Oldalképek
PDF

bizonyos cselekedetek belértékének meghatározására mi bírunk behatóbb éleslátással, mint bírandnak utódaink, a kik az általunk még személyesen ismert egyéniségek, a részünkről közvetlenűl átélt események iránt talán majd csak lanyhán érdeklődnek. Csak legyen egyszersmind bátorságunk akkor is híven közölni kutatásaink eredményeit, mikor ez annak, mit elfogúltságunkban buzgón keresni indultunk, netalán épen ellenkezőjére sűl ki. Becsületes munkát csakis úgy végezhetünk. „A mit pedig ma tehetsz, ne halaszd holnapra", tartja a közmondás. S ha mindegyikünk saját látkörén belűl s erejéhez képest hozzá segít, még megérhetjük, hogy szabadságharczunk legfontosabb eseményeit s azoknak egymással összefüggését nemcsak azon számtalan torzképekben fogjuk bírni, melyekben idevágó, 1849 utáni történeti irodalmunk jelenleg bővelkedik, ha - a valódi tényeknek mindinkább megfelelő tanulmányokban is; mely utóbbiakat aztán kevésbbé öndicsőítő édes képzelgéssel ugyan, de annál férfiasabb öntudattal hagyhatjuk egy jövendőbeli Szalay Lászlónk rendelkezésére. Bocsánat e kitérésért! Hanem mi ennek, mint bíztatónak, úgy éreztük szükségét, nehogy munkaerőnket zsibbasztó fölényt nyerjen bennünk azon kétely: vajon egy oly annyira gyarló művel, mint az, a melylyel Dembinszki emlékiratai magyar fordításában ajándékozott meg minket az Athenaeum, annyit bajlódni egyáltalán érdemes-e?

[ocr errors][ocr errors][ocr errors]

szerint – magát befészkelni szándékozó Schliket innen elza

varni, – nehogy az akkor a Szepességben tartózkodni vélt

Götz- és Jablonovski-féle két osztrák dandárral, valamint a

bécsi kormány által ellenünk felbujtott szlovák felkelőkkel

egyesűlni időt nyerjen. Következteté pedig Dembinszki Schliknek Tornallyán

maradási szándokát azon hírből, miszerint Schlik Kassáról

Budapesti Szemle. Nyolczadik kötet. 1875.

Tornán, Jósafőn, Aggteleken keresztűl vonúlva, az utóbbi helyet is már elhagyta, – továbbá abból, hogy az osztrákok Tornallya környékén kenyeret süttetni rendeltek, – s végre egy napiparancsból, melyben Schlik meghagyja katonáinak, hogy szennyesöket mossák ki. Csaknem fölöslegesnek látszik itt arra figyelmeztetnünk a nyájas olvasót, mennyire oktalan következtetés, hogy Schlik azért nem szándékozhatnék Tornallyán túl folytatni kényszerűségből erőltetett hátrálását, mert „már az aggteleki szorost is elhagyta". Mintha bizony oly nagy valószínűséggel járna, hogy egy kiéhezett ember, mivel két tál ételből valamicskét már evett, a harmadikból már nem fog kérni. A mi pedig a kenyérsütést és szennyesmosást illeti, bármelyik sajóvölgyi parasztasszonytól megtudhatta volna Dembinszki, mikép elegendő tűzelő anyag mellett, könnyen végezhető estétől reggelig, akár kétszer is, mind az egyik, mind a másik; ezek miatt tehát bizony meg nem szakad egy jó rendben úgy is csak nappali menetekben kivihető hátrálás folytonossága. Végre merő lehetetlenségnek látszik, hogy a mikorra Dembinszki a Kazinczy-hadosztálylyal Putnokra ért, Schlik hadserege nagyobb részének már Tornallyán túl, Rimaszombat felé folytatott hátrálását ki ne tudhatták légyen Dembinszki kémjei, vagyis inkább az e vidéken teljhatalommal kormánybiztoskodó Szemereéi. Azonban bármi okból szánhatta légyen is el magát a támadásra Dembinszki: – az épen kéznél levő egyetlen hadosztályt nem ítélvén e vállalatra elegendő haderőnek, a már útközben (Sajó-Szent-Péterről) maga után Putnokra rendelt Máriássy-hadosztályt bevárandó, csak harmad napra (szerinte február 13-kára) tűzi ki a támadást. Es mikor végre megérkezik a Máriássy-hadosztály: Dembinszki még se mind a két hadosztálylyal támad, hanem csakis az egy Kazinczy-félével; s kudarczot vall, a mint azt előre láthatta volna. E támadás indokolatlan voltát még Dembinszki magasztalója s emlékiratainak összeállítója, Danzer Alphons F. úr is feltűnőnek találja, a mint ez a 84. lapon, a csata-leírás végéhez jegyzés-alakban odabigyesztett kritikájában mutatkozik, mely kritika ekképen indúl meg: „A Dembinszki által itt annyi részletességgel leírt tor

