Oldalképek
PDF
ePub

többnyire elmosván a múlt eseményeknek gyakran legjellemzőbb részleteit, az évtizedek fáradságos küzdelmeit gyakran kicsinylőleg tekinti, mert nem eredményeztek megrendítő hatást; pedig Széchenyi működéséről elmondhatjuk, hogy következetes munkásságának köszönhető azon nevezetes fordulat nemzetünk életében, melylyel a regeneratio kezdetét vette, a tevékenység váltotta fel a tétlenséget, az előítéletek lerontása tért nyitott az eszmék fejlődésének, a mely nélkül alig élvezné ma nemzetünk mind azon vívmányokat, melyek saját sorsának urává tevék.

Mily nagy, hosszú, következetes és hazafias volt Széchenyi munkássága, mily öntudatos és erélyes meggyőződés vezérelte cselekedeteit, arról még kortársainak sem volt szabatos és teljes fogalmok; de szerencsére azon korszak jellemzésére és Széchenyi működésének egész mértékben való megismerésére épen nem hiányoznak a szükséges adatok. Széchenyi még mi előtt a közpályára lépett, mielőtt neve a hazában ismeretessé kezdett lenni, megkezdte gondolatait és törekvéseit, terveit és cselekedeteit napról napra, sőt mondhatni óráról órára följegyezni, és fenmaradtak dolgozatai kéziratban, úgy azok, melyeket közzé tett, mint azok is, melyeket előkészített ugyan, de ki nem adott; egybegyűjtve vannak érdekesebb levelezései, melyeket kora kitűnő férfiaival és befolyásosabb egyéniségeivel folytatott.

Összes naplóit, iratait, jegyzeteit és levelezéseit végren

deletében a hosszú évek során át mellette működő hű titkárának, Tasner Antalnak hagyományozta ; neki hagyva egyszersmind minden kiadott munkájának tulajdonjogát, a naplókat pedig azon feltétel mellett és azon kérelemmel, hogy azokból törölje ki azon megjegyzéseket, melyek egyes még élő kortársaira kellemetlenül hathatnának. Tasner Antal egy évvel Széchenyi után halt meg, s végrendeletében ezen irományokat gyermekeinek hagyta. A megboldogúlt Tasnernek fia, Tasner Géza úr közölte velem ez iratok lajstromát és az iratok némely érdekes részleteit. Elég volt azokba futólag betekinteni, hogy meggyőződjem, minő kincs rejlik e nagybecsű iratokban.

Több mint egy negyed százada annak, hogy Széchenyi kénytelen volt lelépni a tevékenység és áldásos munkásság teréről; tizenöt éve lesz, hogy őt a sír takarja, mert mint Mózesnek, nem volt neki megengedve megérni azon korsza

kot, midőn a nemzet eljutott az alkotmányosság és öntevékenység igéret-földére. Ő élte utolsó pillanatáig remélte, sőt előjeleit látta a jobb kornak, mely a hazára bekövetkezik, a nélkül, hogy megérhette volna reményeinek megvalósulását. Halála után a nemzetnek minden osztálya egy szívvel elhozta áldozatát, hogy számára fényes emlékszobor állíttassék az ország fővárosában, melyet emelni, szépíteni, nagygyá tenni törekedett. Az érczszobor rövid időn ott fog emelkedni a hatalmas Duna partján, melynek forgalmát az ő kezdeményezése emelte, midőn a nagy gőzhajózási vállalatot tervezte és keresztúlvitte; ő karolta fel először az eszmét és fogott hozzá a Vaskapu szikláinak eltávolításához, hogy a hajózási akadályokat megszüntetve, szabad forgalmat nyisson a fővárostól a tengerig, és ez által elősegítse a magyar nemzet azon természetszerű feladatát, hogy a kelet felé a világ forgalmának közvetítője lehessen. Érczszobra szemben fog állani az akadémia palotájával, a hazának azon első tudományos intézetével, melyet az ő áldozatkészsége hozott létre, és melyet nemcsak alapított, de folytonos munkásságával ápolt és nevelt a kezdet első nehéz évtizedeiben; közelében fog állani azon lánczhídnak, mely hazánk területén első kötötte állandóul össze a Duna két partját az ország szívében, az első rést törve a nemesį kivált、 ságokon, s a kivitel szépségére páratlanúl áll a maga nemében. Midőn ez érczszobor a legközelebbi időben le fog lepleztetni, szép napja lesz ez a nemzetnek, mert a kegyelet és hála adóját rója le egyik legnagyobb férfia iránt; emléke lesz ez nemcsak a leghazafiasabb nagy férfiúnak, de azon nemzedéknek is, mely azt emelte, és buzdító példa lesz a jövő nemzedék számára.

