Oldalképek
PDF
ePub

volna oda, azért nem hihetjük, mivel Dembinszki maga sem állítja. Ö, ki, annyira öntetszős, hiú ember, — ki még azt is különös megemlítésre méltónak tartja, hogy ő éjjel nehányszor kiment az ellenség tábortüzeit nézni: nehezen mellőzi vala hallgatással, ha elmondhatja magáról, mikép ő – az ellenség veszélyes közel-voltát semmibe se véve - a csak lassan haladó hadosztályt elhagyá, hogy maga minél korábban érjen Putnokra.

Itt tehát csakis este tudván meg, hogy Piller Schliket már a múlt éjjel az aggteleki szorosnál megtámadta s visszaszorította : rögtön combinált támadást tervez a Tornallyán táborozó Schlikre, oly formán, hogy ő maga (Dembinszki) Putnok felől (délről), Piller pedig Aggtelek felől (keletről) egyszerre támadjanak a tornallyai ellenséges táborra. Azonnal irt is Pillernek, és nehogy ez támadásával elkéssék, nem mindjárt a következő napra (febr. 12-ére), hanem a levél keltének csak holnaputánjára tűzé ki a combinált támadást.

Piller feleletéből egyebek közt azt is említi Dembinszki, hogy az ő levelét már február 12-én este 7 órakor (körülbelől huszonnégy óra mulva) adták Piller kezéhez, tehát elég korán arra, hogy Piller a levél vétele utáni nap (február 13-kán) délig Tornallyánál, Dembinszkivel egy időben támadhasson. Ha mind ez

a hogy Dembinszki elbeszéli a lehetőségek országába tartozik;

ha azon estétől fogva, melyen Dembinszki Pillernek önálló támadásáról hírt egyáltalán vehetett, a Dembinszki támadása kezdetéig csakugyan annyi idő folyt el, a mennyi szükséges, hogy Dembinszki levele Pillerhez huszonnégy óráig útban lehessen s Piller a levél vétele után még Aggtelekről Tornallyára jókor érhessen:

akkor Piller valóban Danzer Alphons F. úr védelmére szorúlt; ki ama kritikát, melynek kezdetét már fönnebb közöltük, ekképen folytatja :

„Piller segítségére támaszkodnia (Dembinszkinek) eleitől fogva hiba volt; először azért, mert a szolgálati rend ellen vétett, midőn egyenes parancsot adott Pillernek, a ki pedig Görgey közvetlen parancsnoksága alatt állt; másodszor pedig Dembinszki nem tudhatta, hogy ama három követ közül, kiket az osztrákok oly könnyen elfoghattak volna, csak egy is eljuthatott volna Pillerhez? Dembinszkinek tehát, ha erkölcsi sikerre“

számított, minden esetre több erőt kellett volna magához vonnia, vagy a haszontalan összeütközést kerülni.“

Danzer Alphons úr — úgy látszik -- felette zokon veszi magasztaltja, a „nagy katonánaktornallyai kontárkodását. Elkeseredettségében még azon otrombaságra is képesnek tartja Dembinszkit, hogy parancs alakjában irta légyen az akkor még önállóan működő Görgey alatt álló Pillerhez intézett levelét.

Valamint már a bevezetésben több ízben, szint' úgy eme kritikában, ismét elvetette a sulykot Danzer Alphons F. úr, csakhogy itt ellenkező irányban.

Amott — t. i. a bevezetésben -- „a léleknemesség ritķa jellemű képviselőjét“ – (az Athenaeum fordítása szerint*) ismeri fel gróf Dembinszkiben; itt meg már annyi ildomot sem tesz fel róla, hogy parancsokat ne küldjön olyan főtisztnek, kinek (szolgálati állásánál fogva) szabad tetszésétől függ, elvagy el nem fogadni azokat.

Danzer Alphons F. úr sokkal alaposabban védheti vala Pillert, ha kevesebb felületességgel állítja össze munkáját; ha a Dembinszki hátrahagyott irataiban előforduló időbeli adatokat összehasonlítani nem lesteli az eredeti osztrák forrásokkal, melyek itt első helyen döntő súlylyal azért bírnak, mivel az emberek általános sajátságainak egyike: hívebben tartani

meg a rosz, mint a jó napok emlékét.

