztanodával, mely 1850 óta az angol iparosok ízlésének nemesítésére szemlátomást hatott, úgy, hogy sok iparágban még a franczia választékosság is az angol szépség mellett másodhelyre szorúlt.

Albert herczeg, Victoria királynő nagyműveltségü férjének kezdeményezésére alakúlt a South Kensington muzeum, mely kiadványai, felolvasásai, a nagyobb iparvárosokban felállított rajztanodák s időnkénti kiállítások által lassan-lassan az egész országra kiterjesztette hatását. Itt is, mint a British Muzeumnál, kitünő férfiak működnek mint őrök s tisztviselők, az előbbinél látjuk jelenleg Newtont, a hellén művészet nagy ismerőjét, Birchet, az egyptologot, Poolet, a numismatát, Francksot, a közép-kor s történelemélőtti emlékek szorgalmas vizsgálóját; South Kensingtonban pedig Robinson működött, Owen Jones, Cole, Pollen, s egy kitünően szervezett rajztanári kar. Az egész intézet negyedszázados fennállása alatt a legújabb kimutatások szerint tizenkét millió frtnál valamivel többe került, beleértve az épületet, rajztanodát s administratiót, s az angol

lapok azt tartják, hogy az ország soha czélszerűbben s hasznosabban nem fektetett be ily összeget. A tavalyi költségvetés szerint a központi kezelés évenként 55,900 forintba kerül, vételekre 383,960 forint irányoztatott elő. A parliament nem sokalja ezt, mert tudja, hogy épen úgy, a mint Sir William Hamilton etruriai díszedény-gyüjteményének megvétele Josiah Wedgewoodnak adta az első eszmét staffordshirei gyárának művészeti irányban is eszközlendő kifejlesztésére, miből az Etruria nevű nagy gyártelep keletkezett, egész Straffordshire agyagipara pedig roppantúl emelkedett, úgy a South Kensingtoni gyüjtemények s rajztanoda állapították meg napjainkban az angol műipar versenyképességét a francziákkal, kik mozgékonyságok, ízlésök s a divat által egész Európában csaknem egyedárúsággal bírtak a műipar minden ágaiban.

Hosszabban szóltunk a British és South Kensington muzeumról, de ezzel nem merítettük ki a hasonló czélú közművelődési intézetek sorát, melyek Angolországban a parliament által gyámolíttatnak. A tavali költségvetésből látjuk, hogy Angolország művészeti és közművelődési czélokra összesen 3.715,400 forintot költ egy évben, ezen összegben találunk a képtár (National Gallery) 1) palotájának kiterjesztésére 420,000 forintot, a képtár gyarapitására 60,450, központi vezetésére 20,510 frtot; Bethnalgreen előváros muzeumára 55,700, a nemzeti arczkép-gyüjteményre 20,000, az edinburghi muzeumra 72,320, a skót nemzeti képtárra 21,000, az irlandira 23,800, a Towerben lévő fegyvertárra 7160 forintot. Ily nagy mértékben pártolja az angol parliament s kormány a művészetet s tudományt a reform óta, mely a közép osztály kezébe adta a törvényhozást, holott az aristocratiát képviselő tory-kormány kevesebbet gondolt ezekkel. Millingen 1823-ban még élesen vádolta az e részben tapasztalható hanyagságot s ellentétül felhozta a franczia kormány bőkezűségét. Az örvendetes változás főérdeme

1) Az angolok az által, hogy képtárokat nemzetinek nevezik, csak azt akarják kifejezni, hogy az nem királyi, hogy a nemzet adja reá a pénzt, nem a civillista. A ki azonban itt akarná tanulmányozni az angol művészeti iskolát, az nagyon csalatkoznék, itt a régi olasz iskolát találja képviselve, és sok szép spanyol, németalföldi s hollandus festményt, de két Turneren kívül semmi angol képet; ezek a South Kensingtoni muzeumban láthatók. A British Muzeumban is legkisebb tért foglalnak el az Angolországban talált régiségek.

itt is Albert herczegé, de működésének csak az által lett sikere, hogy az ősz Joseph Hume, ki a parliamentben mindig a takarékosság apostola volt, s minden pazarlás ellen kérlelhetetlenül kikelt, a közművelődési czélokra előirányzott minden összeget nemcsak megszavazott, hanem elfogadások mellett melegen fel is szólalt. E két férfinak köszönheti az angol nép, hogy muzeumai a jelen időben a leggazdagabbak s a legjobban szervezettek.

