ben az országgyülés egybehívása és beleegyezése nélkül ujonczozást rendelt el Magyarországon. 1822. augusztus 13-án királyi parancscsal rendeltetett el, hogy az addig váltópénzben fizetett hadi adónak ugyanazon év november 1-től fogva pengő pénzben kell befizettetnie. Ha a megyék erélyesen nem kelnek védelmére a magyar alkotmánynak, ha a vis inertiae hatalmát nem teszik ellenébe a királyi rendeletek végrehajtásának: a 800 éves alkotmány, mely az országgyülés hosszabb ideig egybe nem hivatása következtében úgy is szünetelni látszott, talán végkép megsemmisül. A rendeletek végrehajtására kiküldött királyi biztosok sikert eszközölni képesek nem voltak és midőn már általánossá vált a törvényekre való hivatkozás mellett a passiv ellentállás, végre a kormány aggódni kezdett és 1825. szeptember 14-ére Ferencz király Pozsonyba országgyűlést hivott össze.

Természetes, hogy ez országgyülés kezdete heves volt; a nagy többségben levő ellenzék erélyesen felszólalt az alkotmányos jogok mellett.

Ezen az országgyülésen Széchenyi is megjelent és azon kor fogalmai szerint merész lépésre határozta el magát, ugyanis magyarúl szólalt fel a felső házban.

November 3-án azonban az alsó házban egy határozott cselekedet által a politikai tevékenység terére lépett.

Midőn Nagy Pál lelkesítő beszéde után, melyben a rég tervezett magyar akadémia felállítása végett az ország nagyjait nemes áldozatra hívta fel, gróf Széchenyi István ez örökké emlékezetes szavakat mondá:,,Itt szavam nincs. Az ország nagyja nem vagyok; de birtokos vagyok; és ha feláll oly intézet, mely a magyar nyelvet kifejti, mely elősegíti honosainknak magyar neveltetését: jószágaimnak egy évi jövedelmét feláldozom!" és tette azon 60,000 pengő forintnyi alapítványt a magyar tudományos akadémia részére, mely másokat is áldozatkész adakozásra buzdított, és így e ténye által meg volt alapítva hazánk első tudományos intézete, mely a nyelv művelésében és a tudományok terjesztésében nagy eredményeket vívott ki és üdvös működésének félszázados ünnepét 1880. november 17-én fogja megtartani.

Széchenyinek felszólalása magyar nyelven, a hozott áldozat a magyar akadémia megalapítására, a Pozsonyban alakított társaskör, azaz kaszínó és általában kifejtett tevékenysége őt

1

egyszerre nemcsak igen népszerű, de politikai szempontból is befolyásos egyéniséggé tevék.

Úgy fogta azt fel azon hatalmas államférfiú is, ki évtizedeken keresztül döntő befolyást gyakorolt Európa sorsára és majdnem korlátlanúl igazgatta monarchiánk belügyeit.

Metternich herczeg nov. 10-én, tehát Széchenyi felszólalása után hét nap múlva, mint a naplóból látszik kívánt Széchenyivel ismerkedni.

meg

E találkozás és azon emlékirat, melyet Széchenyi Metternichnek benyújtott, nem volt titok akkor, és később is volt róla szó. Mint b. Kemény Zsigmond Széchenyiről írt dolgozatában megemlíti, midőn már ellentétek támadtak Széchenyi és Wesselényi között, ez utóbbi hibául rótta fel Széchenyinek, hogy pályája kezdetén emlékiratot nyújtott be Metternich herczeghez.

A Széchenyi naplóiban foglalt jegyzetekből azonban kitűnik, hogy ez összejövetelt Széchenyi nem kezdeményezte; de nov. 10-én egy oly egyéniség, ki úgy látszik, a herczeggel szorosabb összeköttetésben volt, hozta szóba a találkozást; mi pedig az emlékiratok, illetőleg levelek küldését illeti, arra azok határozott tartalma szerint egyenesen Metternich herczegtől nyert felhivást. De ha Széchenyi maga kezdeményezi is e találkozást, azon reményben, hogy megkisérti a békés kiegyenlítést a király és az országgyülés között, dicséretreméltó törekvésnek mondható. Széchenyinek Metternichhel folytatott beszélgetéséből, különösen pedig hozzá írt két levelének minden sorából Széchenyi alkotmányos érzése tűnik ki és semmi sem bizonyítja inkább ez alkalommal hazafias magatartását, mint hogy ellen tudott állani a hatalmas herczeg befolyásának, ki minden megengedhető eszközt felhasznált Széchenyi irányában, előbb a megfélemlítés, később hiúságának felébresztése és magas protectiójának felajánlása és fényes carriérenek kilátásba helyezése által, hogy őt nézeteinek és terveinek megnyerje.

