Aztán nem is alkalmasak a képezdék növendékei vallástanításra. Hiszen magok az ő embereik megvallják, hogy a tanítójelöltek kétharmadrészének,,alig kielégítője“ van a vallásból. És mégis ezek az emberek nem átallják kimondani, hogy geographiát Genesis nélkül tanítani nem lehet. Másfelől, ha kérded tőlök, hogy az iszákosságot, a népnek ezt a főátkát, miként lehetne megszüntetni? vagy a pauperismus szörnyének torkát bedugni; a munkás osztály jövedelmét fokozni; a kunyhókba összezsufolt nép nyomorán enyhíteni? mindezen bajok ellen, mint legbiztosabb orvosszert a népnevelést kiáltják, s mégis e helyett oly ringy-rongy oktatással állanak elő, a mi akkor érdemli meg majd a népnevelés nevet, mikor a vad (természeti) ember földkarczolását tudományos földmívelésnek fogják hívni. Azoknak pedig, a kik azt mondják, hogy Anglia nagy és hatalmas volt akkor is, mikor népnevelésről még senki sem álmodott: azt feleljük, hogy igaz, csakhogy ma más időket élünk, mert azok a tudatlan tömegek ma az ország politikai urai. Való, hogy a hatalom új tulajdonosai alig tudnak róla, hogy az az övék, mert hát legnagyobb részök olvasni nem tud; de ha az ő vezérségök ideje bekövetkezik, rövid időn mind halomra döntik, a mi becses kincset most féltve féltünk. Amerikában a legdemokratább érzelmű is borzad, népnevelés nélkül, a suffrage universelletől, mert úgy érzi, hogy nevelt nép nélkül, intézményeik félszázadig sem létezhetnének: de Angliában a kormány jó lélekkel életbeléptet oly népoktatási törvényt, mely mellett a nép még az eddiginél is alább sülyed a tudatlanságban, a mely a tanító helyzetén mitsem javított, az iskola-kényszert nem valósítja meg, s az iskola-kötelezettség idejét ki nem terjeszti.

Ha az iskolai czélokra most aláíró negyed-millió ember zsebében hagyná a maga két font sterlingjét, minden erőködés és vesződés nélkül az egész országra kiterjedő iskolafelügyeletet teremthetnénk, a valóban liberalisoknak legkisebb megterheltetése nélkül. A nemzeti nevelés feladatát a philanthropia regiójából a nyilvános kötelesség szabad ege alá vinnők. Ezzel aztán a magán és felelősség nélküli testület kezeiből a nemzeti működés ellenőrzése alá állítanók a nevelésügyet. Végül lenne ingyenes iskolánk, s abba az iskolakényszer gépezetével beterelhetnők a tudatlan néptömeget. Az ingyeniskola az iskolakényszer folyománya, arra úgy contribuál min

denki, mint az ingyen himlő-oltásra. Az ingyeniskola ellen semmit sem ér az oly ellenvetés, hogy a szüle nem becsüli azt. Miért ne, mikor tudnia kell, hogy közvetve ő is hozzájárúl annak föntartásához? Vagy azt mondja valaki, hogy igazságtalan dolog nőtelen embert is kötelezni, hogy az iskola czéljaira fizessen? Épen nem, mert neki mindig jogában áll megházasodni, családot alkotni. Ily ellenvetéssel a közúti, a közvilágítási terhek alól is ki lehetne bújni, ha azt mondaná az illető, hogy ő nem szokott utazni, vagy nem szokása este kijárni.

Általában egy népiskolai tanuló 1 sterling- s 5 shilligbe kerül egy évre, és így 3 millió gyermek évi iskolázása legfennebb 3,750,000 sterlingbe kerülne. Ha a nemzet ezt az összeget megadná, a Chancellor of the Exchequer dolga lenne azt részenként kiosztani. Ebből a consolidált iskolai alap fedezne 2,500.000 £-et, s a fennmaradó 1,250,000 £-et a birtokosok 3 d.-nyi helyi adóiból ki lehetne állítani. Hogy három penny valami nagy teher lenne, senki sem állíthatja. Ha a helyi vagy községi adózás netán helytelen, lehet mással pótolni.

Az ingyen népoktatás kérdése, a mit a continensen Condorceten kezdve a legjelesebb reformerek megvitattak, nagyon megérdemli, hogy Angliában is megvitassák, s midőn kiváló államférfiaink az ingyen népoktatás kedvéért új terheket akarnak kiróni, vigyázzanak, hogy az államegyház javára befolyó adományokat, a választókat érdeklő legigazságosabb és leghasznosabb czélokra használják.

