Oldalképek
PDF
ePub

bizonyos cselekedetek belértékének meghatározására mi bírunk behatóbb éleslátással, mint bírandnak utódaink, a kik az általunk még személyesen ismert egyéniségek, a részünkről közvetlenül átélt események iránt talán majd csak lanyhán érdeklődnek.

Csak legyen egyszersmind bátorságunk akkor is híven közölni kutatásaink eredményeit, mikor ez annak, mit elfogúltságunkban buzgón keresni indultunk, netalán épen ellenkezőjére sűl ki.

Becsületes munkát csakis úgy végezhetünk. „A mit pedig ma tehetsz, ne halaszd holnapra", tartja a közmondás. S ha mindegyikünk saját látkörén belül s erejéhez képest hozzá segít, még megérhetjük, hogy szabadságharczunk legfontosabb eseményeit s azoknak egymással összefüggését nemcsak azon számtalan torzképekben fogjuk bírni, melyekben idevágó, 1849 utáni történeti irodalmunk jelenleg bővelkedik, ha» a valódi tényeknek mindinkább megfelelő tanulmányokban is; mely utóbbiakat aztán kevésbbé öndicsőítő édes képzelgéssel ugyan, de annál férfiasabb öntudattal hagyhatjuk egy jövendőbeli Szalay Lászlónk rendelkezésére.

Bocsánat e kitérésért! Hanem mi ennek, mint bíztatónak, úgy éreztük szükségét, nehogy munkaerőnket zsibbasztó fölényt nyerjen bennünk azon kétely: vajon egy oly annyira gyarló művel, mint az, a melylyel Dembinszki emlékiratai magyar fordításában ajándékozott meg minket az Athenaeum, annyit bajlódni egyáltalán érdemes-e?

IV.

Putnokon hagytuk el Dembinszkit a Kazinczy-féle hadosztálylyal, szerinte (77. 1.) 1849 február 11-én.

Vajon itt mit akart? Felelet: A Kassáról Vácz felé elmenekült s útközben (Tornallyán) -Dembinszki föltevése szerint - magát befészkelni szándékozó Schliket innen elzavarni, — nehogy az akkor a Szepességben tartózkodni vélt Götz- és Jablonovski-féle két osztrák dandárral, valamint a bécsi kormány által ellenünk felbujtott szlovák felkelőkkel egyesülni időt nyerjen.

Következteté pedig Dembinszki Schliknek Tornallyán maradási szándokát azon hírből, miszerint Schlik Kassáról Budapesti Szemle. Nyolczadik kötet. 1875.

2

Tornán, Jósafőn, Aggteleken keresztül vonúlva, az utóbbi helyet is már elhagyta, - továbbá abból, hogy az osztrákok Tornallya környékén kenyeret süttetni rendeltek, — s végre egy napiparancsból, melyben Schlik meghagyja katonáinak, hogy szennyesöket mossák ki.

Csaknem fölöslegesnek látszik itt arra figyelmeztetnünk a nyájas olvasót, mennyire oktalan következtetés, hogy Schlik azért nem szándékozhatnék Tornallyán túl folytatni kényszerűségből erőltetett hátrálását, mert „már az aggteleki szorost is elhagyta". Mintha bizony oly nagy valószínűséggel járna, hogy egy kiéhezett ember, mivel két tál ételből valamicskét már evett, a harmadikból már nem fog kérni.

A mi pedig a kenyérsütést és szennyesmosást illeti, bármelyik sajóvölgyi parasztasszonytól megtudhatta volna Dembinszki, mikép elegendő tűzelő anyag mellett, könnyen végezhető estétől reggelig, akár kétszer is, mind az egyik, mind a másik; ezek miatt tehát bizony meg nem szakad egy jó rendben úgy is csak nappali menetekben kivihető hátrálás folytonossága.

Végre merő lehetetlenségnek látszik, hogy a mikorra Dembinszki a Kazinczy-hadosztálylyal Putnokra ért, Schlik hadserege nagyobb részének már Tornallyán túl, Rimaszombat felé folytatott hátrálását ki ne tudhatták légyen Dembinszki kémjei, vagyis inkább az e vidéken teljhatalommal kormánybiztoskodó Szemereéi.

