Oldalképek
PDF
ePub

A pesti nemzeti kaszinót Széchenyi alapította meg és e kezdeményezést az ország minden vidékén követték; ma már több mint fél ezerre megy hazánkban a kaszinók és olvasókörök száma; ezeknek fogom megküldeni a külön lenyomatot egy aláírási ívvel, felkérve mindazon társas-körök tagjait, hogy mindenki adjon nem sokat, csak annyit, mennyit könnyen nélkülözhet és adhat e czélra. A gazdag pesti nemzeti kaszinó pár ezer forintja, melyet e czélra bizonyára szentelend, ép oly becses, mint a szerény kaszino néhány forintja. Gróf Széchenyi életét milliókért áldozta és igy emléke megérdemli, hogy ezereknek egyesült adománya szerezze 'meg a XIX. század leghazafiasabb magyarjának hátrahagyott kéziratait.

Ma az 1875-ik évet írjuk. Tehát épen egy fél százada, hogy bekövetkezett azon örökké emlékezetes esemény, midőn a még kevéssé ismert gróf Széchenyi István, az ifjú huszárkapitány, a pozsonyi országgyülésen tette a magyar tudományos akadémia alapítására nagylelkű ajándékát és megindította azon nagy mozgalmat, melynek folytán hazánk regenerátiója kezdetét vette.

[ocr errors]

E nevezetes korszak félszázados ünnepélyét nem ülheti meg méltóbban a magyar nemzet, mint ha nagy és kicsiny, szegény és gazdag, tehát mindnyájan egyaránt, a kik Széchenyi által megindított haladás áldásos következményeit élvezzük, adakozásunk által jelét adjuk az iránta való kegyelet és hála érzetének és ezzel nem sokára leleplezendő márványszobra mellé maradandó becsú szellemi emléket is emelünk, megemlékezve Arany szavaira:

,,Emléket, oh hazám, mit adsz e sírra?
Hová tekintesz földeden, magyar,
Hol Széchenyi nevét ne lásd megírva
Örök dicsőség fénysugárival?

Széchenyi hírét, a lángész csodáit,
Ragyogja minden, távol és közel:
Áldozni még jerünk ah oly sokáig
Nem értők Széchenyi szivéhöz el.“

GRÓF LÓNYAY MENYHÉRT.

[blocks in formation]
[merged small][ocr errors][merged small][merged small][ocr errors]

,,Hogyan? mi? vérét? hát e mit gagyog?"

Jó! ki vele! e medve én vagyok.

Egy kis kötény fodrába fogva,
Lábához kötve czérnaszálon ;

De hogy' volt, mi volt a dologba':
Elmondom máskor. . . . Ma nagyobb
Dühöm, boszúm; magamat is utálom..

Mert hah! itt állok a sarokba',
És hallgatom a gágogást,

A nyávogást, a hápogást;

S megfordulok,

S felmordulok,

És futok, neki iramodva;

[merged small][merged small][merged small][ocr errors][merged small][merged small][merged small]

Ránéz.,,Be furcsa szörnyeteg!
Medvének igen is szelíd,
Uszkárnak meg vad egy kicsit;
S be loncsos lompos,

Milyen bozontos,

És milyen furcsán hentereg!"
Hátát lábával czirogatja végig,

Szegény, magát paradicsomban érzi
Csiklandva mind a hét érzékit!
S maga oly egykedvűen nézi.
Czipőit csókolom, talpát nyalom,
A mint egy medvétől telik;
És tányér talpam, halkan, nyájason,

Kerek térdéhez közelít.

El is eltűri jó kedvében,
Fülem is megvakarja szépen,
Aztán, jól-jól pofon legyint

S azzal boldoggá tesz megint.
Vagy szól-s szót fogadok legott
"Allons tout doux! Eh la menotte!
Et faites Serviteur

Comme un joli Seigneur !"

Igy tölti kedvét, játszva véle

S szegény bolond, hogy' ne remélne?
De ha felbátorítja kisség:

Rögtön rövidre fogja ismét!

De van egy kis üvegcse balzsama,
Melylyel nem ér föl semmi méz,
Melyből, ha szíve lágyul, lassan a
Vad eltikkadt ajkát a piczi kéz
Kis újj-hegyével be-bekenni kész.
De azzal elfut és ott hagy magamba',
Követem őt, nyomorú bamba!
Majd borzadozva messze szaladok,
S meg újra csak utána ballagok
Boldogságomba' és kínomba'.

Hah! néha nyitva hagyja ajtaját,

[ocr errors]

S rám sandít gúnynyal, nem szököm-e meg?

« ElőzőTovább »