Oldalképek
PDF
ePub

III.

Május 9-én értek vissza Udsidsibe s ezzel a Tanganyika , fölmérése be volt fejezve, mert az éjszaki részeket már az előző évben fölmérte volt Livingstone és Stanley, midőn az ottan belefolyó Ruzicze-folyóban annak kifolyását keresték. E szerint a tó a déli szélesség 3° 8'—8° 47' közt terül el, hosszan nyúlva éjszaknyugatról délkeletre. Legnyugatibb pontja a keleti hosszaság 29° 10'; legkeletibb a 32° 30' érinti. Leg. nagyobb szélessége 12 geografiai mérföld s területe az 500 négyszög mérföldet felülmúlja.

Cameronnak szándéka volt a Lukugán át a Lualabába menni, de Kaveleben nem kaphatott e czélra csolnakokat, hanem értesülvén, hogy Nyangvében annyit bérelhet, a mennyi csak tetszik, azért május 31-én igen jó kedvvel hajózott át a Tanganyikan s vette útját Nyangve felé, habár készletének nagyobb részét ellopták azalatt, míg ő a tó fölmérésével el volt foglalva.

A Tanganyikát körző hegyeken túl egy új földrajzi, ethnologiai, zoologiai, entomologiai és botanikai zona kezdődik. Az l'goma-hegység nyugati felén támad a Rugumba és délkeletre tartva a Lukuga síkság éjszaki szélén ömlik a tóba, míg a Rubumba, mely egészen a Rugumba forrásainál ered, mielőtt a tó partjait érné, megfordúl és éjszaknyugot, majd nyugatnak tartva, Nyangvén alúl Luana néven a Lualabába ömlik.

Ubudsa s a töle nyugatra fekvő több pogány nevű tartományok mind, Afrika e részének legmagasabb hegysége, a Bambarre ágaitól borítvák, melyeken túl terül el az óriási Lualába síksága. Mind e hegyek gránit, gneisz és quarzból állanak; imitt-amott porphyr is fordul elő, míg a völgyelések homok- és kavicsrétegei élénken emlékeztetnek egy hajdani tengerfenékre. E homokrétegek kiterjedése változó, de mindenkor gazdag vasérczekben, melyekből a benszülöttek kitünő szerszámokat kovácsolnak. Magának a Lualabának mellékén a talaj ismét réteges homok és kavics, jobb oldalán vannak ugyan sziklás oldalai is, de túlfelén egész a Lomániig egy nagy sikság terül el, barázdálva számtalan vízfolyások és patakok medrével.

Miután az Ugoma-hegységen és a Lukuga Rugamba vízkörnyékét elválasztó emelkedésen áthatoltak, a szép fekvésű Meketo helységbe jutottak. Mindenütt barátságosan fogadták a benszülöttek, kik közül jobbára csak az asszonyokat találták honn, a férfiak kereskedéssel foglalkozván, hazájuktól távol voltak. Hajviseletök egyez a már látottakkal, míg ékszerül réz-sodronyból álló karpereczeket, vasgyűrűket, gyöngyös zsinegeket hordanak. Némelyeknél a homlok élénk vörös és fekete sujtásokkal van festve, mi - útazónk állítása szerint nem is áll nekik oly rosszúl, mint gondolnók. A nők egy, körülbelől 18 hüvelyk széles, alúl rojtos övet kötnek ölük körül, mely elülről nyitva van s onnan egy keskeny, kaurisok vagy gyöngyökkel diszített kötényke lóg le egész a térdekig.

Elhagyva Meketót, útjok egyes folyókon, gyönyörű erdőkön vitt keresztül, mi gyakran sok ügygyel-bajjal járt s a sűrű folyondárok közt formalis útat kellett vágniok. Főleg a kaucsuk fordul elő oly bőségben, hogy vele az egész művelt világ szükségleteit ki lehetne elégíteni. Majd halmos, majd nagy, leégetett területeken haladtak keresztül, s mig amott mindenöket össze-visszasértegette a majdnem áthatatlan nö. vényzel, itt ismét, ha egy kis szél kerekedett, szemök, szájuk telehordta növényszén és hamuval s pár órai ily út után úgy néztek ki, mint a szénégetők.

Uhújában már sokban eltér a népdivat és szokás az eddig látottaktól. Valamennyinek foga ki van élesítve s ez vad. állati külsőt kölcsönöz nekik. Hajviseletök ép oly különös, mint rút, leggyakrabban bekenik agyag és olajjal, s ekkor a legkülönfélébb alakokba sodorják, keverik össze. Mindkét nem tettovirozza magát, de nem valami szabályos vonalok és raj. zok maradnak fönn, hanem visszataszító sebforradások a mély bevágások nyomán. A férfiak csak viselnek némi kabátfélét bör vagy belföldi szövetből, de a nők kicsi előkötője alig érdemel ruha nevet. Utazónk hallá, hogy tovább nyugatra ennyi sincs, de pótolja más. Ugyanis altestök hájtakaróját már a gyermekkoruktól kezdődő manipulálással annyira nyújtják, hogy az mint egy kötény czombjaikig ér. Ily divat a Mozambique mellett lakó törzseknél is előfordul s mindenesetre olcsó ruha. Kunyhóik négyszögletűek, elég csinosan készítvek, de rajtok az alacsony bejáraton kívül más nyílás nincs és éjjelre

ezt is gondosan elzárják, noha együtt lakik benne a 7–8 före menő család, minden kecskéje, juha és kutyájával.

