Oldalképek
PDF
ePub

angolok mondják, kik föl sem foghatják, hogy vehet valaki tevékeny részt a politikában ily tartalék nélkül. Jellemző, hogy e törekvésben a ,,feleség" is számba vétetett: Thiers csak félig lett volna franczia, ha ama szín alatt, hogy ő a tizenkilenczedik század polgára és nem a régi rendszer nemese, e szövetségest visszautasítja vala.

De neki több is kellett. Bár dolgozó társa s később, hála Talleyrand pártfogásának, igazgatója volt a Constitutionnelnek, mégsem rendelkezett szabadon e lappal, mely, mint minden régi és erősen meggyökerezett közlöny, kénytelen volt sokféle érdekkel kíméletesen bánni. Azért Carrel és Mignetvel egyetemben megalapítá a Nationalt támadó ütegül a Polignac-ministerium ellen, melynek győzelme a tettleges politikai pályáról örökre leszorította volna. A diadal után, melyet ő jobban elősegített, mint bárki más, kapott a legelső alkalmon, hogy ügyviteli ismereteket szerezzen magának és bár belátott Laffitte terveibe s már akkor hajlott a conservativ párthoz, elvállalta mégis a pénzügyi államtitkárságot, hogy Louis báró elméleti oktatásait a gyakorlat által tökéletesítse. Most csupán a törvényhozásban kellett magának helyet hódítania, hogy a maga lábára állhasson, hogy egyenlő fegyverekkel megkezdhesse küzdelmét a hatalomért, mely, mint sejté, életeleme lön. Mihelyt egyszer benn ült a kamarában, rövid idei tapogatózás után megütötte a hangot, mely sajátja volt s mely által társainak kedélyére hatni tudott. 1831 végén a harmincznégy éves férfiú, ki azelőtt tíz évvel egy padlásszobában kezdé meg pályafutását, egyike volt Francziaország kormányra képes államférfiúinak, még pedig egy azon öt közül, kik jogos igényt tartottak a miniszterelnöki méltóságra.

Csak korán kifejlett realismusának, melynek üvegên át nézte a dolgokat és személyeket s mely az érzés hevét és őszinteségét ki nem zárta, köszönhetett ily gyors sikert. Ez érzéke a valóság iránt, jó indulatánál és méltányosságánál is inkább megóvta ama heves szenvedélyességtől, mely annyi franczia politikus beszédeit és magatartását elrútítja. Nem gyűlölte politikai ellenfeleit, hazájának versenytársait és ellenségeit; bár mekkora hévvel harczolt, a harag soha erőt nem vett rajta; bár mily csalhatatlan volt emléke, sohasem volt haragtartó s ez alig róható föl érdeméül, hisz nem is tudta,

hogy mi a haragtartás; midőn 1871-ben a köztársaság elnöke lett, egyike volt legelső rendszabályainak, hogy Lanfrey urat, ki őt néhány évvel azelőtt igen kíméletlenül és kihívás nélkül megtámadta és kigúnyolta, berni nagykövetnek kinevezé. A politikában sem szerette a haragtartást: kérlelhetetlenül lesújtotta a rend elleneit és az állam jogát s hatalmát minden áron érvényesíteni akará; de mihelyt ezt elérte, a múltat elmúltnak óhajtá vétetni; már 1871. júniusában megszüntetni kívánta a communardok üldözését, azokét kivéve, kik a tábornokokat és túszokat legyilkolták és általános amnestiát szándékozott kihirdetni; azonban szándéka megtört az ó-köztársaságiak ellenállásán, a Jules Favreén, ki a közvélemény boszszúálló áramlatának nem tudott ellenszegülni, a Jules Simo. nén, ki a conservativ többség kedvéért conservativ érzelmeinek jelét akarta adni, a Dufaureén, kit,,vele született ridegsége" eltiltott az irgalom gyakorlásától; Lefranc Viktorén, ki gyermekeinek házassági terveit az engedékenység miatt veszélyeztetve látta. Thiers a feledni tudás ritka politikai művészetében magára maradt.*) Mert ő olybá tekinté az embereket és dolgokat, a minők voltak a valóságban és egyéni hajlamai által félrevezettetni nem engedé magát. Bizonyára kevés államférfiúnak volt elevenebb érzéke Francziaország nagysága és a franczia befolyás jogosultsága iránt; de ő azt is természetesnek találta, hogy Anglia, Poroszország és Oroszország is hasonlóan éreznek és lenézte ama nagyhangúakat, kik Anglia uralomvágyát, Poroszország tartományokra való sovárgását és Oroszország hódító szenvedélyét szidalmazták, ,,mintha nem tűzött volna minden nemzet maga elé bizonyos terjeszkedési határt, többé vagy kevésbbé jogosat, távolabb vagy közelebb esőt, melyet elérni törekszik, több vagy kevesebb okossággal, ügyességgel, és mások iránti kimélettel, de a mely mégis törekvéseinek maradandó indoka“. Mindig először is a való viszonyokkal igyekezett megismerkedni és azután ítélt és sohasem mérte az emberi dolgokat absolut mér

