Oldalképek
PDF
ePub

9. Megszüntetése minden indirect adónak és az egyedüli, egyenes és progressiv jövedelmi és örökségi adó behozatala.

10. A szövetségi ügy állami támogatása és államhitel a szabad termelő társulatok számára demokratikus biztosítékok alatt. Igy közli e programmot a lipcsei Volksstaat 1872. évi utolsó negyedében.

Természetes, e programm a socialdemokraták elveinek csak száraz váza, melynek testet és vért a párt sajtója, az ebben megjelent irányczikkek kölcsönöznek. Ezért szükségesnek látjuk egy pár idézetet fölvenni a socialdemokrata közlönyökből, melyek egész világosságban állítják elénk a párt lelkületét, érzelmeit és czéljait.

A socialdemokrata munkás lapokban csak úgy tajtékzik a kiolthatatlan, kibékülhetetlen, sivár gyülölet és ellenszenv mindaz ellen, a mi létezik: birtokos osztály, vallás, nemzetiség stb. Sívár, mindent felforgató és elnyelő cosmpolitismus uralkodik e párton. A nemzeti öntudat és lét nem egyéb előtte, mint nemzetiségi szemfényvesztés. Vallási nézetei ebben culminálnak: „Az utolsó theistával az utolsó rabszolga is meg fog szünni. A jövő az atheismusé kell hogy legyen, csak ebben van az emberiség üdve." — Vagy: A szenteknek és a szentségeknek, úgy a profánoknak, mint a vallásiaknak, bukniok kell, hogy az egyedüli, örök és valódi szentség: a humanitas, vagyis az emberiség fenállhasson. Hogy az óhajtott testvériség valósággá lehessen, hogy senkire se tekinthessenek le büszkén, meg kell szünni, hogy bárkire is alázatosan tekintsünk föl.

A socialdemokrata lapok nem csak politikai része, de a tárczák, novellák, maga a költészet is a pártczélok szolgálatába van szegődtetve. Hogy ügyesen szítják e lapok a gyülöletet és ellenszenvet a munkásokban a fenálló társadalmi rend ellen, szolgáljon mutatványúl a Chemnitzer Freie Presseből a következő socialdemokrata vers, melyben, hogy a legelésző csorda a munkásosztályt jelenti, tán fölösleges is megjegyezni. Az említett költemény Bartók Lajos magyar forditásában így hangzik:

[merged small][merged small][merged small][ocr errors][merged small][merged small]

Egy ehhez hasonló szellemű czikket közlött a Neue Socialdemokrat, mely tán a legharcziasabb kedvű valamennyi lap között s a mellett irói néha oly szárnyalással írnak, mely "Lassallera emlékeztet. Ime a Csőcselék czímű czikke:

„Kik ama vasidegzetű és mégis megsoványodott férfiak, kik kiállják az olvasztókemenczék hőségét és a vasat olvasztják? Kik azon férfiak, kik a gőztelt gyárak pora- és zajában a zugó gépeket vezetik s kiknek kezei alól a műipar legcsodásabb alkotásai kerülnek ki? Kik azon férfiak, kik hőség- és hidegben, verőfényen és esőben szabad ég alatt építik a palotákat?

Kérdezzétek meg a csavargó uracsot, kérdezzétek az elkapatott Krautjunkert, kérdezzétek a pénzét fölhalmozó uzsorást, kérdezzétek mind azokat, kik palotákban laknak és dőzsölnek, kik mások munkáját kisajtolják: meg fogják nektek mondani.

Azt fogják mondani: az a csőcselék!

Ki azon asszony, a ki egy nyomorúlt viskóban görnyed férje holtteteme mellett, kit a tőke hatalom szolgálatából megölve, összezúzva hoztak el lakására? Kik ama gyermekek, a kik naphosszat fáznak és éheznek? Kik ama leányok, a kik hajlék nélkül és kétségbeesve, keblökhöz egy gyermeket szorítva az emberi társadalomból kitaszítva bolyonganak, vagy kik már levetkőzve a szemérmet, bársonyban és selyemben, de üres szívvel és beteg testtel járják végig a városok utczáit üldöztetve a rendőrség által ?

Kérdezzétek meg azokat, kik nyomorra juttatják a nőket és gyermekeket, kérdezzétek a csábítókat; nem fognak adósok maradni a felelettel.

Azt fogják mondani: az a csőcselék.

A modern farizeusok e világ isteneinek tartva magokat, megvetéssel fordulnak el a néptől, mely mindent munkájával teremt. Kettőzött megvetéssel és önhittséggel tekintenek le azokra, kik elesnek a létért vívott egyenetlen harczban és elvesztik az utolsót is a mivel bírtak – a becsületet. Rájok nézve mindaz, a mi alattok áll, nem egyéb, mint buta tömeg, mely csak arra való, hogy dolgozzék, másokért gyötrődjék és így örökösen szomorú szerepet játszszék.

E tömegre nézve csak egy szavok van: az a csőcselék.

Még akkor is, ha a kényelmes életű fosztogató és az ideges „Blaustrumpf“ humanitással és keresztyéniséggel akarnak kérkedni, ha szenvedő „polgártársaik“- és „felebarátaik“nak nyomorú alamizsnát vagy vékony levest adnak ,,könyörületből“, vagy hogy ez által „megoldják a társadalmi kérdést", még akkor is fintorítják orrukat és remegnek, ha érintkezniük kell a „rongy batyuval“.

