kényt az emberiség akkori legnagyobb szükségeit illető műveletek által vétetnek igénybe. A katholicismus Hildebrand. alatt elérvén teljes érettsége fokát, az értelmi fejlődés azonnal meg is indúlt. A befolyás, melyet e részben az araboknak tulajdonítanak, nagyon túlzott, ha némileg siettette is az önkénytes lendületet. Egyébiránt e befolyás nem volt esetleges; mert noha Mohamed a monotheismust oly nemzet körében alkalmazta, mely arra sem világi, sem szellemi tekintetben nem volt kellőleg előkészítve, a miért annak legfőbb eredményei, különösen a két alap-hatóságnak elválasztása nem is létesülhettek; mindamellett a monotheismussal összefüggő szellemi tulajdonok nem semmisültek meg ez által, sőt ellenkezőleg kezdetben annyival is gyorsabban fejlődhettek, minthogy a megfelelő politikai rendszer tökéletlen állapotban maradván, annak kidolgoztatása nem is vette századokon át igénybe a legjobb erőket, mint a katholikus világban történt s igy azok rendelkezhetők maradtak a tisztán értelmi haladás számára. Az arabok e szerint közreműködhettek a görög és a jelen európai fejlődés közötti átmenetben, a nélkül, hogy közvetítésök épen nélkülözhetetlen lett volna.

A theologiai philosophiának népszerűsítése szerencsés értelmi befolyást gyakorolt a polgárisult nemzetek minden osztályára, a mennyiben a mindennapi anyagi élet korlátolt színvonalánál följebb emelhette az észjárást s az érzületekre tisztítólag hathatott. Azon elemi oktatás egészséges, habár empirikus fogalmakat tenyésztett az ember erkölcsi természete iránt, sőt az emberiség történeti méltánylásának is, egy bár szűk és határozatlan, de némely tekintetben találó körrajzát állította föl, az egyház általános történetének kapcsolatában. A katholikus oktatás, öszhangban a két elemi hatalom. elválasztásával, eszközt és jogot adott minden egyénnek minden egyéni vagy collectiv cselekvésnek, egy fundamentális tan alapján való megítélésére, a miből Comte lehozhatni véli a társadalmi megvitatás szellemének eredetét is, mely minden jelenkori népeknél közös és mely az alárendelteknél nem létezhetett addig, míg a két hatalom összevegyítése tartott. Ezt azonban csak mint utólagos hatást hozza le onnan, beismervén, hogy azon szellem sokáig lebilincselve tartatott azon értelmi fegyelem által, melyet a theologiai philosophia, alapjellegénél fogva nem nélkülözhetett.

Ez volt hatása értelmi tekintetben a tömegre. A mívelt szellemekre főleg azon szabadság és pártfogás által hatott, melyben a metaphysikai philosophia fejlődését részeltette, mindamellett is, hogy ennek csakhamar nyilvánúlt azon irányzata, mely szerint gyökereiben meg kellett ingatnia a katholikus rendszert, a mely alatt azon philosophiának az erkölcsi és társadalmi kérdésekre való kiterjeszkedése már megkezdődött. A katholicismus szabadelvű hajlamait semmi jobban nem bizonyítja, mint azon méltánylat, melyben a görög philosophia legelőhaladtabb iskoláját, az Aristotelesét, részesítette és mely nagyobb volt, mint a minőben az még a görögöknél is részesült vala.

Habár a theologiai philosophiának egy ága sem egyeztethető teljesen a természeti törvények változhatatlanságáról való meggyőződéssel, mindamellett a monotheismus, mely a természetfölötti cselekvést központosítja, ez által a tudományos szellemnek sokkal szabadabb tért enged, mint a polytheismus, melyben a tünemények minden részletének theologiai magyarázata létezik; e magyarázatokba az okozatok földerítése minden lépten-nyomon belé ütköznék. Ezért a tudományos haladást is a középkori rendszer sokkal inkább előmozdította, mint az ó-kori. Ezzel kapcsolatban a notheismus úgy is tünik föl, mint a vallásos szellem értelmi uralmának igen határozott kevesbedése.