A nagy férfiaknak emelt szobrok megteszik hatásukat, és így a Széchenyi-szobor is, mely a főváros egyik legszebb terét fogja dísziteni, hatással lesz a jelen és a jövő nemzedékre, mert emléke a hazaszeretetért lelkesült múltnak, az ébredés korszakának, buzdítás a jövőben hasonló érzés táplálására. Mi, kik nem egy ízben több időt töltöttünk Párisban, nem egyszer láthattuk a nagy napoleoni korszak egy-egy veteránját, mint vezeté fiát, unokáját a Vendôme-térre, és hallhattuk lelkesült és sugárzó arczczal szólni a nagy, dicső korszakról, láthattuk felmutatni a nagy hadvezér alakjára, ki az ismert felhajtott kalappal és egyszerű katonai öltözetében összefont

karral állott azon magas érczoszlopon, mely a csatákban elfoglalt ágyukból öntetett. Ily jelenet maradandó hatást gyakorol a gyermeki kedélyre és ápolja a vitézség és bátorság érzetét. Így fogjuk mi is oda vezethetni unokáinkat, hogy megmutassuk a nagy férfiú érczszobrát, ki a magyar nemzetnek a tiszta hazaszeretetben legnagyobb fia volt, jókor táplálva a jövő nemzedékben az áldozatkész hazafiságot, azon nemes érzést, mely a múltban annyi balsors között a nemzetet fentartani képes volt és mire a jövőben is oly nagy szükség lehet.

Ez emlék emelésével azonban, úgy hiszem, még nem tett eleget a jelen nemzedék Széchenyi emlékének; hátra van még egy nagy, erkölcsileg szintén súlyos emléket emelni számára. Meg kell szerezni azon gazdag szellemi kincset, melyet harmincznégy éven át sajátkezűleg írt, és ha az megszereztetett és mint én óhajtom - az akadémia tulajdonává vált, az akadémia kötelessége lesz gondoskodni nemcsak már előbb kiadott műveinek, de egyszersmind e hátrahagyott irományainak kiadásáról.

Nagy fontosságú ez különösen azért is, mert ez iratok ismerete nélkül azon harmincz év történetét, mely alatt Széchenyi élt és működött, kellően megítélni és leírni alig lehet. Ideje, hogy ez iratokról tudomást vegyen a nemzet, s óhajtandó, hogy azok mielőbb közbirtokká váljanak. E czélt akarom elősegíteni jelen dolgozatommal.

Mind az, mit eddig Széchenyiről mondtam, vagy e munka folyamában mondani fogok, nem akar Széchenyi jellemzése vagy életrajza lenni, csupán egyszerű ismertetése és jellemzése azon kincsnek, mely kézirataiban mindeddig rejtve volt. Ha majd egyszer naplói, levelezései és kiadatlan dolgozatai kellő magyarázattal ellátva egybeállítva lesznek, ha azon nevezetes korszak, melyben élt, minden érdekes részleteiben ismertetve lesz, hazafias lelke egész nagyságában, nemes törekvése, nagy tervei, gazdag eszméi tárva lesznek előttünk, leírva és jellemezve általa, azon őszintességgel és önbírálati szigorral, mely jegyzeteit jellemzi: akkor bizonyára fog valaki vállalkozni arra, hogy Széchenyinek életét és korszakának történetét kellő alapossággal megírja.

Elősorolom hátrahagyott iratainak lajstromából a neve

zetesebbeket.