*) L. Crawford E. közléseit a Mac Millan Magazin 1877-dik novemberi füzetében: „,M. Thiers: a sketch from life by an English Pencil (Thiers: vázlat az életből, egy angol ecsettől). Thiers, beszéli az írónő, ezeket mondá neki, midőn a föntebbieket és egyebeket közlé vele: Je vous dis la vérité, comme si j'étais devant Dieu. (Igazat beszéltem önnek, mintha Isten előtt állottam volna.)

tékkel; bár a sajtószabadság öszinte szószólója volt, mégis úgy találta, hogy Napoleonnak ellene kiadott rendszabályai ,,egészen törvényesek és hála ama kor szellemének, majdnem jelentéktelenek; mert a dolgoknak jelentőséget a szellem ád, mely azokat áthatja.“

A valóság eme számbavételéből, mely mindenkor alapfeltétele a méltányosságnak, fakadt beszédeinek államférfiúi mérséklete, mely már a rajongó ifjút is kitünteté és őt Talleyrand által megkedvelteté, ki eleinte Lafayette és Manuel védenczét gyanús szemmel nézte, de a kit a fiatal embernek a spanyol hadjáratról mondott realistikus ítélete rögtön megnyugtatott és elhódított. Az ősz diplomata nyomban megérezé, a mit majdan az egész nemzetnek kelle megérzenie, hogy ez ifjú, eleven délvidéki, korlátlan ura szenvedélyeinek és hogy ez önuralom segélyével jutott a nehéz kezdet daczára is oda, a hova eljutott. Már mint húsz éves, felelősség által nem terhelt journalista is, nem is említve az érettebb évekbeli pártvezért vagy államfőt, átallotta kiejteni a „barbár csordák" és a nyomorúltak"-féle szavakat, midőn egy ellenséges állam rendes hadseregeiről, vagy saját országának egy pártjáról szólt, mely húsz éven át Francziaország nevében beszélt, cselekedett és alkudozott; és midőn a fájdalom lealázott hazája balsorsa fölött majdnem erőt vett rajta, mégis méltósággal és tisztelettel beszélt Németoszág császárjáról, első minisztere- és hadseregeiről; sőt midőn utolsó éveiben a rajta elkövetett jogtalanság és ellenei rágalmai által keltett felháborodásának megbocsátottunk volna egy-egy durva szót, ő mindig csak,,a császári herczeg úr" híveit említé. Mert átlátta és minden értelmes ember igazat fog neki adni, hogy egy Gambetta Leó féktelenségei nemcsak a jó ízlést sértik, nemcsak rossz beszéd és magatartásbeli szokásokra vallanak, hanem oly érzés és gondolkodásmódot is árulnak el, melyek képtelenné teszik az embert a kormányzás vezetésére, hol az ellennek félreismerése vagy lenézése ép oly veszélyesek, mint a háborúban. Ezek talán a vérmérséklet hibái; de bizonyos vérmérsékletek politikai tevékenységre nem termettek, bár a forradalmi láz pillanataiban egy Dantonnak nagy, noha ephemer hatalmat szerezhetnek. Jó sorsa őrizte meg Thierst ily vérmérséklettől és kedélyének eme nyugalmával a józan értelem belátását párosítá. E században egy franczia

sem dicsekedhetik, hogy bensőbben szerette volna hazáját, hogy annak nagyságát, dicsőségét és tekintélyét melegebben óhajtotta volna, mint Thiers, de ő hazája hatalmát koczkára tenni csak nagy és reális czélokért engedé: midőn Barrot kormánya már majdnem háborút izent Oroszország és Ausztriának Kossuth miatt, kit Törökország vonakodott kiszolgáltatni, Thiers okos tanácsa megelőzé e szerencsétlenséget, mert akkor ő volt a herczeg-elnök tanácsadója, kinek első miniszteriumát alkotá.,,Ha még azért tette volna mondá jóval azután, hogy az osztrákokat Olaszországból és az oroszokat Magyarországból kiűzze — hagyján! De háborut viselni egy Kossuth... kedvéért! Soha!"*) Igaz, hogy már akkor is Napoleon Lajos kísérletét Piemont érdekében háborúba menni, idealis don-quixotei fogásnak nézte és az ő szempontjából jogosan. Mert a mi modern jelszavainkat — mint nemzetiségi elv, szabad egyház, népfölfegyverkezés, ép úgy föl nem foghatá, mint a Mazzini- és Garibaldiakat, kik azokat valósítani akarták. Hisz 1849-ben élére állott ama mozgalomnak, mely a római vállalatot, a római köztársaság leveretését és a pápa világi hatalmának helyre állítását eredményezé.