A franczia muzeumok jóval megelőzték az előtt az angolokat, még most is legközelebb állnak hozzájok. A Louvre s a Hôtel Cluny gyüjteményei a királyi paloták, templomok s kolostorok régi kincseiből gazdagodtak először, s a képeknek és szobroknak mind számára, mind műbecsére nézve még most is megverik mind a continentalis gyüjteményeket; központi vezetésök azonban nem volt oly állandó s következetes, mint a British Muzeumé. A kormányformákkal mindig megváltoztak az elvek is, melyek szerint a muzeumok igazgattattak. 1815-ben nemcsak vissza kellett adni mind azon szobrokat és festményeket, melyek a franczia győzelmek folytán Párisba vitettek s a 1814-iki békéből kifelejtettek, hanem a Bourbonok vallásossága visszaadta a templomoknak is azon középkori emlékeket, melyeket Lenoir a forradalom dühétől megmentett s a Petits Augustins országos gyüjteménybe elhelyezett.

Lajos Fülöp alatt erősen gyarapodtak a gyüjtemények, különösen a képtár, mely egy gyönyörű spanyol galeriával gazdagodott. A sokat rágalmazott második köztársaság igazságérzete nem engedte, hogy a képtár e része elvonassék az elűzött királyi családtól, a mint ez bebizonyította, hogy a festmények a civillistából vétettek meg, s visszaadta a spanyol gyüjteményt Lajos Fülöp fiainak, kik azt Londonban elárvereztették. III-ik Napoleon kitette a műértő Charles Blancot az igazgatói székből, ki a köztársaság ideje alatt a Louvre gyüjteményeit úgy igazgatta, a mint oly férfitól várható volt, kinek műtörténelmi művei közelismerésre találtak; helyébe gróf Nieuvekerke neveztetett, kit legjobb szándéka mellett is a párisi társaság s a sportvilág jobban ismert, mint a tudomány és művészet, ki azonban a társaság és sportvilág emberei közül minden esetre legjobban illett ez állomásra. A gróf természetesen a képtárban nem látott egyebet, mint festményeket, melyeknek nagy része eredetileg is fejedelmi termek

díszitésére készült s jelenleg is arra felhasználható, e szerint szívesen kölcsönzött képeket a nemzeti képtárból a császári, sőt a ministeri salonok decoratiójára. Napoleon egyébiránt jól érezte a muzeumok fontosságát s a művészet pártolásának szükségességét, s uralkodása nem nélkülözte e részben a fényt; ő épittette ki a Louvret s összekötötte a Tuileriákkal, úgy, hogy e két palota együtt a világnak csaknem legnagyobb épületét alkotta,1) s az itt nyert helyiségeket betöltötte gyüjteményekkel, szobrokkal, képekkel s kisebb műkincsekkel, megvette a híres Campana muzeumot Rómában, gyarapította a Louvre műemlékeit s megalapította a történelemelőtti régiségek számára a st. germaini muzeumot.

Sedan után ismét Charles Blanc lett igazgató, de Mac Mahon újra kitette a Louvreból, s marquis de Cheneviéret, a műértő buzgó katholikust nevezte helyébe, ki azt találja, hogy az összeg, mely a képtár gyarapítására meg szokott szavaztatni, sokkal czélszerűbben fordítható azon templomok helyreállítására, melyek a háború és commune által szenvedtek.

Németország, a Skandinav országok s Oroszország fővárosi gyüjteményei mind nem nemzetiek, de császáriak és királyiak, ugyanazért gyarapodások nem folytonos, mert mindig megakad, ha a fejedelem nem műértő s nem műkedvelő, az országgyülések pedig ritkán követik az angol parliament példáját. Az egyetemeknél azonban lassan-lassan kevés költséggel gipszöntvény-gyüjtemények keletkeztek, melyek mind a művészetre, mind a tudományra mindennap nagyobb befolyást nyernek. Az első gipszöntvény-gyüjteményt Mengs, a festész, alakította, Winckelmann ismert barátja, s azt a spanyol udvarnak adta el. Egy második tökéletesebb példányt, melyben az akkor ismert legjobb régi szobrok és mellszobrok képviselve voltak, megszerezte a drezdai udvar; de a kor nem érezte még elegendően a régi műtörténelem fontosságát, a gipszöntvények nem találtattak elég becseseknek, hogy valami királyi palota díszére válhassanak, a gyüjtemény napjainkig egy lomtárban felejtve penészedett. Ellenben Bonnban, hol Ottfried Müller s különösen Welker egyetemi tanárok meghonosíták az archeologiát, összegyüjtettek a műtörténelemre nézve neve

1) A legnagyobb palota a Vatican, tizenegyezer szobáival, kertjeivel együtt oly területet foglalván el, mint a régi Turin.

« ElőzőTovább »