Azonban bármi okból szánhatta légyen is el magát a támadásra Dembinszki: - az épen kéznél levő egyetlen hadosztályt nem ítélvén e vállalatra elegendő haderőnek, a már útközben (Sajó-Szent-Péterről) maga után Putnokra rendelt Máriássy-hadosztályt bevárandó, csak harmad napra (szerinte február 13-kára) tűzi ki a támadást. És mikor végre megérkezik a Máriássy-hadosztály: Dembinszki még se mind a két hadosztálylyal támad, hanem csakis az egy Kazinczy-félével; s kudarczot vall, a mint azt előre láthatta volna.

E támadás indokolatlan voltát még Dembinszki magasztalója s emlékiratainak összeállítója, Danzer Alphons F. úr is feltűnőnek találja, a mint ez a 84. lapon, a csata-leírás végéhez jegyzés-alakban oda bigyesztett kritikájában mutatkozik, mely kritika ekképen indúl meg:

„A Dembinszki által itt annyi részletességgel leírt tor

[ocr errors]

nallyai csatáknak egészen más színezete van, ha annak leírását az osztrákok el kell ismernünk, hogy tárgyilagos hivatalos jelentésével összehasonlítjuk. Dembinszki czélja, melyet e csatával elérni óhajtott, e jelentés szerint nem eléggé világos. Mit akart vele elérni? Az osztrákokat kiszorítani Tornallyából? — Hiszen úgy sem akartak ott maradni, miután Schliknek mindenek előtt az állott érdekében, hogy a császári fő erővel egyesüljön, se végből elérje Rimaszombatot és Losonczot. Schlik előtt tehát ez az egész összeütközés csak egy előörsi csatározás jellegével bírt; Dembinszki ellenben nyilván erkölcsi előnyt akart kivívni, midőn az osztrákokkal, mint önálló főparancsnok összeütközött, a mire eddig alkalma nem volt. De ha ezt akarta, akkor nagyon is gyönge erővel lépett fel

[ocr errors]

Dembinszki a támadás jó sikerének biztosítására tett elővigyázati intézkedései közül kiemeli, hogy Pillert az Aggtelek felől is Tornallyára intézendő egyidejű támadásra jókor felszólította.

Piller azonban nem működött közre; s e miatt őt okolja Dembinszki a tornallyai támadás eredménytelen voltáért.

Hadd lássuk, nem-e Piller is csak olyan bűnbak Dembinszki tornallyai felsüléséért, mint a milyen bűnbaknak Schlik megmeneküléséért Klapkát mutattuk be első közleményünkben?

-

Ha Dembinszki vádja alól — valamint amott Klapkát — szintúgy emitt Pillert is fölmentenünk sikerülni talál: előre kijelentjük, hogy érte nem igen tarthatunk különös elismerésre számot, mivelhogy folyton eszünkben van, hogy — a mint a közmondás tartja „könnyebb utólérni a hazugot, mint a sánta ebet".

[ocr errors]

V.

A Piller ellen emelt vádat illetőleg következőképen adja elő Dembinszki az ide vágó (szerinte történt) dolgokat:

(76.1.),,Február 11-ike reggelén Miskolczról Szent-Péteren át Edelény felé vonultam. Szent-Péteren találkoztam egy magyar nemessel, ki épen Szemeréhez készült azzal a jelentéssel, hogy Schlik már elhagyta Tornát s Aggtelek felé indúl. Rögtön elhatározám, hogy ez iránynyal párhuzamosan a Sajóvölgy (77. 1.) mentében fölfelé vonulok s még az nap (február 11-én) este csakugyan elérkeztem Putnokra.

,,Itt ismét arról értesültem, hogy Schlik már az aggteleki szorost is elhagyá, s hadtestével Tornallyán fekszik s egyúttal arról, hogy Piller őrnagy Görgey hadtestétől a múlt (tizenegyedikére viradó) éjjel megtámadta őt s érzékeny veszteség után visszaszorítá.

[ocr errors]

„Mind ezekből azt látám, hogy az ellenség tovább fog itt időzni.

„Tornallya sokkal nevezetesebb pont, semhogy az ellenségnek megengedhettem volna, hogy itt befészkelje magát............ (78. 1.),,Miután azonban jól éreztem, hogy 5000 emberemmel nem tehetem ki magamat annak a veszélynek, hogy egy hadtestet támadjak meg, mely számban annyira felülmúl s oly tekintélyes tüzérség fölött rendelkezik: levelet írtam Piller őrnagynak, hogy Schlik altábornagyot meg fogom támadni Putnok felől; s ajánlatot tevék neki — Piller őrnagynak hogy tegye ugyanazt Aggtelek felől. Hogy Piller őrnagynak elegendő időt engedjek intézkedései megtételére: 13-kát tűztem ki az ütközet napjáúl. Három követet, mind a három buzgó hazafi, küldöttem hozzá, befogott szekéren, mindegyiket két órával a másik után; de egyikök sem tért vissza.