Rendes bekötött kézirat foglaltatik huszonnyolcz terjedelmes kötetben, melyek közül napló huszonegy kötet, és ez kezdődik 1814. deczember 11-ikén és napról napra foly Széchenyinek saját kezével írva 1848. márczius 18-ikáig. Azon munkákon és kéziratokon kívül, melyek sajtó útján megjelentek, számos kiadatlan dolgozatot foglalnak magokban a többi csomagok; csak a neveket említem, melyek egész sorát leplezik föl azon ügyeknek, melyeket létesítni igyekezett: Lóverseny, Kaszinó, Akadémia, Színház, Pest városa, Gazdasági egyesület, Dunagőzhajózás, Híd, Hengermalom, Pesti kikötő, Vasútak, Selymészet, Országház, Tisza-szabályozás, Hajósegylet, Borismertető-társaság, Tébolyda, Lóiskola, Pesti séta, Szépítő bizottság, Pest feltöltése, Szerviták, Balaton, Jozephinum, Jótevő commissio, Útazások, Metaphysikai tanúlmányok, Tervezeti töredékek, Ész és szív, A belső csend alapjai, Gondolatok, Reformatio azaz regeneratio, Character és bizalom, Vallomások, Üdvlelde, Muszkaságok, Vegyes szerencsétlen ideák, Birói zálog, Budapesti por és sár, Döblingi jegyzetek, Dalai Lama, Promenade, Önismeret (ez utóbbi nem sokára megjelen az Athenaeum kiadásában). A különböző levelezések közül nevezetesebbek József nádor, Metternich herczeg, Deák Ferencz, b. Wesselényi Miklós, b. Eötvös József, gr. Apponyi, b. Szina, Hume József és Delolmeval folytatott levelezései.

II.

Midőn azon bő anyagból, mely Széchenyi naplóiban és egyéb irataiban foglaltatik, ismertetés végett némelyeket közölnék, meg kell jegyeznem, hogy nem választám azon korszakot, mely a nagy közönség előtt leginkább ismeretes, midőn Széchenyi dicsőségének fényében ragyogott, és befolyásának egész varázsával vezette a munkásságra ébredt nemzetet. Mit ez időben cselekedett, mindenki előtt ismeretes; hogyan gondolkozott akkor, azt az oly nagy feltűnést okozott munkái, hírlapi czikkei, országgyülési és egyéb beszédei eléggé ismertették és életírói kellőleg felhasználták. De nagyrészt ismeretlenek Széchenyi életének jellemző eseményei a nyilvános föllépését megelőző években, melyek naplóiban oly híven vannak előtűntetve és oly jellemzően mutatják ki nemes törekvését, midőn lépcsőzetesen kezdett fejlődni azon irány, melynek

később életét szentelte, midőn önmagával kezdett tisztába jönni az iránt, mi a kötelessége, midőn fokozatosan kezdett benne ébredni a vágy munkás és hasznos életet folytatni és öntudatos czélok után törekedni. E korszakból kívánok első közleményképen némelyeket közölni.

Naplóinak és jegyzeteinek e része rám nagy érdekű volt és úgy hiszem, mindenkire nézve érdekes psychologiai tanúlmányt nyújt. A jelen korban élő ifjú nemzedéknek nem lehet fogalma azon viszonyokról, melyek közt Széchenyi, mint egy főrendű gazdag család szülöttje növekedett, azon légkörről, melyből benyomásait vette, azon hiányáról minden hazafias magyar érzésnek, mely akkor általános volt.

Hogy Széchenyi, ki ezen légkörben növekedett és első ifjú éveiben mint katona kitüntetéssel részt vett a napoleoni nagy harczok utolsó éveiben, ki a szerencse kedvezésénél fogva a lipcsei nagy világ-csatában Blücher tábornoknak az elhatározásra döntőleg befolyó rendeletet volt hivatva megvinni, mely tényre maga is később nem egyszer büszkeséggel hivatkozott, ki tehát azon éveket, a melyekben nyert benyomások állandók szoktak maradni, a bizonyára nem magyar szellemű osztrák hadseregben szerencsés sikerrel és kedvező körülmények közt tölté, mily benyomások alatt és mily önelmélkedés alapján jutott végre is az előbbi életével és irányával ellentétben álló hazafias működés pályájára, naplójának egyik kötete bizonyítja, melynek általa adott czíme: Függelék Naplómhoz, és melyet 1819-ben írt volt.

Mint már említém, naplóit kezdé írni 1814. deczember 11-én, tehát miután már öt évnél tovább jegyezte fel az életében előforduló nevezetesebb eseményeket és gondolatait, ekkor határozta el magát nagy-czenki mulatása alkalmával 1819-ben e függeléknek megírására.

Ez iratból közlöm legelőbb azon rövid sorokat, melyekben addigi múltjáról röviden és jellemzőleg megemlékszik.

,,Neveltetésem - ha a viszonyt, melyben nevelőm és szülőim irányában állottam, úgy nevezhetem megszűnt az 1809-iki háború folytán és azzal mindenkorra véget is ért. Ez volt ama feledhetetlen időszak, midőn Ausztria az utolsó halálküzdelmet kisérlé meg Francziaország ellenében. Mindenki katonává lett, de legkevesebben bírtak a szükséges tulajdonokkal, melyek a katonától megköveteltetnek. Tizen

« ElőzőTovább »