Oldalképek
PDF
ePub

hitök szerint – nem talál nyugalmat, végig kísért a földön, , 8 azon élőket, a kikhez hozzá fér, megöli. Arról azonban, hogy ezt mennél nehezebben tehesse, gondoskodnak a számtalan amuletek és csoda-doktorok (Izi-nyauga). Ez utóbbiak az időnek is tudnak parancsolni, s mint esőhozók nagy tiszteletben részesülnek.

Betegeiket a falu (král) kerítésén kívül teszik, nehogy halálukkal a lakhelyet megszentségtelenítsék. Halála után a kaffer lelke az alvilágba száll, a hol ugyanazon házat, telepet stb. megtalálja, a mely ide fönn birtokában volt; csakhogy sokkal kisebb kiadásban, mert oda lent maga az ember lelke is egészen törpe alakban él tovább. Némelyek szerint a lélekvándorlás is el van terjedve közöttük, s a kik ebben hisznek, leginkább kígyóvá szeretnének átalakúlni. Csupán a kiváló bátor fönökök lesznek oroszlánná, vagy elefánttá.

A különböző kaffer-törzsek nyelve is különbözik egymástól; de csakis mintegy tájszólásképen. Egészben ugyanegy alapnyelvök' van, a melyet az útazók „Bautu“ nyelvnek neveznek.

Végül talán nem lesz érdektelen röviden vázolni a kormányzat alkotmányát is, mely szerint jelenben a britt gyarmat szervezve van. Élén az angol királyné helytartója áll. Ezt környezi egy 15 tagú törvényhozó tanács és egy 46 tagú gyűlekezet. Ezeknek tagjai mind választottak. A nagyobb városok önkormányzattal bírnak. Az iskola-ügy az állam kezében van. Útakra nagy gondot és költséget fordítanak, különösen azokra, a melyek a kikötőkből az ország belsejébe vezetnek. 1872-ben volt a gyarmatnak 1.162,000 font stg. bevétele; 923,000 font stg. kiadása és 1.205,000 font stg. adóssága. Az egész gyarmat 22 tartományra és 46 választókerületre van beosztva.

A gyarmat fővárosa : Capetown külön kerületet képez. E város, mely e század elején, midőn az angolok birtokába jutott, alig 1000 házzal s 5000 fehér (szabad) és 10,000 színes (rabszolga) lakossal bírt, jelenben 30,000 ember lakhelye (ezek között 10,000 különböző fajú, szabad színes); egy collegiuma, kitünő könyvtára, egy astronomicus és egy magneticus observatoriuma, múzeuma, füvészkertje, 15 temploma, 4 zsinagógája, több malayi moschee-ja, szép városháza és tágas laktanyái vannak. – Erős védművekkel volt támadások ellen biztosítva; de e védművek most már nagyobbára romok. Ke

[ocr errors]

reskedelme igen jelentékeny; évenként több, mint 500 hajó fordúl meg kikötőjében. Be- és kivitele 1871-ben 36 millió mark értékű volt.

Az egész gyarmat területén 2.276,000 lakost számítanak, s ebből 1.936,000 fekete, míg európai csupán 340,000. Megiegyezzük azonban, hogy a lakosság számára vonatkozó adatok, különösen a benszülötteket illetőleg, nem a legmegbízhatóbbak s gyakran eltérők egymástól. Az összeszámítás nehézségét jellemzi egy Afrika más vidékéről ismert adat. Midőn ugyanis a zanzibari szultánhoz egy európai utazó azon kérdést intézte, hogy hány ember él birodalmában, a romlatlan lelkű szultán megütközve és bámúlva kiáltott föl: „Hogy tudhassam én azt, mikor azt sem tudom, hány ember lakik a házamban ?"

Annyi azonban kétségtelen, hogy a lakosságban a fehér elem aránytalanul csekély számban van képviselve, s ez a kevés is igen nagy területen egymástól majdnem elszigetelve, szétszórva lakik, úgy, hogy a vad népfajok mindenütt többségben vannak, a miben nem csekély része van az angol kormány eljárásának, mely a boereket mindig küljebb s küljebb üldözte, s nemcsak nem növelte a gyarmat erejét az elemek assimilálása, saját alattvalói kímélése s az összetartozás érze. tének fejlesztése által, hanem ellenkezőleg magában a fehér elemben megteremtette az ellentéteket s fejlesztette azokat ellenszenvvé, sőt folytonos gyűlölködéssé.