(81. 1.),,Tizenkettedikét arra használtam fel, hogy szekereket szerezzek, a mikre kenyeret, pálinkát, húst és szalonnát rakhattam, hogy csapataimat képesekké tegyem a táborozásra hideg időben is; mert habár a fagy alábbhagyott is, az éjszakák mégis felette zordonak voltak

[ocr errors]

(82. 1.),,Tizenharmadikán reggel jelentést vettem Máriássy alezredestől, hogy hadosztályával útban van Putnok felé.

,,Piller őrnagytól sem válasz nem érkezett, sem a hozzá küldött követek egyike se tért vissza. Azt kellett tehát hinnem, hogy ajánlatomnak kívánt eredménye volt, s azért elhatározám, hogy Schliket megtámadom

(Február 13-kán.) „,Délután 1 órakor szemben álltam Tornallyával.

[ocr errors]

(87. 1.) „A csata egész sötét éjig tartott

„A (reá következő) éj folytán egy nehányszor kimentem a korcsma szobájából, hogy az ellenség tábortüzeit megtekintsem.

[ocr errors]

,,Reggel (tehát már február 14-kén) — 7 óra felé számos gyalog előörsöket láttunk, s azok közül nehányat el is

fogtunk. Csakhamar azonban áthallszott az osztrákok riadója a mi táborunkba s lovasságuk felénk nyomúlt. . '.

,,Mihelyt Máriássyt meglátta, azonnal megváltoztatta szándékát az ellenség.

[ocr errors]

(88. 1.),,Parancsot adtam Máriássy alezredesnek, hogy tartsa a csatamezőt délután 1 óráig és csak akkor vonúljon vissza Putnok felé. .

„Én magam szekérre ültem, hogy annál előbb érhessek Putnokra, miután levelezésemmel hátrálékban voltam. A múlt (Dembinszki szerint 14-kére viradó) éjjel ugyanis négy futárt fogadtam a pusztán, kik mind fontos sürgönyöket hoztak. „Az első futár Piller őrnagytól hozott levelet, ki azt akkor írá, mikor a tornallyai ágyúzást már hallotta volt. Elmaradását következőleg indokolta:

[ocr errors]

„1. hogy közvetlen parancsnokának, tudniillik Görgey tábornoknak nem akarta megszegni parancsát; ez abban állott, hogy három menetnyire üldözze Schlik tábornokot, a mit ő, Aggtelekig érve, teljesített, s hogy innen tovább ne merészeljen előre nyomúlni;

,,2. hogy mind a három küldönczöm ugyan azon órában, febr. 12-én esti 7 órakor érkezett hozzá.

„Jelentését azzal végzé, hogy azonnal megkezdi visszavonulását Kassa felé.

„Ítélje meg maga az olvasó, mi értékkel bírt e mentegetőzés; mert megengedve, hogy ugyanazon órában - 12-én este 7 órakor érkezett hozzá: mégis maradt ideje elég, hogy 13-kán reggeli 10 órára Tornallya felé indúlhasson.“

Igy Dembinszki.

Szerinte tehát a Kazinczy-hadosztály (ő vele együtt) február 11-én este ért Miskolczról Putnokra.

Ez állítás ellen- tudniillik hogy csak este ért oda nem igen lehet kifogásunk; megfelel az a helyi és időbeli körülményeknek. Egyelőre Miskolczról Edelényre (körülbelől csak két mértföldnyire) szándékozván Dembinszki a Kazinczyhadosztályt vezetni: nem valószínű, hogy Miskolczról az nap felette korán indúltak légyen. Miskolczról Putnokig pedig jó négy mérföld. Az útközben-pihentetési, ló-etetési időt is számba véve, könnyen felfogható, miért nem érhetett Dembinszki a Kazinczy-hadosztálylyal este előtt Putnokra. Hogy pedig ő e nélkűl, azaz a Kazinczy-hadosztálynál korábban, ért

« ElőzőTovább »