A középkorban a tudományos szellem még nem jutott volt el oda, a hol belé ütközött volna a korlátokba, melyeket a monotheismus is emel annak.

A felsőbb sugalmaztatás szellemének már fönnebb más szempontból említett megszorításán kívül az oraculumoknak és jóslatoknak eltörlése, minőkkel az ó-kor el volt árasztva, és a megjelenések és csodák mind kivételesebb jellege, a theologiai szellem rovására növelte az emberi okosságnak eredetileg oly korlátolt mezejét, a mennyire csak engedhette a katholicismus uralkodásának alapúl szolgáló tan.

Az aesthetikai dolgokban való befolyás tekintetében, noha a fejlődés itt is leginkább s következő korszakba esik, mégis kiemelendőnek tartja azt, a mit a zene és építészet tapasztaltak. A középkorba esik és a templomi zenével függ össze a hangjegyek föltalálása és alkalmazása, mely által az énekművészet más jelleget ölt és melylyel összefüggésben kifejlődhe

tett a harmonia. A hagszeres zenében korszakot alkot a legteljesebb és leghatalmasabb műszernek, az orgonának föltalálása. Mindezekben félreismerhetetlen része van a katholicismusnak, mely a megfelelő isteni tisztelet követelményei által új irányt adott az építészetnek is. Dante példája bizonyítja, hogy a katholicismus szelleme képes volt költői ihlettséget is költeni, habár a jelenkori nyelvek lassú fejlődése s a költői benyomásoknak nem kedvező társadalmi állapotok nem is engedték, hogy e részben a polytheistikus korszak színvonala elérethessék. Egyébiránt az e részben a középkor által elhintett magvakat a következő korszak volt teljesen kifejtendő.

Ez áll az ipari fejlődés tekintetében is, mely csak a személyes fölszabadulás után nyerhetett lendületet. A jobbágyság fokozatos eltörlését és a községek fölszabadítását előkészítve, járúlt hozzá ahhoz a középkor. A jelenkori ipar jellemző vonása, az emberi erőfeszítések alkalmazásában való oekonomia (azoknak külső erőkkel való pótlása következtében, melyeket az ó-kor alig használt föl), a feudalis és katholikus világ által teremtett helyzetre vezethető vissza. A munkások fölszabadítása parancsoló szükséget támasztott e részben, melynek középkori eredményei közt fölemlíthetők a vízi és szélmalmok föltalálása, valamint egyéb most már feledésbe ment gépek. Bizonyos, hogy az ó-korban, a rabszolgaság általános terjedtsége, inkább mint a reális ismeretek hiánya, akadályozta a gépek alkalmazását, melyek szüksége nem volt érezhető addig, míg korlátlan ember-erővel lehetett rendelkezni.

Miután visszautasította a középkor ellen intézett, szerinte teljesen igazságtalan vádakat és észszerűtlennek bélyegezte az ítéletet, mely sötétnek és barbárnak nevezheté azt a korszakot, melyben aquinói Tamás, Nagy Albert, Bacon, Roger, Dante stb. tündököltek, a középkort illető vizsgálódá sainak befejeztéűl taglalja a monotheistikus és feudális rendszer elkerülhetetlen hanyatlásának principiumát, mely szervileg kapcsolatos a rendszernek átmeneti, azaz a theologiai és katonai rend fölbomlását, valamint a végleges rend új elemeinek kifejlését előkészítő irányával. Amaz a középkori szerkezetben már annyira a mennyire alapjellege csak engedi, módosítva volt, a positiv és ipari élet kifejlését előkészítő irányban. A katholicismus, bár egy pontig előmozdíthatta az ér

Budapesti Szemle. Huszadik kötet. 1879.

telmi haladást, de sohasem azonosíthatta magát ezzel, mely elérkezve azon pontra, oda irányúlt, hogy a hívatását immár betöltött rendszer gondnoksága alól kibontakozzék. Azon hívatás pedig volt: a theologiai rendszer alatt előkészíteni a positiv rendszer elemeit. Ezzel kapcsolatban áll erkölcsi hívatása; mert midőn a politikától független, sőt ennek fölébe helyezett erkölcsi tant alkotott, az emberi cselekedetek társadalmi méltánylásának egy új alapelvére tanítá az egyeseket, mely bár csupán theologiai szentesítés által létesülhetett, mégis mindinkább az okszerűség tekintélyéhez csatlakozott, a szerint, hogy a katholikus erkölcsi tanok valódi motivumai kitüntek.