FELMÉRI LAJOS.

Wahrheit und Irrthum im Darwinismus. Von Eduard v. Hartmann. Berlin, Carl Duncker's Verlag. 1875.

Azon merész materialisticus világnézlet, melynek leghíresebb képviselője mai nap Darwin, nem egészen új; csak hogy napjainkban a nagyobb közönség is megismerkedett az illető tannal, a híres britt tudós világos és népszerű irataiból. Ez külső oka Darwin hírének. Belső, tudományos oka az, hogy ő rendszeresítette a kiválási tant. Egyes tudósokat kivéve, csak annyit tudtak, vagyis inkább fogadtak el Darwin előtt az illetők, hogy a földön élő szerves lények, még a legtökéletesebbek is, minden teremtési csoda hozzájárulása nélkül szár

maztak a szervezetlen anyagból; de miképen történt az, hogy a hasonnemű szervezetlen anyagból hasonnemű mechanicus módon, csak némi különféle külső befolyások következtében annyi féle hasonnemű, de mégis egymástól annyira különböző faj eredhetett, s mindez bizonyos tervszerű rendszer szerint: arról sejtelmök sem volt. A rejtélynek sokáig keresett kulcsát Darwin vélte feltalálni, még pedig a létért küzdelemben, melyben a leginkább életre való szerves lények kiválnak; ezek aztán leginkább alkalmazkodnak a különféle életfeltételekhez, melyek által némileg módosulván, az így nyert tulajdonságaikat átöröklés útján állandósítják és átruházzák későbbi nemzedékekre. De ezzel még koránt sincs befejezve a kiválási folyamat, melyet még több más hozzájáruló segéd-mozzanat mindinkább módosít. De nincs okunk Darwin rendszerét akár mily felületesen is vázolni, miután úgy is a hazai olvasó közönségnek kezében van Darwinnak a Természettudományi Társulat által kiadott: A fajok eredete stb. czímű alapműve.

A nevezett mű, mióta megjelent, nemcsak nagy hatást gerjesztett azok körében, kik hozzá szegődtek Darwin tanához, hanem nagy ellenhatást is mind azok között, kik más elvet vallván, nem fogadhatták el a szerves világnak merően mechanicus módon történt eredetét. Ez ellenzők is különfélék, és két főcsoportba sorolhatók, melyek egyike a vallási hagyományhoz ragaszkodván, nem küszöbölte ki a teremtési csodát a természet rendszeréből, míg a másik, philosophokból álló csoport nem szorúl ugyan csodára a természet magyarázatában, de tagadja, hogy a szerves világ csupa véletlennek eredménye; ennek tervszerűségéből örökkévaló eszméket következtetnek, melyek hozzájárulása nélkül nem keletkezhettek volna a fajok. Szóval nem tekintve a hitet, mely az emberi tudomány körén kivül vagy felül áll - két nagy táborban állanak egymás ellenében a tudósok, kiknek egyik része az idealisticus, a másik a materialisticus világnézlet mellett küzd. És nemcsak az elméleti téren, hanem a gyakorlatin is mély és nagy hatásuak lehetnek a tudományos világnak a Darwinismus mellett és ellen folytatott vitái.,,A mechanicus és organicus, a materialisticus és idealisticus felfogások régi természet-philosophiai ellentéte – írja Hartmann fent nevezett művében a szerves világ eredetének és fejlődésének kérdésében pontosúlt össze; hogy pedig a jövőben a materialisticus

vagy az idealisticus világnézleté lesz-e a diadal, az attól függ, miképen dűl el a természet-philosophiában a vita az egyik vagy másik szempont részére; ez oly alternativa, melynek lehetőségei az egyetemlegesen összekötött mívelt népek további fejlődését, legalább egyelőre, nagyon eltérő útakra terelhetik." Már ez idézetből sejdíthetjük, hogy az idealisticus világnézlet táborában küzd Hartmann, mint a ki már a Philosophie des Unbewussten czímű híres művében is a természeti és ivari kiválás tanait mint túlbecsült kimagyarázási elveket mutatta föl, melyek csak bizonyos korlátozottabb tekintetben lehetnek érvényesek. Ez előttünk fekvő mű feladata és tartalma nem egyéb, mint e fentebbi állítás bővebb magyarázata. Bizonyításainak anyagát tekintélyes természettudósok, sőt magának Darwinnak műveiből meriti; a bizonyítékokúl használt anyag helyes kiválasztása, a belőlök elvont philosophiai eredmény és az előadásnak éles elmével párosúlt tetsző modora szerzőnek eredeti érdeme. Ismertetése épen nem fölösleges irodalmunkban, mely Darwin tanaival oly örömest foglalkozik. Nem árt ismerni az ellenvéleményeket is, kivált ha szorosan a tudomány körében maradnak.