nallyai csatáknak egészen más színezete van, ha annak leírását
az osztrákok – el kell ismernünk, hogy tárgyilagos – hiva-
talos jelentésével összehasonlítjuk. Dembinszki czélja, melyet e
csatával elérni óhajtott, e jelentés szerint nem eléggé világos.
Mit akart vele elérni? Az osztrákokat kiszorítani Tornallyá-
ból?– Hiszen úgy sem akartak ott maradni, miután Schliknek
mindenek előtt az állott érdekében, hogy a császári fő erővel
egyesűljön, s e végből elérje Rimaszombatot és Losonczot.
Schlik előtt tehát ez az egész összeütközés csak egy előörsi
csatározás jellegével bírt; Dembinszki ellenben nyilván erkölcsi
előnyt akart kivívni, midőn az osztrákokkal, mint önálló főpa-
rancsnok összeütközött, a mire eddig alkalma nem volt. De ha
ezt akarta, akkor nagyon is gyönge erővel lépett fel . . . ."
- Dembinszki a támadás jó sikerének biztosítására tett
elővigyázati intézkedései közűl kiemeli, hogy Pillert az Agg-
telek felől is Tornallyára intézendő egyidejű támadásra jókor
felszólította.
Piller azonban nem működött közre; s e miatt őt okolja
Dembinszki a tornallyai támadás eredménytelen voltáért.
Hadd lássuk, nem-e Piller is csak olyan bűnbak Dem-
binszki tornallyai felsűléséért, mint a milyen bűnbaknak
Schlik megmenekűléséért Klapkát mutattuk be első közlemé-
nyünkben?

[ocr errors]

szintúgy emitt Pillert is fölmentenünk sikerűlni talál: előre kijelentjük, hogy érte nem igen tarthatunk különös elismerésre számot, mivelhogy folyton eszünkben van, hogy – a mint a közmondás tartja – „könnyebb utólérni a hazugot, mint a sánta ebet“.

[ocr errors]

A Piller ellen emelt vádat illetőleg következőképen adja elő Dembinszki az ide vágó (szerinte történt) dolgokat:

(76. l.) „Február 11-ike reggelén Miskolczról Szent-Péteren át Edelény felé vonultam. Szent-Péteren találkoztam egy magyar nemessel, ki épen Szemeréhez készült azzal a jelentéssel, hogy Schlik már elhagyta Tornát s Aggtelek felé indúl. Rögtön elhatározám, hogy ez iránynyal párhuzamosan a Sajóvölgy (77. l.) mentében fölfelé vonulok s még az nap (február

[ocr errors]
[ocr errors][ocr errors]

„Itt ismét arról értesültem, hogy Schlik már az aggteleki szorost is elhagyá, s hadtestével Tornallyán fekszik s egyúttal arról, hogy Piller őrnagy Görgey hadtestétől a múlt (tizenegyedikére viradó) éjjel megtámadta őt s érzékeny veszteség után visszaszorítá. „Mind ezekből azt látám, hogy az ellenség tovább fog itt időzni . . . . . . „Tornallya sokkal nevezetesebb pont, semhogy az ellenségnek megengedhettem volna, hogy itt befészkelje magát..... (78. l.) „Miután azonban jól éreztem, hogy 5000 emberemmel nem tehetem ki magamat annak a veszélynek, hogy egy hadtestet támadjak meg, mely számban annyira felűlmúl s oly tekintélyes tüzérség fölött rendelkezik: levelet írtam Piller őrnagynak, hogy Schlik altábornagyot meg fogom támadni Putnok felől; s ajánlatot tevék neki – Piller őrnagynak – hogy tegye ugyanazt Aggtelek felől. Hogy Piller őrnagynak elegendő időt engedjek intézkedései megtételére: 13-kát tűztem ki az ütközet napjáúl. Három követet, mind a három buzgó hazafi, kűldöttem hozzá, befogott szekéren, mindegyiket két órával a másik után; de egyikök sem tért vissza . . . . . . - (81. l.) „Tizenkettedikét arra használtam fel, hogy szekereket szerezzek, a mikre kenyeret, pálinkát, húst és szalonnát rakhattam, hogy csapataimat képesekké tegyem a táborozásra hideg időben is; mert habár a fagy alábbhagyott is, az éjszakák mégis felette zordonak voltak . . . . . . . (82. l.) „Tizenharmadikán reggel jelentést vettem Máriássy alezredestől, hogy hadosztályával útban van Putnok felé . . . . . . . . . „Piller őrnagytól sem válasz nem érkezett, sem a hozzá küldött követek egyike se tért vissza. Azt kellett tehát hinnem, hogy ajánlatomnak kívánt eredménye volt, s azért elha

[ocr errors][ocr errors]
[ocr errors]
« ElőzőTovább »