A rendszer hanyatlási okának csírája megelőzte annak keletkezését. Alapfogalmaink elválasztása: a szervtelen világot tárgyaló természeti és az embert erkölcsi és társadalmi szempontból tárgyaló erkölcsi philosophiára melyet az alexandriai philosophusok létesítettek — logikai előföltétele volt minden későbbi haladásnak, mert megengedte független tovafejlődését a szervtelenségi philosophiának, mely akkor már metaphysikai állapotát érte volt el és mely kevésbbé összetett tüneményeinél fogva gyorsabban volt tökélyesíthető, a nélkül, hogy épen az elválasztásnál fogva, árthatott volna az összetettebb tárgyánál fogva csak theologiai állapotát élő erkölcsi philosophia egyidejű társadalmi műveletének. Ez akkor még nem tanai elvont tökélyesbítésében, hanem csupán abban állhatott, hogy a monotheismus útján a theologiai fölfogások polgárosító képességét létesítse.

Comte természetesen ezen elválasztást is csak ideiglenesnek tekinti, habár most, 20 századdal később, hatása még nincs kimerítve. Végtére azonban a természeti tünemények philosophiai fölfogásának is erkölcsivé és politikaivá kellend válnia, hogy a társadalmi szervezésnek alapúl szolgálhasson.*)

A jelzett elválasztás után rögtön nyilvánult a természeti philosophiában uralkodó metaphysikai és az erkölcsi és társadalmi világban valódi szervezést egyedül igazgatni képes theologiai szellem közti ellenzék. Utóbbinak több ízben sike

*) Világosabb fogalmat nyerünk, nézetem szerint az egyesítés lehetőségéről, ha azt mondjuk, hogy a társadalmi és erkölcsi tünemények fölfogása positivvá válván, egyszersmind természettanivá lesz.

rült, túlnyomó társadalmi befolyása által, amazt értelmi haladási törekvéseiben gátolni, míg viszont ez nem szűnt meg átalakítólag s utóbb bontólag hatni a theologiai fölfogásra, elébb a polytheismusból a monotheismusra való átmenetet készítvén elő, majd pedig, és miután a katholicismus a philosophia két ágát egymással kiegyeztetni igyekezett, ez utóbbira irányozta módosító befolyását.

A barbárok megtelepedésével és megtérésével a hűbériség föladata megszűnt, úgy a katonai tevékenység, mint a politikai decentralisatió tekintetében, melyet újabb központosításnak kellett fölváltania. A jobbágyság hívatása sem lehetett más, mint előkészíteni a munkások fölszabadulását. A feudális rendszer tehát minél teljesebben megfelelt hívatásának, annál jobban siettette saját bomlását. Valamint szellemi részére nézve a középkori rendszernek nem a positivismus, mely hívatva van azt helyettesíteni, készíttette elő a hanyatlást, hanem, a szintén ideiglenes hívatású metaphysikai fölfogás, úgy világi tekintetben sem az iparos osztály volt közvetítője a hűbériség bomlásának, habár annak fölülkerekedésével kell is végződnie a politikai átalakulásnak. Kezdetben ez osztály sokkal alárendeltebb és saját boldogulásával sokkal kizárólagosabban volt elfoglalva, semhogy maga részt vehetett volna a nagyvilági küzdelemben. Ezt tényleg a jogászok folytatták, kiknek politikai befolyását a feudalitás, mint a katonai tevékenység szükséges következményét, önkényt kifejtette volt. Tényleg mind mostanáig, ők, a jogászok, a világi hatóság közvetlen szervei.

BEOTHY LEO.