Oldalképek
PDF
ePub

Ha van hatalmatok még, istenek,
Megtörni e varázsnak bűv-szavát:
Adjátok vissza szabadságomat!
De ha sem ég, se' föld segélyt nem ad :
Jól van! Nem h’jába nyújtózám merőn
Még, - érzem, esküszöm

van még erőm!

Szász KÁROLY.

SZÁLL AZ IDŐ ...

Száll az idő, nap jön napra,
Év jön évre szüntelen, —
Derültebbre, borultabbra
Ritkán fordul életem.
Elérem már azt a révet,
Melybe úgy ohajtozom,
Hol magános kis szigetbe'
Csónakomat lánczra kötve,
Terhem hiven hordozom
S emlékimnek áldozom.

Könnyű lesz már lágy közönynyel
Néznem embert, életet.
Hiú remény te is menj el,
Nélküled is élhetek.
Nincs jövőm, de nem is várok
Semmi nagyot, semmi fényt,
Kevéssel is megelégszem,
Alant kezdtem, alant végzem,
Irigylem, ki kényeként
Nyugton élhet, a szegényt.

Menthetetlen összetörtem
Régi eszményképeim,
Melyek egykor megbűvölten
Csalták, vonták lépteim.

Földön járva, égbe szállva,
Minden ember útja egy:
Minden ponton egy ég föd be,
Minden pályát egy vég köt be;
S állj bár büszkén vagy remegj,
Halál ellen egyre megy.

Dönthetetlen tudományom,
Nem inog, mint Hamleté,
Hogy kövesse, nem kivánom,
A ki el nem érheté.
Óh, mert drága tudomány ez,
Nagy az ára : bármit ér!
Érte mindent eltapodtam,
Szívemet is megtagadtam,
S félek mégis, mégis él
S ki a sírig elkisér.

DömöTÖR JÁNOS.

ÉRTESITŐ.

Közegészségügy Angolországban, tekintettel az orvos-ügyre, orvosi rendészetre és törvényszéki orvosi ügyre, valamint a hazai viszonyokra. Irta Fodor József, egyet. ny. r. tanár. Budapest. 1873.

8-adrét, 507 I.

E könyv szerzője azon igen kevesek közé tartozik, kik nálunk a közegészségügygyel annak tudományos, újabb értelmében foglalkoznak. Mint egy ezt is magában foglaló tárgy tanára Kolozsvártt, majd mint kizárólag e tárgyé Budapesten, egyedüli képviselője volt eddig s marad még talán sokáig az újabb közegészségügyi törekvéseknek s mint ilyen, főleg mint az újonnan felállított országos közegészségügyi intézet igazgatója, kire ez intézet semmiből megteremtésének s e teljesen parlag tér mívelésének terhes feladata nehezül, az ilyesekkel törődő közönség várakozásának és figyelmének tárgya. A munka, melyet itt röviden ismertetni akarunk, hosszabb

angolországi tartózkodása és tanulmányozása alatt gyűjtött adatokból épült fel s nem csak tárgya, de tartalma által is érdekes. Csaknem két év telt el ugyan megjelenése óta, de annak, hogy az országos közegészségügyi intézet (legalább papiron) felállíttatott, még csak kevés ideje; egy féléve, hogy épen a szerző e tárgyból egyetemi előadásokat tart, az egész ügygyel komolyabban foglalkozni csak most kezd az ország s így nem lesz időszerűtlen a munkában foglalt eszméket újból és e helyen is felelevenítni.

Az egész mű öt fejezetből áll. Az első az általános részt : Angolország földe és népe ismertetését népmozgalmi és orvosi statistikáját, végül Londonnak ilyen tekintetekből leírását foglalja magában. Igen jó bevezetés ez a mű többi részéhez s ha valaki nem értené, miért választotta szerző épen Angliának e tőlünk oly távol eső, oly sokban különböző országnak egészségügyét ismertetése tárgyáúl (különben más országokéról is tesz igéretet) e fejezetben elegendő felvilágosítást találhat. Anglia egészségügyi állapota mindazon viszonyok jelenléte mellett is, melyek a társadalom fejlődésével együtt erősödő elleneit képezik a testi jóllétnek, bámulatosan kedvező s ezért igen tanúlságos; az még akkor is, ha részben egészen sajátos angolföldi viszonyok miatt a mienkkel nem mindig hasonlítható is egybe. A legfőbb és legszomorúbb tanulság e fejezetben, hogy a mi szaporodási viszonyaink mily rendkivül kedvezőtlenek azon országéihoz képest, melyben oly sok nagy város, oly sok gyár, oly nagy lakássűrűség találtatik, a mi nálunk pedig mind nincsen úgy. Ha olvassuk e könyvből, hogy Angliában a legtöbb házasság köttetik, (115 lakosra egy, míg nálunk csak 125-re egy, e mellett ott hamarabb nősülnek s a házasság értéke nagyobb), hogy ott születés és halálozás között legkedvezőbb az arány egész Európában, 100 halottra 151–160 születés esvén, míg nálunk (1864) csak 114 esik, hogy ott a közép élethosszúság 45 év, míg nálunk csak 26.3, hogy ott a csecsemők halálozása 15 (míg nálunk 26) százalék, kiváló érdekeltségnek kell bennünk ez e tekintetben is irigylésre méltó föld egészségügye iránt ébredni. Épen ez érdekeltség felköltését kell, minden tudományos értéke s inkább szakemberek számára írt további adatai mellett is, e munka legfőbb érdeméül és hasznáúl tekintenünk.