Mindjárt az első lapokon találó analogiákkal igyekszik megvilágosítani azon állítás helytelenségét, hogy a fajok alakulása nem másnak köszönhető, mint hogy egymásból kiváltak, azaz, hogy a fajok genesise csak realis, és nem egyszersmind idealis, tudniillik eszméken alapuló. A genesis realis voltát szerző is megengedi, mivel a teremtési csoda egészen ki van zárva eszmeköréből, tehát nem is fogadhatja el, hogy a fajok külön-külön teremtettek. De a realis genesis egyszersmind idealis, mi már az említett analogiákból kiderül. Ezek pedig a következők.

Az ásványok országában is a kristály-alakzatok oly typusok, melyek rokonságuk fokai szerint egy természeti rendszerbe sorolhatók; itt tehát eszményi rokonságot látunk, de azért még sem mondhatnók, hogy a rokon kristály-typusok egymásból eredtek volna. E szerint azt tapasztaljuk, hogy már realis genesis nélkül is lehetséges az eszményi genesis.

Másrészt az emberi művek körében azt találjuk, hogy a csúcsíves templom a románból, ez utóbbi a bazilikából, és ez megint a római árúcsarnokok egy neméből keletkezett. Ebből pedig nem azt következtethetni, hogy ívezetének átváltozása

által lett gót templommá a román templom, stb., hanem hogy a román stil eszméje az emberi észben alakúlt át gót stillé, és az így átalakúlt eszme szerint fejlődött ki a gót templom. Itt tehát olyan keletkezési sorozat van szemünk előtt, melyről minden kétség nélkül tudjuk, hogy eszményi genesisen alapszik. Igaz, hogy az itt érintett stil-eszmék csak egymás után keletkeztek egymásból az emberi észben, és így csak egymás után működtek mint eszményi tényezők; - és e tekintetben elütnek a természet folyamatát vezető eszméktől. Mert ha vannak ilyenek, nem időszerűleg válik ki egyik a másikból, hanem csak örökkévalók lehetnek azon eszmék, melyek a fajtypusok alapokát képezik.

Midőn pedig szerző ez eszmék létezését kideríti, azért épen nem tagadja Darwin érdemét.

A létért való harcz, a változékonyság, az átöröklés, a külső körülmények befolyása, az egyes szervek használatának vagy nem használatának befolyása, az ivari kiválás: ezen a Darwinismus állításai szerint minden más tényező kizárásával lényegesen működő tényezők sokat megmagyaráznak ugyan, és kinyomozásuk Darwinnak nagy érdeme; de csak e megszorítással hagyja érvényökben Hartmann az érintett tényezőket. Ezek csak hozzájárulnak a faj-typusok képzéséhez és nem hozzák létre a typusokat; csak a segédmunkásokhoz hasonlíthatók, kik tökéletesben faragják ki azon köveket, melyekből aztán a mester terve szerint felépül a templom.

Nem követhetjük a szerzőt mindenüvé, midőn a Darwinismus taglalása által annak érvényét megszorítja, mert különben nagyon is messze túlhaladnók kiszabott terünket. Azért csak egy és más példát hozhatunk fel.

Darwin szerint a hasznosság egyik elősegítő körülmény a természeti kiválásban: így p. a mézes virágok közül, melyek rovarok hozzájárulásával, t. i. azok által oda vitt himporral termékenyíttetnek meg, azok leginkább képesek rovarokat magukhoz csalni, melyek legfeltünőbbek nagyságok s ragyogó szinezetök által; e tulajdonságok tehát hasznosak az illető virágok létért való harczában, miért is a mézesvirágok nagysága és ragyogó színezete a természeti kiválás hatékonyságának egyik legkedveltebb példájául szokott szolgálni. Mindazon által feltünő virága van sok olyan növénynek is, melyek nem méznedvűek, tehát egyáltalában nem képesek rovarokat ma