Rosz napjai voltak 1849. február első felében a Schlikféle osztrák hadtestnek; s e rosz napok történetét elpanaszolja az igazság csaknem kesergő naiv hangján, hűségesen és részletesen egy ezen hadtestben az 1848,-ki téli hadjárat alatt szolgált főhadnagy, a már 1850-ben megjelent művében. **)

Ezt tanulmányozta volna Danzer Alphons F. úr, mielőtt ama bevezetés meg eme kritika megírásához fogott.

*) Az Athenaeum ugyanis e helyet: „Doch nicht allein den befähigten General, sondern vielmehr noch den Führer voll Noblesse des Charakters finden die grossen Ereignisse in dem Grafen Dembinski“ – következőképen fordítja magyarra: „De nemcsak a nagy katonát, hanem a léleknemesség ritka jellemű képviselőjét ismerjük meg gróf Dembinszkiben.“

**) Die Winter-Campagne des Graf Schlik'schen Armeekorps 1848– 1849. Geschildert von Franz Kocžicžka, Oberlieutenant im zehnten Infanterie-Regiment (Augenzeuge), Olmütz, 1850.

Ha figyelmére méltatja e történeti forrást: nehezen áll elő oly felületes, alaptalan kritikával, mely szerint Dembinszki Pillernek támadási parancsot küldvén (minek nyoma sincs az emlékiratokban) „A szolgálati rend ellenvétett; hanem inkább kimutatja, a mi nem sok fejtöréssel jár vala:

hogy Dembinszki, ujra bűnbakot találva magának, itt is

mint egyebütt valótlant állit, mindenképen elhitetni törekedvén az olvasóval, hogy Tornallyánál közreműködnie ugyancsak módjában vala Pillernek.

Az említett eredeti forrásról azonban talán nem is tudott Danzer Alphons F. úr, a mi — férczművének silány voltát figyelembe véve – épen nem valószínűtlen. Vagy ha mégis tudott róla : akkor ő – meglehet - valamint a Dembinszkire reá fogott parancsküldést, szintúgy „a szolgálati rend ellenvaló dolognak tartá azt is, hogy ő a herczeg Windischgraetz meghagyásából egy fő rangu tábornok által compilált történeti munka*) mellett vegye észre még amaz egyszerű főhadnagy önálló eredeti művét is, melyből egyébiránt meríteni ama tábornok épen nem itéli magas önérzetével összeférhetlennek, csinálgatván belőle kivonatokat, persze: a forrás megnevezése nélkül és a Danzer Alphons F. úréhoz hasonló felületességgel.

Tegyük meg tehát már most mi, a mit Danzer Alphons F. úr, Dembinszki emlékiratait összeállítván, tenni - bármi okból – elmulasztott. Hasonlítsuk össze Dembinszki idő-adatait a Schlik alatt szolgált Kocziczka főhadnagyéival.

Dembinszki azt állítja, hogy Schliknek! Piller által történt megtámadtatásáról Putnokon, február 11-én este hallott először.

Hogy Putnokon csakis este hallott róla, megengedjük;

a mint láttuk est előtt nem is érhetett Putnokra. Nem engedhetjük meg azonban, hogy már február 11-én volt légyen az; mert Kocziczka szerint Piller csak két nappal későbben, azaz február 13-kán, még pedig nem az aggtelki szorosnál, hanem a Tornallyától (Kassa felé) egy mérfölddel távolabb eső Szén helységben rontott pitymallatkor Schliknek az előőrsi szolgálatot elhanyagolt hátvédére.

mert

*) Der Winterfeldzug 1848–1849 in Ungarn. Unter dem Obercommando des Feldmarschalls Fürsten zu Windisch-Graetz. Im Auftrage Se. Durchlaucht des Feldmarschalls nach officiellen Quellen bearbeitet und herausgegeben. Wien, 1851.

[ocr errors]

És miután Dembinszki Schliket megtámadandó (saját szavai szerint) ugyancsak február 13-kán „délután 1 órakor szemben állt Tornallyával“:

világos, hogy Piller, ki az nap reggel még három mérföldnyi távolságban csatázott, nem működhetett közre Dembinszkivel.

De mi ekképen szóltunk imént: „Csak legyen egyszersmind bátorságunk, akkor is híven közölni kutatásaink eredményét, mikor ez annak, mit elfogultságunkban buzgón keresni indultunk, netalán ellenkezőjére sül ki”.