Ily körülmények között nem könnyű feladat lesz nem tömörült erővel ellensúlyozni a benszülötteknek számban és vakmerőségben növekvő támadásait, s az angol államférfiak e bonyodalmak és kuszált viszonyok mellett bizonyára nem a legnyugodtabban gondolnak a délafrikai gyarmatok ügyeire.

Ha nem sikerül a boerek elkeseredését kiengesztelni s a gyarmatok fehér lakosságát nagyobb összetartásra s nagyobb tömörülésre bírni, úgy a délafrikai angol politika még hosszú ideig zavarokkal s aggodalmakkal telt jövőnek néz eléje.

Rakovszky ISTVÁN.

NYELVTUDÁS ÉS NYELVTUDOMÁNY.

„Hagyd alább jó szász !"

Sok szónak sok az alja. Irodalmunk egy kevéssé böbe. szédűvé lett. A szónok, ha kezdik hallgatni, hajlandó lesz többet beszélni, mint kellene, vagy mint töle telik. Neki bátorodik, neki tüzesedik; aztán olyakat is mond, melyekben nincs köszönet sem ügyére, sem magára nézve. A mi irodalmunk is olyformán tesz, mintha gyorsírója akarna lenni minden gondolatnak, fontoltnak és fontolatlannak, minden üres beszédnek vagy fönhangon gondolkozásnak, éretlen okoskodásnak. Némely beszéd csak bátorsága, némely ítélet csak merészsége vagy nyersesége által nyeri meg a versenyző kiadók és a mohó tanulók sa nemtanúlás végett, csak szórakozás kedveért olvasók tetszését. A tetszés előmozdítja az ipart és versenyzést; vége-hoszsza nincsen az újnál újabb elméleteknek, történelmi hozzávetéseknek, színes buborék gyanánt fölemelkedő és ragyogó, de azonnal elpukkanó tételeknek.

Méltó volna a negyvenes évek egyik lapjának „devalvationalis rovatát" valahol újra megnyitni s valódi értékre szállítni a magas hangzású tételeket, melyek a nagy igényű „új nemzedék“ műveiben világgá eresztetnek. – Az idő sokat megorvosol; elenyészteti a kor vagy egyesek bohóságait, veszélyes következések nélkül, s a nélkül, hogy ellenök föl kellene lépni; de ez néha későn történik, s vannak és lehetnek rossz magvak, melyek föltenyésznek s utóbb ártalmas keserű gyümölcsöket teremnek. Ezeket idején meg kell róni, idején kiirtani s az időt munkájában irányozni és segíteni.

Ily nézetből egy kis devalvatiót kísértek meg a következő néhány sorban.

Aigner Figyelöjének múlt évi szeptemberi füzete 93-dik lapján egy furcsa állítást találok. — Miután minden kifejtés nélkül oda vetette, hogy Janus Pannonius nem anyatejjel szívta be a magyar nyelvet — mi még abból, hogy a Dráva mellékén született ő is, valamint anyja és nagybátyja, épen nem következik - nagy általánosságban és fontoskodással ezt mondja ki :

[ocr errors]

„Nyelvtudása nagyobb van a született magyarnak, nyelvtudománya, grammatikai ismerete több van annak, ki a nyelvet nem az anyatejjel szívta be."

Ezzel el volna döntve egy oly kérdés, mely föntebbi esztendőkben a nyelvészet ügyében sokszor forgott fönn, a szintoly hazafias mint tudós, szintoly szerény mint érdemes Hunfalvy Pálra is alkalmazva. Ö, ha jól ítélek (1. főkép Magyar Nyelvészet II. 190 s köv. 1.), azt állította, hogy a nyelvérzés egyedüli vagy biztos alapja a nyelvtudománynak nem lehet, tehát az anyatejjel beszívás vagy kisdedkori megszokás sem; de a tudás és tudomány közt ezt a bölcs megkülönböztetést nem tette s csak azt kívánta elfogadtatni, hogy a nyelvet az is tudhatja, s tudományosan az is fejtegetheti, ki anyatejjel nem szívta be, és hogy e beszívás vagy kisdedkori megszokás mellé a tudományhoz tanúlmány, a rokon nyelvek tanúlmánya is kell. Békési-Concilia már többre megy; mert oly elvet hirdet, melyből sokkal több következnek. Ezt lejebb kell, valódi értékére, szállítnunk. Azért