Jó közegészségi állapot s ez ügy mívelése jól képzett

orvosok nélkül lehetetlen. A kiképzés módjai tehát nemcsak a tanítás ügyének barátait s az orvosok társadalmi viszonyai nemcsak őket magokat érdeklik; a nemzet közérdeke kivánja hogy az orvos-ügyre különös figyelem fordíttassék. A könyv e tárgyról szóló második fejezete szintén sok érdekest foglal magában, kivált az orvos-ügy történeti kifejlődéséről. Az angoloknál mint sokban, úgy e tekintetben is, a meglevőhöz és hagyományokhoz ragaszkodás s az élet és közügy szükségei hozták létre egymásra hatásuk által a jelenlegi állapotot és sok sajátos, különös jelenség mellett oly valami jött létre, mi gyakorlatilag legjobb, vagy legalább is sokkal jobb mint a mi szárazföldi rendünk. Az angol orvos túlnyomólag gyakorlati kiképeztetése nem felel ugyan meg a német „egyetemi színvonal“ fogalmának, de igen az élet fő szükségeinek, mire a német s ezek mintájára épült egyéb intézeteknek kevesebb gondja és hatása van; a nagy tekintély, melyben az orvos-egylet áll p. o. Londonban, oly hatalmat ad ugyan ennek kezébe, mely egy legnagyobb gyakorlattal és jövedelemmel biró orvost koldússá s a szegények kórházában elhaló, megvetett egyénné tehetett, de e hatalom meggátolja a teljesen avatatlan káros kontárkodását. Oly tiszteletben, mint Angliában, sehol nem állanak az orvosok. A tanúlás s erre tett roppant kiadások évei után a gyakorlat, a törvény által biztosított igen magas díjak kielégítő jutalmat adnak s ezzel, a mi fő, feleslegessé teszik az üzérkedést, azon módját az orvosi gyakorlat űzésének, mely más földön (s nem kell mást, csak hazánkat nézni meg) az orvosok tekintélyét, az orvosi tudomány hitelét tönkre teszi. Szóval úgy tudománya mint jelleme s ez épen oly fontos mint amaz, a legjobb irányban, mert legkedvezőbb körűlmények közt, fejlődhetik az angol orvosnak. Nem kevéssé fontos az a körülmény, hogy orvosokká Angliában csak vagyonosabb emberek lehetnek, a tanúlás nagyon költséges volta miatt. Hogy így sok kitűnő tehetség nem lehet azzá, bizonyára nem tekinthető hibáúl; kitűnő tanítókra s iparosokra épen oly szükség van.

Az orvosi rendőrség mostani állapota Angliában szintén igazolja a fentebb mondottakat. Összefüggő, elméleti tudományos alapokon nyugvó törvények nélkül, mindig az esetleges szükség érzetéből folyó s annak megfelelő szabályok és rendeletek által, zavart, észszerűtlenül szervezett összefüggéstelen

administratio mellett nem annyit, de sokkal többet ér el közegészségi ügyekben az angol mint mi, kiknek sokkal jobb egészségügyi szervezetünk van írásban, de kik a kivitelben tehetetlenek vagyunk. Kivált a járványos betegségeket illetőleg csodálhatjuk az angol rendeletek pontosságát és tökélyes kivitelét. A könyv harmadik fejezete mindezekről részletes s kivált szakembereknek igen tanúlságos adatokat nyújt.

Határozottan legérdekesebb és becsesebb része e munkának a negyedik fejezet, mely az egészségügyi állapotról szól. Megtaláljuk benne mindazt, mi nálunk hiányzik, pedig lennie kellene s minek lételéből ott a kedvező, nem lételéből itt a kiválóan rosz viszonyok erednek. Az egészségügy nemzetgazdasági fontosságának érzete, á mindenre kiterjedő figyelem, a törvények tisztelete, hivatalos és polgári kötelesség pontos teljesítése, a megegyeztetett humanismus és haszonkeresés — mind egyesültek azon, bár nem mintaszerű, de eredményeiben minden mást felülmúló egészségügy létesítésére, mely nekünk talán örökre utánozhatatlan fog maradni.

E fejezetben sorban tárgyalja a szerző a levegő, talaj, lakások, a kórházak, a szegények, elmebetegek stb. ügyét. Legfontosabb ránk nézve azt ismerni, mit a lakásokról s főleg a talaj kiszárításáról mond. Tudjuk mily roppant százalékát teszik a pesti halottaknak a gümőkórosok, s ha ehhez azt is tudjuk hogy oly helyeken, hol mint p. o. Londonban s Anglia nagyobb városaiban, gondot viselnek a föld kellő szárazságára jó csatornázás által, a halálozás e betegségekben nagy mértékben csökkent s most már folyvást alacsony: megborzadunk a mi viszonyainktól. Nálunk híre sincs, hogy a talajvízről észleleteket s e tárgyban intézkedéseket tegyenek! Ott a jó kövezés mellett külön, vizet át nem bocsátó falú csövekkel eszközlik a talaj-víz gyűjtését és elvezetését. Az erély, melyet ilyen dolgokban kifejtettek, valóban csodálatos. A város szennyét elvivő csatornák egy időben roszak voltak Londonban; a Themse partján a házak s így a parliamenté is, a bűz miatt lakhatlanok voltak, gyorsan új csatornarendszert dolgoztak s vittek ki és a bajon segítve volt. Ott minden város, melyben 23

pro millenél nagyobb a halálozás, törvény szerint köteles csatornázást létesíteni. Pesten annyit ér mintha nem volna ; búzét mindnyájan ismerjük a a levegő, melynek javításáról Londonban a nagy terek, parkok ápolása, be nem építése által

« ElőzőTovább »