Azért nem is titkoljuk, hogy Dembinszki nem csak Piller támadásának napját, hanem a tornallyai csatanapot is hibásan jegyzi.

Kocziczka szerint ugyanis nem február 13-án, hanem 14-kén támadott Dembinszki Tornallyánál.

És így Piller itt mégis közreműködhetik, ha őt a combinált támadásra jókor felszólítják.

Ezt tenni vajon módjában volt-e Dembinszkinek? Igenis, volt; de nem értett hozzá.

Putnokról Jósafő- Petri- Szén vidékére, hol a győztes Piller február 13-án található volt, 6–7 órai idő alatt mindenesetre eljuthatni, ha mindjárt rosz utakon is; tudni való: váltott lovakkal. Dehogy kell ahhoz18–24 óra, mint a hogy Dembinszki három küldönczének kellett.

Hanem oly rendkívül fontos üzenetet, mint a milyen akkor a Dembinszki részéről Pillernek elküldendő vala, nem szabad ám akárkire bízni, ha mindjárt buzgó hazafi is az illető. A buzgó hazafiság magasztos valami, a hol önfeláldozó nagy tettekre buzdít. Dembinszki három küldönczénél, úgy látszik, a buzgó hazafiság csupán szép igéretekben nyilatkozott, minthogy e három buzgó hazafinak - Dembinszki tanusága szerint 18–24 órai idő kellett ama 6–7 órai út megtevésére. Ültetett volna Dembinszki mindenik küldöncz mellé egy-egy megbízható erélyes főtisztet szekérre, s aligha ott nem terem Piller Tornallyánál másnap déltájt; mert úgy már hajnalban, nem pedig este 7 órakor veszi Dembinszki leveleinek legalább egyikét.

Hogy ama három küldöncz közül, a kikre leveleit Dembinszki bízta, elvállalt kötelességét egyik sem teljesíté, már onnan is világos, hogy — mint Dembinszki beszéli

egyikök

sem mutatta magát többé; mind a hárman restelvén buzgó hazafiságuk léha voltának kiderülését.

Dembinszki ügyetlen intézkedéseinek tehát az lett az eredménye, hogy Piller kora reggel helyett csak este 7 órakor vevé a leveleket február 14-kén.

Ezen nap helyett ugyan február 12-két emlegeti Dembinszki: mert a tornallyai csatát február 13-kára teszi s így el akarná velünk hitetni, hogy Piller már e csata előestéjén tudta, hogy a támadni elhatározott Dembinszki másnap az ő közreműködésére számít, – a mi egész egyszerűen azért lehetetlen, mert akkor Piller Dembinszki leveleit még azoknak Putnokról való elindulta előtt kapta volna meg.

Ugyanis:

hogy a Görgey-féle hadtest valamelyik osztálya, Piller nevű akkori parancsnokának vezérlete alatt, Schliket egy szerencsés támadással Tornallya felé visszaszorítá: ezt legkorábban, bárhol, csakis e támadás napján tudhatta meg Dembinszki.

Megtudta Putnokon este.

És egyedül e hír alapján szülemedheték ő benne a gondolat, hogy Schliket másnap Tornallyánál egy időben kétfelől is meg lehetne támadni, s csak e gondolattal már terhes fővel kezdhetett Dembinszki annak meghányásához, miként tegye e combinált támadást lehetővé s összevágóvá? mit írjon Pillernek? írjon-e egyátalán, vagy talán – oly közel az ellenséghez — nem tanácsosabb-e a szóbeli üzenet? ezt hogyan juttassa Pillerhez úgy, hogy későn ne érkezzék? melyik uton? kocsin-e vagy lóháton?

Mindezen kérdéseken túl kellett Dembinszkinek esnie, mielőtt első küldönczét útnak indithatá. Addig okvetlenül még később este lett.

Február 13-án már csak jóval öt óra után áldozik le a nap. Este alatt tehát körülbelől a délutáni hatodik órát értheté Dembinszki s az első küldöncz legkorábban február 13-án este óra körül indulhatott Putnokról útnak; a második kilencz, a harmadik pedig éjjeli tizenegy óra tájt.

És

a 6—7 mérföldnyire tartózkodó Piller amott ugyanakkor, mikor eminnen az első levél elindult, nemcsak, ezt, de még az ezentúl, két – négy órával későbben elküldendőket is vette volna már?

Hiszen ez ördögi mesterséggel járna, még távírón is.

« ElőzőTovább »