Oldalképek
PDF
ePub

mindenki elégületlen volt a jelennel, nyugtalan a jövő miatt, készen a váratlanra. Tudjuk, mily tragikai módon végződött ez a feszült állapot. Brutus tőrdöfése nem csupán a véletlen eseménye volt, mint állították; a szellemek általános elkedvetlenedése idézte elő és magyarázza meg e szörnyű megoldást. Az összeesküvők alig voltak többen hatvannál; de egész Róma czinkostársok vala nekik. 1) Mind azon aggodalom és harag, a multon való keserű bánkódások, a nagyravágyás meghiúsultának érzete, a csalatkozott remények, mind azon nyilt és rejtett gyűlölet, a gonosz és nemes szenvedelmek, melyekkel a szívek meg voltak telve, adták a fegyvert az összeesküvők kezébe, s márczius idusa csak a fölhalmozott boszúanyag véres kitörése volt.

Így az események Caesar minden tervét meghiúsították. Nem találta meg önbiztosságát kegyelmességében, mint előbb gondolta; az engesztelés munkájának közepette, melynek létesitését a világ tapsai közt kisérelte meg, bukott el; nem bírta lefegyverezni a pártokat. Ez a dicsőség egy oly ember számára maradt föntartva, ki nem bírt se az ő geniusának nagyságával, se az ő jellemének nemességével: az ügyes és vérengző Octaviusra. Nem egyedüli eset ez, midőn a történelem azt a szomorú látványt tárja szemünk elé, hogy közönséges egyének sikert vívnak ki ott, hol a nagyobbak hajótörést szenvedtek volt. De az ilynemű vállalatokban a siker főleg a körülményektől függ, s be kell vallani, hogy ezek kiválólag kedveztek Augustusnak. Tacitus megfejti nekünk az ő szerencsés sorsának főokát, midőn a császárság megalapításáról beszélvén így szól: „Akkor már alig volt valaki, a ki a szabad köztársaságot látta volna." 2) Ellenben azok, kiken Caesar akart uralkodni, mindnyájan ismerték még azt; sokan átkozták, midőn izgalmai és viharzásai által megzavarta éltök nyugalmát; majd mindnyájan sajnálták, mióta elveszett. Van a szabadság használatában és gyakorlásában, daczára a veszélyeknek, melyekkel együtt jár, bizonyos mindenható inger és vonzerő, melyet nem lehet feledni, ha egyszer megismertük.

1),,Minden becsületes ember,

mondja Cicero (Phil., II. 12.) a mennyire lehetett, részt vett Caesar meggyilkolásában. Egyiknél az eszköz hiányzott, másoknál az elszántság, sokaknál az alkalom; az akarat nem hiányzott egynél sem."

2) Ann., I. 3.

E makacs emléken tört meg Caesar lángesze. De az actiumi csata után már azok, kik a szabadság nagy jeleneteinek tanúi valának, kik látták a köztársaságot, nem éltek többé. Húsz esztendeig tartó polgárháború, a leggyilkosabb mindazok közt, melyek valaha néptelenítették a világot, majdnem mindnyájokat elnyelte. Az új nemzedék nem nyult vissza Caesaron túl. Az első zaj, melyet e nemzedék hallott, azon ujongásból állt, mely Pharsalus, Thapsus és Munda győzőjét üdvözölte; a legelső látvány, mely szemeivel találkozott, a száműzetések látványa volt. Fosztogatások és mészárlások közt nőtt nagyra; húsz esztendő alatt minden nap remegett javai- és életéért; szomjazta a közbátorságot, kész volt a nyugalomért mindent föláldozni. Ez uj nemzedéket mi sem vonzotta a multhoz, mint Caesar kortársait; sőt ellenkezőleg mindazon emlékezet, melyet a multból megőrzött, csak még szorosabban csatolták azon kormányhoz, mely alatt most élt; de ha történetesen visszafelé fordítá tekintetét, sok okot talált ott a rettegésre, semmit a bánkódásra. Csak is ez az egyedüli föltétel, mely mellett az önkényuralom a köztársaság háborítatlan örökségébe léphetett.

BOISSIER GASTON után

CSIKY KÁLMÁN.

A MUNKÁS-PÁRTOK ÉS AZ ÁLTALÁNOS SZAVAZATJOG NÉMETORSZÁGBAN. *)

,,A gyomorkérdés, vagy helyesebben a radicalis-forradalmi izgatás nem harcz egyik vagy másik államforma ellen, hanem oly harcz, melynek végczélja a fennálló társadalmi formák feltétlen negatiója: a házasságot, örökjogot, tulajdont, a hazát akarja megsemmisítni s az emberiségre a féktelenség chaosát hozni." Igy nyilatkozik a német birodalmi törvényhozás egyik tekintélyes tagja azon veszélyről, mely az egyesített Németországot a social-demokratia részéről fenyegeti s ez bizonyára nem az egyetlen hang, mely ez irányban hallatja szavát: a sajtó, a közvélemény s Németország államférfiai teljes öntudatával bírnak a nagy horderejű jelentőségnek melyet e szó: social-demokratia kifejez. Nem is annyira e munkás párt száma teszi azt félelmessé, mert Németország többi társadalmi osztályaival szemben igen csekély kisebbség nem úgy mint Angliában, hol megfordítva van az arány, hanem a czélban, melyre törekszik, a jelszavak- és zászlóban, melyek után indul e rendkívülileg iskolázott és tökéletesen szervezett párt, rejlik a veszély; s a mi végre számbeli erejét is illeti, ez magában véve is elég tekintélyes arra, hogy aggodalomban tartsa az államot és társadalmat, melyeket gyökeres felforgatással fenyeget.