Érdekes és jellemző mindaz, mit Széchenyi e találkozásról naplójában följegyzett, habár a jegyzetekből látszik, hogy csak főbb vonalokban, röviden és gyorsan vetette papirra e találkozás emlékeit.

A napló tartalma szerint nov. 10-én szólott Széchenyivel Metternich, azon nézetét fejezvén ki, hogy ő lenne az az ember,

a ki segíthetne a jelenben létező bajokon és fölszólítá őt, hogy e végből nyiltan tárja fel előtte nézeteit.

Két nappal később, nov. 12-én történt a találkozás Széchenyi és Metternich herczeg között. A jegyzetekből az látszik, hogy a találkozás Széchenyit nem elégítette ki; egy mellék-jegyzetben említi, hogy fogalma sincs a discussióról, melyből kitűnik, hogy a Széchenyivel való találkozáskor is Metternich herczeg azon szokásába esett, melyről nevezetes volt, hogy alig hallgatta ki azt és nem vitatkozott azzal, a kivel értekezett és azon férfiak közé tartozott, kik igen szeretik magokat hallgatni, mit ekkép fejez ki Széchenyi jegyzeteiben: „Úgy látszik, hogy a tárgyak ismeretében felületes, szereti magát hallani és alig hagyott szóhoz jutnom.“

,,

Metternich szólott vele legelőbb a rendek ízenetéről. Mindjárt kezdetben így szólott a herczeg: „Én mindazon ügyekkel, melyek Magyarországot illetik, foglalkoztam. Most már tizennyolcz hónap óta mindenről tájékozva vagyok“. Erre megjegyzi Széchenyi naplójában: „,,Tehát Metternich azon alapból indul ki, hogy mindent tud. “

Ezután a herczeg tanácsokat adott Széchenyinek: „Ne vous laissez pas emporter par les cris et les applaudissements d'aujourdhui, pensez à ceux de demain!" (,,Ne engedje ön magát elragadtatni a mai nap lármája és tetszésnyilatkozatai által, de gondoljon azokra, melyek holnap következhetnek!") „Én

így folytatá a herczeg jobban vagyok képes megítélni az ügyeket, mint önök mindnyájan együtt véve, mert én azokat felülről tekintem, önök pedig alulról. Általában magasabb álláspontról kell mindent tekinteni. Én gyűlölöm az oppositiót és nem a szerint vagyok alkotva, hogy hozzá tartozzam. Az oppositio annyit tesz, mint a legyőzött rész; én inkább szeretek író lenni, mint kritikus.

,,Mi kéz alatt azon szédelgési szellem ellen dolgozunk erélylyel, mely Nápolyból és Piemontból származik, és mely mozgalom megakadályozása végett mi biztosokat küldöttünk ki. Megmentettük a magyar alkotmányt. Mi vagyunk tehát az alkotmányosok, és nem ti. Az istenért, engedjétek, hogy mi cselekedjünk, és ne elegyedjetek belé, hogy mi az alkotmányt megmentsük, mely alkotmány kitünő; mi azt tiszteljük, miután jónak bizonyult, mert már 800 esztendő óta áll fen.“

,Mit akar ez a Nagy Pál személyes támadásaival Eszterházy, Grassalkovich stb. ellen? Ha azokat a piaczon levetkőztetve megütlegelnők, segítve lenne ez által ?

,,Sajnos, hogy a mágnási rend gyűlölt osztálya a nemzetnek, mert Magyarország egy ázsiai ország, ennélfogva gyanakodó, és abban hasonló az olaszokhoz; azonban bir nagylelküséggel, mi az olaszoknál hiányzik. Magyarországon nagyon sok értelmi erő van, de igen kevés valódi gyakorlati ismeret. A császár erőnek erejével kivánta az országgyülés összehívását és egészen bízott a kedvező fogadtatásban. Én részemről később kivántam az országgyülést összehivatni, mert tudtam, hogy arra az emberek nem voltak előkészítve; a császár azonban azon nézetben volt, hogy miután semmit sem kiván, ezért jól fog fogadtatni. Ki tudja, ha nem fog-e egy pár esztendő mulva tőlök valamit kivánni?