Budapesti Szemle. Nyolczadik kötet. 1875.

9

وو

Mert azt gondolják: az a csőcselék.

Igen a nép: csőcselék mindaddig, a míg a bourgeoisietársadalom fenáll, ... míg maga a nép nem ragadja kezébe a munkát, hogy az új socialistikus társadalmat fölépítse. A bértörvény vad szigora és nyomása alatt nem más, nem lehet más a nép, mint a szenvedő, megvetett csőcselék.

Nép, értsd meg nyomorodat; nép, gondold meg, hogy egyedül tétlenséged és tunyaságod okai annak, ha nem zúdulsz föl s ha nem érvényesíted az emberi jogokat az állami életben. Lépten-nyomon hangzik utánad ó nép, a gúnyos kiáltás: csőcselék. Úgy a felvilágosodás harczában, mint a torlaszharczokban egyaránt e névvel illetik a munkásosztály előharczosait: ez a csőcselék!

Rajta tehát, mi elfogadjuk e megbélyegző elnevezést, mint hajdan a német-alföldi szabadságharczosok a „koldusnép“ elnevezést választák harczi jelszóúl. Csak nevezzetek csőcseléknek, megkeserülitek ti e szót majd. Ha majd az összes nép a socialismustól lelkesítve velünk kiáltja: „Mi csőcselék vagyunk, de nem akarunk többé azok lenni, vége kell hogy szakadjon a kínnak és nyomornak", akkor borzalommal fognak arra gondolni a potrohosak, mint gyalázták a népet: „ez a csőcselék!

Ily szellemi táplálékban részesül naponként a socialdemokraták tábora az immár egységes német birodalomban! E tábor törekvéseinek helyes feltüntetésére lehetetlen föl nem vennünk még az utóbbi lapból egy idézetet, mely mint czíme is mutatja : A határozott socialdemokratia ismertető jele, igen jellemző és figyelemre méltó:

„A socialdemokratia elvei, mint tudva van, oda hatnak ki, hogy a jelenlegi állapotok, melyek politikai elnyomást és társadalmi kizsákmányoltatást vonnak magok után, megszüntettessenek és új állami és társadalmi rend létesíttessék, mely politikai tekintetben a nép teljes önelhatározási jogát és az állampolgárok jogegyenlőségét, socialis tekintetben pedig a munkásnak a munka csonkítatlan jövedelmét és egy tervszerű termelési módot biztosít.

A czélra vezető utak pontosan meg vannak jelölve, nevezetesen Lassalle Ferd. által; egyfelől a politikai szabadságok, általános egyenes választási jog és másfelől a productiv associatiók, melyek állami segély útján nagyobb mérvben létesítendők. E két út az, a melyeken a socialdemokrata elveket megvalósíthatni remélik.

Igen természetes tehát, hogy csak azt lehet socialdemokratának elismerni, ki a politikai szabadságot minden korlátozás nélkül követeli és egyszersmind a mai termelési módot teljes mérvben eltörölni, tehát pl. a termelésre szükséges tökét és birtokot az egyes polgárok magántulajdonából kivonni és az associatiók közös vagyonává tenni törekszik.

Ez elvek elismerésén kívül, melyek nélkül senki semtarthat igényt a socialista névre, nem kevésbbé fontos követelmények ezek is:

Minden valódi socialdemokratának a negyedik rend föladatát megérteni és ennek megfelelőleg személyesen cselekednie kell. Más szavakkal:

Minden igazi socialdemokratának tudni kell: hogy a világ történelmi fejlődés, a mennyiben haladást foglal magában, nem egyéb, mint osztályharcz, melyet az elnyomott osztály a kizsákmányoló ellen vív; hogy továbbá a jelenben a munkás osztály: a modern proletariatus, mely e harczot a többi társadalmi osztályok ellen folytatja, mint hajdan a rabszolgák és jobbágyok és hogy ezért mindazon törekvések, melyek ez osztályharczot és a proletariatus ez organisatioját háttérbe szorítni, vagy elodázni akarják, reactionariusok és veszélyesek.

E történelmi igazság azt mondja nekünk, hogy minden forradalmi törekvésnek kiindulási pontja a negyedik rend ez eszméje kell hogy legyen, mert egy rend sem lehet forradalmibb, mint ez s hogy ennélfogva a negyedik rend szervezete és elvei mindig meghamisíttatnak, ha az érdekharcz és

gyomorkérdés által természetszerűleg alakuló munkás párt más irányokkal és pártokkal compromissumokra lép.

Meglehet, hogy egyes idealisták a hatalmas osztályokból tudományos meggyőződésök alapján a munkás párthoz csatlakoznak, de a munkások összeköttetése más érdekpártokkal lehetetlen.

Ha a conservativ földbirtok a munkáspártnak egyezkedést ajánl a forgó tőkéért, ez csak politikai szabadság árán történhetnék és ez nagyon megkárosítná a munkásügyet.

Ha a papság szövetséget akar kötni a munkásokkal, ez által hatalmas ellenfele támadna a reactiónak és tökehatalom

« ElőzőTovább »