A német egység tomboló viharok, véres harczok közepett született meg, melyek alatt csak úgy remegett Európa

*) Artikel 20 der Reichsverfassung. Eine Studie über das allgemeine gleiche Stimmrecht von Wilhelm Baron von Minnigerode, Mitglied des deutschen Reichstages. Berlin, 1874.

öldje. Nem egy pillanat műve ugyan, mert az eszme, miután megtestesülését előkészítették a költők, politikusok és az események, meg volt érlelve a kedélyekben, a német közszellemben. Most már egyesülve van a német nemzet, de tán épen annak, hogy a német egység oly rendkívüli, izgalmas és viharos körülmények között jött létre, lehet tulajdonítni azt, hogy a győzelmi mámorban és a pillanat első hevében a német államférfiak és törvényhozók nem voltak elég óvatosak, előrelátók és körültekintők, midőn a német birodalmi alkotmány egyik igen sarkalatos pontját és részét törvénynyé emelték. Értjük az általános szavazatjogot, melynek alapján minden 25 éves német fölemlítésre sem méltó kivételek mellett szavaztot nyert.

[ocr errors]

Azon időben, midőn Schleswig-Holsteintól Elsass-Lothringiáig hangzott a Heil dir im Siegeskranz s a Wacht am Rhein, nem tűnt föl veszélyesnek a suffrage universel; akkor a német nép a győzelem s a kivívott egység érzetének hatása alatt állott, de a mámor nem sokára eltünt, páraként fölszállt s a következmények megmutatták, hogy az általanos szavazatjog behozatala elhamarkodott volt és sok, nagyon sok bonyodalomnak lett kútforrása a német császárságban, mert segédeszközül és emeltyüül szolgált az államellenes elemeknek, hogy egész erejöket kifejthessék és felszinre vergődjenek. Tán mondanunk is fölösleges, hogy e veszélyes elemek alatt a socialdemokratákat és az ultramontánokat értjük. A német egységre mind két párt egyaránt veszélyes, az előbbiek mint általaban és ex principio ellenségei minden létező államnak és fenálló társadalmi formának, az utóbbiak, mint olyanok, kik egy részről elismerik ugyan az államot, mint ilyent, de csak az egyház bizonyos suprematiája alatt és bizonyos befolyása mellett, másrészről az egyesült Németországban és ennek a kath. Francziaország felett kivívott győzelmében a protestantismust látják, mint a katholicismus és az egyház ellenségét.

Akkor, midőn Németország szemei még kápráztak az öt milliárd csillogó fényétől, midőn két tartománynak (ElsassLothringia) a német hazához való annexiójában, a győzelmes babérkoszorúzott seregekben nyert kielégítést a nemzeti dicsvágy és önérzet - mondjuk mindezeknek közvetlen összhatása alatt az említett elemek a közvélemény által ellensulyozva

nem törhettek magoknak utat, hogy nagyobb mérvben fel

színre kerüljenek, a mint ezt világosan bizonyítja azon körülmény, hogy a franczia-német háború befejezte után közvetlenül összeült első német birodalmi gyülésbe csak 2 socialdemokrata és csak mintegy 60 ultramontán képviselő választatott. Hanem alig három év letelte után, az 1874. jan. 10-én választott második birodalmi gyülésben a sociáldemokraták már 9-re, az ultramontánok pedig 94-re szaporodtak.

[ocr errors]

-

Hogy könnyebben szemlélhetővé tegyük ez elemek erejének arányát a többi pártokhoz, hiteles adatok nyomán az alábbiakban állítjuk össze a német birodalmi gyülésben jelenleg levő valamennyi párt számerejét: 1. a nemzeti szabadelvű párt áll 150 tagból; 2. a centrum (ultramontá❤ok) 94; 3. a német haladó párt 49; — 4. a német birodalmi párt 31; 5. a conservativek 21; 6. a lengyelpárt 13; — 7. a socialdemokrata párt 9 tagból áll; 8. van még 30 képviselő (ezek közt elsass-lothringiai, dán és német) kik egyik párthoz sem tartoznak. A német birodalmi gyülés összes képviselőinek száma tehát 397 s ebből (ide számítva a centrumot, socialdemokratákat, lengyeleket és néhányat a semmiféle párthoz nem tartozók közűl) a német egység határozott ellenségeinek száma nem kevesebb, mint 120.

Miután tudtunkra sehol a világ egyik parlamentjében sincs a német socialdemokratákéhoz hasonló számú és irányú párt, mint a német birodalmi gyülésen, érdemesnek tartjuk följegyezni a socialdemokrata képviselők neveit, kik a német birodalmi gyülésben foglalnak helyet:

1. Bebel (esztergályos Lipcsében), megválasztatott Glauchau-Meerane választókerületben. 2. Geib (könyvkereskedő Hamburgban), megv. Freiberg-Hainichenben. 3. Hasenclever (a munkás egylet elnöke Berlinben), megv. AltonaStormarnban. 4. Hasselmann (szerkesztő Berlinben), megv. Elberfeld-Barmenben. - 5. Liebknecht (hirlapíró Lipcsében), megv. Stolberg-Schneebergben. 6. Most (író Mainzban), megv. Chemnitzben. - 7. Mosseler (posztókészító Crimmitzschauban), megv. Zwickauban. - 8. Reimer (szivarmunkás Altonában), megv. Plön-Seegebergben. 9. Vahlteich (szerkesztő Chemnitzben), megv. Mitweida-Frankenbergben.

Kilencz socialdemokrata képviselő! Kilencz élő tiltakozás minden állami és társadalmi organismus ellen! Ehhez járul még azon körülmény, hogy a 9 képviselőnek közel 400,000

« ElőzőTovább »