Oldalképek
PDF

ról mindig új és új vad csapatok nyomúlnak dél felé. Így Transvaal határán a matabele törzs tesz már betöréseket, a kiket ép oly vakmerő és bátor harczosoknak mondanak, mint a zulukat. Kétségtelen, hogy az angol hatalom ezúttal le fogja győzni a kaffereket; de aligha ez lesz utolsó küzdelme. A benszülöttek veszedelmesen növekszenek hatalomban és számban; s a boerek most jobban el vannak keseredve az angol kormányzat ellen, mint 70 évvel ezelőtt. A benszülöttek közül legveszedelmesebb ellenségek a kafferek, más néven az „A-bautu“ népfaj. Nevöket régibb tartózkodási helyökön, Afrika éjszakibb részén nyerhették, hol a mohammedánok nagyobb számmal vannak s e vad, pogány népet az arab „Kafir" = hitetlen névvel ruházták föl. E néven egy egész népcsoportot ismerünk, mely Afrika keleti tengerpartján tartózkodik a Jóremény fokától föl az egyenlítőig. A kafferek főbb törzsei, vagy népfajai: Ama-Xosa; AmaZulu; Be-Chuana v. Betsuana; Ova-Hesero. – A két első annyi, mint Xosa népe, Zulu népe. Ejszakról délfelé szoríttatván, a hottentottokkal és buschmanekkel jöttek összeütközésbe s ezeknél sötétebb színűek. A Xosa és Zulu férfi átlag 171 %m magasságú. Lapos orruk, széles szájuk és duzzadt ajakuk egészen sajátságos jelleget adnak nekik. Nyúlánk, de csontos, ruganyos termetűek. Csontjaik képződése és alakzata – mint Fritsch mondja – úgy aránylik az európai emberéhez, mint a vad állaté ugyanazon fajú szelid, házi állatéhoz. A kaffer törzsek valamennyien nomad-életet élnek s kiváló előszeretettel foglalkoznak a marha-tenyésztéssel. A földmívelést kevesebbre becsülik, s asszonyaikra bízzák. Jellemökre nézve nagyon eltérők a nézetek. Sokan gyáváknak, alattomosoknak rajzolják őket, s különösen Fritsch azt állítja rólok, hogy e faj csupán az ellenségen észrevett félelem után kap bátorságot s akkor azután vadsága határt nem ismer. Szerinte a kaffer kegyetlenség és vérengzés tekintetében messze túlszárnyalja az amerikai vadakat, a kik viszont nemesebb tulajdonságokban és bátorságban messze magok mögött hagyják a kaffert. Nem szabad azonban felejtenünk, hogy Fritsch mindig a boerek érdekében szól; a rabszolgaság eltörlését sehogy sem akarja indokoltnak elismerni, s az angolok intézkedéseit az által is hátrányosabb szinben igyekszik előtűntetni, hogy az általok a boerek ellenében bizonyos mértékig védelembe vett benszülötteket a lehető legkedvezőtlenebb színben tűnteti elő, Mások azonban, és mondhatjuk talán a többség, más képet nyújtanak a kafferekről. Bátor, edzett, erélyes és vakmerő, bár ezzel kapcsolatosan kegyetlen népfajnak mondják, mely mértékletessége és némi igazságszeretete által előnyösen múlja felűl a néger fajokat. Hogy szellemi képességeik nem állanak a legalcsonyabb fokon, tanúsítja az is, miszerint már e század elején, különösen Chaka fejedelmök alatt igen jó hadi szervezetet voltak képesek létesíteni, a melyet azóta sem hanyagoltak el. Öltözetök nem sokban különbözik a mi czigányainkétól. Gyermekkorukban meztelenűl járnak; később a férfiak egy állatbundából improvisált kötényt, s a nők egy czifrán befestett állatbőrből készűlt, alig térdig érő szoknya-félét viselnek. A nap heve ellen egész testöket zsírral dörzsölik be. Az ifjukor elérésénél körűlmetélik a fiúkat s gyakran a leányokat is. Házasság alkalmával lenyírják hajokat és pedig a férfiakét tonsura alakjában, úgy hogy csupán egy vékony koszorú-alakú hajkeret marad, melyet még szénporral szoktak feketébbre festeni; a nőknél pedig ellenkezően egy kontyot hagynak meg, a melyet vöröses agyagfölddel szoktak kenni. Ekszereik a többi vad népekéhez hasonlóan kagylókból, marha-szőrből, csontokból, gyökerekből, fogakból, madártollakból stb. állanak; sajátságos szokása azonban a kaffer férfiaknak, hogy fülbevaló gyanánt rendesen saját burnót-szelenczéiket hordják, melyeket üres nád-darabokból készítenek. A burnótot magát kis elefántcsont kanálkák segélyével teszik orraikba. A burnóton kívül azonban a dohányt is szenvedélyesen szeretik. Elelmök rendesen gabonából és gyümölcsből áll, de egy étkezésnél sem hiányzik a kaffer-rozsból készűlt sör, melyet nagy, égett agyagból készűlt kancsókból bőven isznak. Húst ritkán, disznóhúst pedig soha sem esznek. Családi életök a többnejűségre van alapítva; minden -kaffer annyi feleséget vesz, a hányat venni képes. A fiatal ember azonban a házasságra engedélyt csupán a