A létező és az elmúlt tényeknek e tartaléktalan elismerése a fatalistikus történetíró és a hitehagyott politikus hírébe hozták. Valóban Thiers mindig azon volt, hogy életben maraszsza a létezőt, a meddig tartható vala és tényleg létezett, ám ha folyt a harcz, soha vissza nem riadt a küzdelemtől. Csak azt nem tűrheté, hogy őt kizárják a küzdelemből; a restauratió alatt ki volt zárva belőle és csupán ez okból segítette megdönteni a létezőt. Igaz, hogy 1848-ban még buzgóbban dolgozott a köztársaság bukásán, mert az tulajdonkép nem létezett és csak üres czím volt, oly czím, mely neki, a valódi polgár

*) Így mondá ő maga idősb Nassau W.-hez, kinek igen érdekes beszélgetései Thiers-rel az 1877-ki Fortnightly Reviewban megjelentek. Ki valaha Thiers-rel társalgott, e beszélgetések hitelességét nem vonhatja kétségbe, még ha Toqueville barátja nem volna is oly szavahihető, a minő valóban volt. Thiers maga nem vállalt minisztersé get, ám föntartá magának a gyám szerepét, mert Napoleon Lajos még csak elnök volt s ő mint hajdani miniszterelnöke egy elismert királynak, nem tartá méltóságával összeférhetőnek, hívatalosan vezetni miniszteriumot, míg a monarchiát törvényesen Napoleon Lajos részére helyre nem állítják.

Budapesti Szemle. Huszadik kötet. 1879.

5

a

nak és minden korabeli sorsosának eszébe jutattá 1793 rémségeit annál is inkább, mert e czímnek becsületét kivívni a győztes párt tapasztalatlan és könnyelmű vezérei épen nem látszottak hívatottaknak. Azután akkori népszerűtlensége miatt nem remélheté, hogy a köztársaság fejévé válik és így kettős okból óhajtá ama kormányforma helyre állítását, mely alatt szabad tere nyílt összes erejének kifejtésére. Az elbukott kormányrendszer az ő sajátja volt, jegyzé Sainte-Beuve naplójába, ő segítette megalapítását; meg nem lelheté az alkalmat, hogy óhaja szerint emelje és diszítse egy nagylelkű és nemzeti kormány által; jogosan hitte, hogy a kétszer elhibázott alkalom végre ismét visszatér és elérkezik az ő ideje. Ez időt újra elmulasztá és egyszerre észrevevé, hogy a társadalom oly lejtőkre tévedt, hova ő szellemi szokásai és eszmejárásánál fogva nem követheti." *) Kézzel fogható volt, hogy a dolgok nem maradhatnak úgy, ahogy 1848 januárjában és tavaszában állottak. Egész Francziaország zúgolódott, Párisban a rendet alig és csak erőszakosan lehetett föntartani, a kormány pedig egészen tehetetlen volt. Hogy ily körülmények közt Thiers a,,létezőt", mely nyilván valóan,,mulandó“ vala, nem igyekezett megmarasztani, az praktikus belátásának becsületére válik. Hogy nem is gondolt az orleansi dynastia helyreállítására, melynek,,sok sarja, de gyökere nem volt" és majdnem elfelejtettnek látszott, az bizonyára a viszonyok okos mérlegeléséből eredt. Hogy Napoleon Lajos megválasztását segíté, az minden tekintetben érthető, mivel ebben az alkotmányos monarchiának egy népszerű dynastia által való helyreállítását látta, annál is inkább, mert az elnökjelöltet a közhit jelentéktelen embernek tartá és így Thiers remélheté, hogy ez árnyékkirály mellett maga fog uralkodni. Ebben tévedett; de a világ vele együtt tévedett. Nagyravágyása sem volt jogosúlatlan, mert nem a törvény ellenére s nem erőszak által,

*) Különben a katastropha őt még sem lepte meg ily váratlanúl; már 1847-ben deczember végén előre látta az összeütközést és annak következményeit, elveszettnek és az éjszak zsákmányának hitte Francziaországot igaz, hogy Oroszországra gondolt, mert Német

[ocr errors]

-

országot holtnak vélte és maga számára csak egy szerepet követelt, melyet a sors meg nem tagadott tőle, Philopömen szerepét, ki sülyedő hazáját védelmezi (Les cahiers de Sainte-Beuve 66. 1.)

« ElőzőTovább »