Oldalképek
PDF

zenevilágunkban a magyarság meghaladott álláspont. A negyvenes és ötvenes években Thern úr – ki egyik nem utolsó érdemű magyar zeneszerző volt – ha tán csak illemből és kedvesség-hajhászatból egy-két magyar számot is fölvett volna programmjába, ma már szükségtelennek, fölöslegesnek tartja azt; s a külföldi az ő concertjében bízvást úgy érezhette volna magát, mint ha Berlinben volna. Vigyázzunk, s ne kicsinyeljünk egy szellemi tényezőt se a társadalmi téren ! Gondoljuk meg ez idegen érzésű művészboldogítók hatását a családokban; gondoljunk reá egy nemzeti zeneakadémia szervezésénél; ne feledjük, hogy a nemzet szorúl ugyan e nemes művészet szívképző erejére, de azt sem, hogy ennek, főleg nálunk, más hivatása is van, s neveljünk hazafiakat annak művelésére és terjesztésére, hogy e szellemi ügyben is mielébb nélkülözhessük az importált mételyt. (1875.)

[ocr errors]

Toldy Ferencz hátrahagyott íratai közt van néhány levél is, mely ugyan nem tőle ered, de hozzá van intézve, s írójánál fogva megérdemli a kiadatást. István főherczeg levelei ezek, melyek ép úgy megtisztelők arra nézve, kihez, mint arra nézve, a ki által írattak, mert az új magyar historia legrokonszenvesebb alakjainak egyikét azon oldalról mutatja be, mely a magyar közönségnek emlékezete iránt táplált háláját és tiszteletét csak fokozhatja. A levelek Schaumburgból, a főherczeg száműzetése helyéről keltezvék; s míg az elsőt titkári kéz írta s a főherczeg csak aláírta, a második és harmadik egészen saját írása István főherczegnek. A levelek a következők:

Tekintetes úr !

Mint szívélyesen adta, szívélyesen vettem és köszönöm a küldeményt.

Nem tudom, a munkát, vagy az ezt kísérő őszinte érzetet becsüljem-e többre? igen kedves előttem mind a kettő.

Jól, esett nekem is, mint Önnek visszaemlékezni a múltra. Ugy sem hagyom azt feledékenységbe menni nálam; – ne is hagyja, ki jó hazafi, soha! Vissza emlékeztem Füredre is 1847-ben, és ha az ige testté nem lett, higgye el uram, jó szándékomon nem múlt.

- Mit csöndes magányomban vajmi sokszor teszek, kivált ha hazulról újat hallok, – de ha nem hallok is, – képzelem magamnak a jelent, a hogy képzelni tudom. De: Jó az Isten, jót ád; – adjon a javából a hazának! lesz akkor fiainak is. Üdvözlöm Önt, mint szoktuk, meleg kézszorítással. Önnek uram Schaumburgban, 1860. aug. 25-én. őszinte jóakarója István, s. k.

Tekintetes úr !

Amint becses leveléből tapasztalom, Ön azok közé tartozik, kiknél a jó szándék is ér valamit, azért köszöni.

Elszoktam tőle; de mégis jól esett.

Hogy a Tekintetes úr valahára e részben is *) 'czélhoz jutott, annak szívemből örülök. De hogy tizennégy év előtti pártolásom arra a jelenben hatást gyakorolhatott vala, nem hinném, ha Ön nem mondaná. Mind emellett engedje meg azt is hinnem, hogy Ön a hatás mértékét irántami vonzalma szerint becsűlte annyira föl. Fogadja azért viszonlagosan tőlem is a köszönetet.

Megolvastam Önnek beiktatási jeles beszédét, és épültem rajta. Adjon Isten jó törekvéséhez többet, mint nekem adott: jó sikert, dús eredményt.

Váltig maradván a Tekintetes úrnak
Schaumburgban, aug. 31-én 1861.
őszinte jóakarója
István, s. k.

Schaumburg, ápril 1-én 1862.
Tekintetes úr !
Könyvtáram és ásvány-gyüjteményem őre közelebb múlt

januáriusban meghalt. Üres helyét akarnám hova hamarább betölteni.

*) Ez Toldy Ferencznek a magyar nyelv és irodalom rendes egyetemi tanárává történt kineveztetésére vonatkozik. Szerk.

De van egy másik üreg is házamban: nincs isolált lakomban orvos! Egy személyben ohajtanék orvost és könyvtárnokot bírni. Könyvtáram nevezetes része, kivált az, melyet boldogúlt atyámtól öröklöttem, magyar, kell tehát, hogy az orvosi képzettség mellett könyvtárnokom magyar legyen. Aztán tudjon más nyelveket is, minél többet, annál jobb. – Es értsen ásványgyűjteményem ellátásához is. Alkalmas egyénekből a hazában, hála Isten, nincs szükség; most pedig még kevesebbet, mintsem valaha. Ilyenekből nekem valót kiszemelni és ajánlatba hozni, meggyőződésem szerint különösen a Tekintetes úr tudna jól. Nem veszi úgye rossz néven tőlem, hogy erre fölkérem? Jár nálam ez alkalmazással a helyi viszonyoknál fogva 1200 forint fizetés délnémet értékben; bútorozott lakás schaumburgi kastélyomban, failletékkel együtt. Egyebekre, ha mi még tudni kívántatnék, titoknokom, Szuborits Antal, kit e végre módban hagytam, határozott válaszszal szolgáland; állandó lakása Pozsonyban, Duna-útcza 144. sz. a. Bocsánat ha terhelem, de bizodalmomat a Tekintetes úrból merítettem, és hogy onnét merítettem, Ön az oka, – kinek vagyok őszinte tisztelője István, s. k. A leveleknek, melyek Dietzben adattak postára, czímzete szintén magyar, csak „Pesth, in Ungarn" van alúl rájok írva, hogy a németországi póstatiszt eligazodhassék rajtok.

[ocr errors]
[ocr errors][merged small][ocr errors][merged small][merged small][ocr errors]
[ocr errors]
« ElőzőTovább »