főnöktől nyerhet. E főnök saját törzsében korlátlan úr. Vallásukról még nem bírunk teljesen megbízható adatokkal s kétséges vajon a kaffer egyáltalán föl tudja-e fogni a Mindenható és örök lény eszméjét. A rossz emberek lelke – hitök szerint – nem talál nyugalmat, végig kísért a földön, s azon élőket, a kikhez hozzá fér, megöli. Arról azonban, hogy ezt mennél nehezebben tehesse, gondoskodnak a számtalan amuletek és csoda-doktorok (Izi-nyauga). Ez utóbbiak az időnek is tudnak parancsolni, s mint esőhozók nagy tiszteletben részesűlnek. Betegeiket a falu (král) kerítésén kívül teszik, nehogy halálukkal a lakhelyet megszentségtelenítsék. Halála után a kaffer lelke az alvilágba száll, a hol ugyanazon házat, telepet stb. megtalálja, a mely ide fönn birtokában volt; csakhogy sokkal kisebb kiadásban, mert oda lent maga az ember lelke is egészen törpe alakban él tovább. Némelyek szerint a lélekvándorlás is el van terjedve közöttük, s a kik ebben hisznek, leginkább kígyóvá szeretnének átalakúlni. Csupán a kiváló bátor főnökök lesznek oroszlánná, vagy elefánttá. A különböző kaffer-törzsek nyelve is különbözik egymástól; de csakis mintegy tájszólásképen. Egészben ugyanegy alapnyelvök van, a melyet az útazók „Bautu" nyelvnek neveznek. Végűl talán nem lesz érdektelen röviden vázolni a kormányzat alkotmányát is, mely szerint jelenben a britt gyarmat szervezve van. Elén az angol királyné helytartója áll. Ezt környezi egy 15 tagú törvényhozó tanács és egy 46 tagú gyűlekezet. Ezeknek tagjai mind választottak. A nagyobb városok önkormányzattal bírnak. Az iskola-ügy az állam kezében van. Útakra nagy gondot és költséget fordítanak, különösen azokra, a melyek a kikötőkből az ország belsejébe vezetnek. 1872-ben volt a gyarmatnak 1.162,000 font stg. bevétele; 923,000 font stg. kiadása és 1.205,000 font stg. adóssága. Az egész gyarmat 22 tartományra és 46 választókerűletre van beosztva. A gyarmat fővárosa: Capetown külön kerűletet képez. E város, mely e század elején, midőn az angolok birtokába jutott, alig 1000 házzal s 5000 fehér (szabad) és 10,000 színes (rabszolga) lakossal bírt, jelenben 30,000 ember lakhelye (ezek között 10,000 különböző fajú, szabad színes); egy collegiuma, kitünő könyvtára, egy astronomicus és egy magneticus observatoriuma, múzeuma, füvészkertje, 15 temploma, 4 zsinagógája, több malayi moschee-ja, szép városháza és tágas laktanyái vannak. – Erős védművekkel volt támadások ellen biztosítva; de e védművek most már nagyobbára romok. Kereskedelme igen jelentékeny; évenként több, mint 500 hajó fordúl meg kikötőjében. Be- és kivitele 1871-ben 36 millió mark értékű volt. Az egész gyarmat terűletén 2.276,000 lakost számítanak, s ebből 1.936,000 fekete, míg európai csupán 340,000. Megjegyezzük azonban, hogy a lakosság számára vonatkozó adatok, különösen a benszülötteket illetőleg, nem a legmegbízhatóbbak s gyakran eltérők egymástól. Az összeszámítás nehézségét jellemzi egy Afrika más vidékéről ismert adat. Midőn ugyanis a zanzibari szultánhoz egy európai útazó azon kérdést intézte, hogy hány ember él birodalmában, a romlatlan lelkű szultán megütközve és bámúlva kiáltott föl: „Hogy tudhassam én azt, mikor azt sem tudom, hány ember lakik a házamban ?“ Annyi azonban kétségtelen, hogy a lakosságban a fehér elem aránytalanúl csekély számban van képviselve, s ez a kevés is igen nagy területen egymástól majdnem elszigetelve, szétszórva lakik, úgy, hogy a vad népfajok mindenütt többségben vannak, amiben nem csekély része van az angol kormány eljárásának, mely a boereket mindig küljebb s küljebb üldözte, s nemcsak nem növelte a gyarmat erejét az elemek assimilálása, saját alattvalói kímélése s az összetartozás érzetének fejlesztése által, hanem ellenkezőleg magában a fehér elemben megteremtette az ellentéteket s fejlesztette azokat ellenszenvvé, sőt folytonos gyűlölködéssé. Ily körűlmények között nem könnyű feladat lesz nem tömörűlt erővel ellensúlyozni a benszülötteknek számban és vakmerőségben növekvő támadásait, s az angol államférfiak e bonyodalmak és kuszált viszonyok mellett bizonyára nem a legnyugodtabban gondolnak a délafrikai gyarmatok ügyeire. Ha nem sikerűl a boerek elkeseredését kiengesztelni s a gyarmatok fehér lakosságát nagyobb összetartásra s nagyobb tömörűlésre bírni, úgy a délafrikai angol politika még hosszú ideig zavarokkal s aggodalmakkal telt jövőnek néz eléje.