,,Én nagyon a mellett vagyok, hogy minden három esz‚Én tendőben egy országgyülés tartassék. Ez ránk nézve alkalmatlan lesz ugyan, de nagyon hasznos lehet és épen nem veszedelmes."

Ezután Metternich herczeg áttért más tárgyakra; többek közt szólott a kereskedésről. „Hogyan lehet mindazt, mi hasznos, elérni pénz nélkül? és hogyan lehet pénzt szerezni váltótörvény és jelzálogtörvény nélkül? Ha mi ezt ki akarnók vinni, a nemes emberek ismét azt mondanák: „Az a mi jogunk ellen van, hogy bennünket váltótörvényszékek által üldözzenek!" Azonban a nemes ember, ha vagyonossá akar lenni, kénytelen lesz magát a váltótörvényeknek alávetni, különösen ha egyszersmind kereskedni is akar, mert ez nem megy pénz nélkül."

„A bank felállítása az én gondolatom volt; *) valami új és mindenesetre mestermű; hasonlítható a Reichenbach találmányához, mely a vizet 3000 lábra emeli fel; midőn ezt láttuk, dicsértük az istent, hogy a dolog sikerült.

,,Én zavarba jönnék, ha tőlem azt követelnék, hogy egy szakasz katonát vezényeljek; de arról biztosíthatom, hogy 500,000 embert vezényelhetnék.

„Nagy csak a külföldön akar magának nevet szerezni,

*) A még ma is fennálló osztrák szab. nemzeti bank épen ez időben keletkezett.

hogy róla azt mondják: „Ime ez a magyar nemes szabadelvű eszméket fejezett ki."

,,Cz. azt javasolja, hogy a szabad levelezések (az akkor megindított országgyülési tudósítások) megakadályozása végett büntetni kell. Én azonban e nézetben nem osztozom. Mi lenne következése? Per egyetértés helyett. Büntetni! Az isten minden kincseért, ne kényszerítsenek önök bennünket arra, hogy az embereket felakasztassuk!

„A kezdeményezés egyedül a királynak a joga; ő van egyedül hivatva a törvényt magyarázni.“

E jegyzeteketet irta Széchenyi naplójába a Metternichchel való első találkozásáról, miből az látszik, hogy Metternich Széchenyit alig hagyta szóhoz jutni.

A Metternichhez Pozsonyban nov. 18-án intézett leveléből kitünik, hogy a herczeg őt felszólította, mondaná el írásban az állapotokról való véleményét.

E levél nagyon érdekes nemcsak tartalmánál, de azon tartózkodás nélküli bátorság- és nyiltságnál fogva is, melylyel egy huszártiszt szólni mert Európának akkor leghatalmasabb emberéhez, kinek a párisi és bécsi congressuson fejedelmek hódoltak, ki országokat és tartományokat osztogatott, ki épen az előtt Olaszországban nagy sikerrel legyőzte a karbonarismust, és erős karral mint intéző állt az európai reactió élén, ki -mint Széchenyinek idézett jegyzeteiből látszik — imponálni kivánt és nem kimélte a megfélemlítés eszközeit.

A Metternichhez intézett első levele így szól:
,,Főméltóságos uram! Legkegyelmesebb herczeg!

Kegyeskedett pár nap előtt nekem megengedni, hogy egy tárgyról szólhassak, mely, minthogy hazámat illeti, természetes, hogy engem végtelenül kell érdekelnie.

Nem tagadható, hogy számtalan bajnak az alapoka nem egyéb, mint félreértés, és hogy gyakran csekélységen, néha egyetlen szón múlik, hogy valamely ügy a legszerencsésebb kimenetelű legyen, mely felvilágosítás hiányában a legszomorúbb következményeket vonja maga után.

Főméltóságod felhítt engem, hogy közöljem Önnel nézeteimet a mostani országos ügyekről.

Az a kevéssé alapos és kevés kiterjedésű szakismeret, melylyel amaz ügyek körül rendelkezem, nem engedi meg, hogy Főméltóságod előtt ismeretlen vagy új felvilágosításokat