1. azt kérdem : midőn azt állítja : „nyelvtudása ... a született magyarnak" stb. s úgy látszik, csak a magyarra alkalmazva fejezi ezen elvét: vajon csak arra érti-e? Azaz, úgy vélekedik-e hogy épen egyedül a magyar volna úgy meg. verve, hogy ő csak nyelvtudással bírhatna, ha anyatejjel szívta be a nyelvet; ily csudásan butító hatása csak a magyar anya tejének volna-e, hogy a miatt e nyelv tudományát csak másfélék vagy idegenek bírhatnák vagy szerezhetnék meg? Képtelennek látszik, hogy ezt állíthassa; s pedig lehetetlen, hogy más nemzetbeli nyelvtudóra és nyelvtudósra gondolt volna. Mert lehetetlen, hogy Adelung, Grimm, Heyse stb. vagy Littré vagy Johnson, Latham, Wedgwood stb. nyelvtudományát el merje tagadni, – bár mindezek azt a nyelvet szítták be az anyatejjel, melynek szótárát vagy grammatikáját írták? A következés világos. Ha valaki, mint Gyarmathi, Beregszászi, Révai, Fogarasi anyatejjel szítták be ezt a nyelvet, nem birhattak nyelvtudománynyal - mert magyarok; de a németek francziák, angolok stb. hasonló esetben bírhattak.

2. Föltétlenül áll-e ez, úgy mint az iró elmondja? Azaz, ha az a szerencsétlen, kit sorsa arra kárhoztatott, hogy magyar nyelvet szijjon be, mindent elkövet is, hogy a nyelvet tudomá. nyosan bírja, ha például megtanulta is a nyelv alaptanát, tör

[ocr errors]

ténelmét, a rokon nyelveket: még ez esetben sem juthat-e odáig, hogy nyelvének tudományát megszerezte legyen, csak egyedül ama szerencsétlen körülmény, a tudvalevő akadály miatt ? — Nézze meg bárki szerzőnk nyilatkozatát és úgy fogja találni, hogy beszédéből ez teljesen vagy egészen következik. Mert nem nyelvérzést mond, hanem nyelvtudást. Nem azt mondja, hogy lehet, hanem hogy van. És a nyelvtudomány mellett, még a „grammatikai ismeretet“ is megtagadja a szerencsétlenektől.

E szerint kár volt s a mellett vagy tudatos hazugság vagy rút tévedés Révait dícsérni (e bűnben Hunfalvy is leledzett!) kár volt Regulynak útazni, kár Bálint Gábort utaztatni. Mert ezek közül egy sem lehetett vagy lehet a magyar nyelv tudománya birtokosává. Jövőre nézve pedig szükség lesz nyelvtudósokat a hazai nem-magyar ajkúakból szerezni és szerződtetni - különös tekintettel levén azokra kik, talán leg. rosszabból tanúlták el és beszélik — vagy külföldieket hozni be, s azokra bízni a magyar nyeltudomány ügyét – örökre !

3. Azután kérdem: Vajon az a nyelvtudás nem alapja s nem mellőzhetetlen föltétele-e a nyelvtudománynak? Ha a nyelvtudomány holt nyelvvel foglalkozik, meglehet, nem (?); de élő nyelvekre nézve, hogy nem? Még holt nyelvekre nézve is többet tudnánk s csak akkor tudnánk eleget, ha nyelvérzéssel, az életből, házi szokásból szerzett tapintattal vizsgálhatnék, kivált hangzatát, kiejtését, hangsúlyát, szavainak jelentményei között az árnyék különbségeket stb. Mivel ezt nem tehetjük, a távoli s kivált a holt nyelvek alakjai ránk nézve valóban holt alakok lesznek, természetes tenyészés, virágzás, szín és illat nélkül való növények. Mennyivel jobban ismernök a görög nyelvet, ha hanglejtését ismernők s hangoztatását az életből megszokhatnók ? Még távoli és holt nyelvek, csak összehasonlítólag s nem életszükségből tárgyaltak ismeretére is erölködünk úgy jutni el, hogy valami ,,nyelvtudás" — vagy nyelvérzésfélét szerezzünk magunknak. A finnet, lappot stb. bizonyosan csak „nyelvtudomány“ kedveért kell tudnunk; és ime mégis Hunfalvy, Budenz s tán több is, az életből igyekeznek tanúlni. Sajnovics pedig határozottan panaszolja, s ezelőtt száz esztendővel, hogy az élet és a könyvek, például szótárak nyelve nagyon különbözött, s emez amannak megtanúlását gátolta.

« ElőzőTovább »