[ocr errors]

NYELVTUDÁS ÉS NYELVTUDOMÁNY.
„Hagyd alább jó szász "

Sok szónak sok az alja. Irodalmunk egy kevéssé bőbeszédűvé lett. A szónok, ha kezdik hallgatni, hajlandó lesz többet beszélni, mint kellene, vagy mint tőle telik. Neki bátorodik, neki tüzesedik; aztán olyakat is mond, melyekben nincs köszönet sem ügyére, sem magára nézve. A mi irodalmunk is olyformán tesz, mintha gyorsírója akarna lenni minden gondolatnak, fontoltnak és fontolatlannak, minden üres beszédnek vagy fönhangon gondolkozásnak, éretlen okoskodásnak. Némely beszéd csak bátorsága, némely ítélet csak merészsége vagy nyersesége által nyeri meg a versenyző kiadók és a mohó tanulók s a nemtanúlás végett, csak szórakozás kedveért olvasók tetszését. A tetszés előmozdítja az ipart és versenyzést; vége-hoszsza nincsen az újnál újabb elméleteknek, történelmi hozzávetéseknek, színes buborék gyanánt fölemelkedő és ragyogó, de azonnal elpukkanó tételeknek.

Méltó volna a negyvenes évek egyik lapjának „devalvationalis rovatát" valahol újra megnyitni s valódi értékre szállítni a magas hangzású tételeket, melyek a nagy igényű „új nemzedék" műveiben világgá eresztetnek. – Az idő sokat megorvosol; elenyészteti a kor vagy egyesek bohóságait, veszélyes következések nélkül, s a nélkül, hogy ellenök föl kellene lépni; de ez néha későn történik, s vannak és lehetnek rossz magvak, melyek föltenyésznek s utóbb ártalmas keserű gyümölcsöket teremnek. Ezeket idején meg kell róni, idején kiirtani s az időt munkájában irányozni és segíteni.

Ily nézetből egy kis devalvatiót kísértek meg a következő néhány sorban.

Aigner Figyelőjének múlt évi szeptemberi füzete 93-dik lapján egy furcsa állítást találok. – Miután minden kifejtés nélkül oda vetette, hogy Janus Pannonius nem anyatejjel szívta be a magyar nyelvet – mi még abból, hogy a Dráva mellékén született ő is, valamint anyja és nagybátyja, épen nem következik – nagy általánosságban és fontoskodással ezt mondja ki:

« ElőzőTovább »