Rohomo környékére érve, mely első falva Manyvenianak, figyelmezteté Cameront az Udsidsitől vele haladó arab karavánfőnök, hogy senki el ne maradjon, mert egyes many. vemák az erdőkben leskelödnek s az ily magánosan csatangolókat elfogják, leölik és — megeszik. Útazónk soványságával vígasztalta magát ilyen sors ellen. A manyvemák különben már ismeretesek; Livingstone hónapokig tartózkodott köztük az egyik főnöknél s szelíd bánásmódja eredményezé, hogy minden angol iránt a benszülöttek igen barátságosak s a fönökök vetekednek a szívességben. De a lakosság azért ugyan csak jött bámulni a fehér embert, akár evett, akár ivott, néző volt annyi mindig, hogy sok európai színház megirigyelhetne ily szorgalmas közönséget. Az igaz, hogy belépti díj nem volt. Különben barátságosak úgy az idegenek, mint egymás iránt is; itt már nem áll minden falu ellenségképen egymás mellett, de minden szép tulajdonságuk mellett is kannibalok, s még a félrothadt holtakat is fölfalják. Még Livingstone előtt, ki először ismerteté őket, az arabok hír után ilyeneknek festék; Livingstone iparkodott őket tisztázni e vád alól, azonban Cameron elbeszélése a szárnyaló híreket igazolja.

Sok érdekes népszokást, divatot, vadászkalandokat, botanikusok és zoologusokat érdeklő dolgokat közöl itt útazónk könyve, képben és írásban, melyekre ki nem terjeszkedhetünk. A többi közt érdekesen leírja a barátságkötés hosszú czeremóniáját is, mely igen sokban hasonlít ahhoz, melyről Magyar László a kiszokóknál emlékezik. Útazónk semi eredetet tulajdonít neki s ezt azzal indokolja, hogy mielőtt az arabok a Tanganyikán át nem keltek, az ettől nyugatra eső vidékeken e szokás ismeretlen volt. De ez átkelés csak nem rég történt, az ötvenes években még nem voltak a túlparton s mégis Magyar a nyugati tengerpartokon már akkor ily szokást talált, holott a nyugati partvidékeken arabok nincsenek. Különben lehet, hogy Marokko felül terjedt le.

A száraz évszaknak közepe felé jártak (julius), midőn a már föntebb említett Luama folyón áthaladtak. Daczára ennek mégis volt annyi vize, hogy egy gözöst könnyen elhordhatna. Hemzseg a vízi-lovaktól, hala is igen sok, s érdekes a mód, melylyel a halászatot üzik. Nem kevésbbé érdekes azon keres.

kedő karavánok rajza is, melyek itt keresztül mennek a távolabbi nyugot felé. Ezek lopnak, rabolnak, s ha a szegény benszülöttek ezért szót emelnek, vagy épen hasonló módon magokat kárpótolni iparkodnak: egész háborút viselnek ellenök, gyilkolnak, égetnek s rabszolgaságba hurczolják az ártatlan elfogottakat. Ezt tette a kísérő arab karaván is és Cameronnak ezzel fölötte sok kellemetlenséget okozott.

Ez iszonyatosságokat a mindinkább előnyomuló arabok terjesztik s emlékezni fogunk annak helyén : hogy minő akadályai ezek a fölfedezőknek és utazóknak. Ma már Kwakasongoban is jelentékeny arab telepek vannak, noha Livingstone elött a Tanganyikán túl nem terjeszkedtek. Ezek uanya. mueszikből álló karavánjaikat kiküldik, bért nem kapnak, élelmiszerekkel magok látják el magokat, azaz lopják, rabolják, a mint jön, ép így a rabszolgákat is. Az így szerzett rabszolgák egy része tulajdonuk lesz, más részét gazdájuknak szolgáltatják át a kapott löpor és puskákért. A rabszolgákat azután becserélik elefántcsontokért s ezt expediálják a partokra; ebből áll az itten dívó kereskedés.

Augusztus 3-án pillanták meg útazóink a Lualabát, mely itt egy angol mérföld széles s piszkossárga vize 3—4 csomó sebességgel halad. Sok erdős, a wagenyák által lakott szigete van, kik a folyó balpartjain is hosszan elterjedvék s az összes vízi járművek kizárólagos tulajdonosai. Magát a folyamot veszélyessé teszik a krokodilok s igen nagy vízilovak.

Minden falu szabályosan ültetett szúró kaktuskerítéssel van körítve, belül olajpálma-ligetekkel, míg a két bejáratnál egy-egy kunyhó van az ör számára. A sövényen kívül fogó veremkör van alkalmazva ; farkasveremnek mondanók, ha föleg nem elefántok s más vadállatok ellen készítenék azokat, melyekre ugyancsak ügyelniök kell az útazóknak, ha egy faluhoz közelednek.

A Lualábához érve, embereinek nagyobb része szárazon folytatta útját Nyangvé felé, ő pedig egy pár ügyesebb egyénnel csolnakon tette meg ez útat, hogy onnan hasonló módon eljusson a fehér embertől soha nem látott, ismeretlen, mesés országokon át a tengerhez!

VARGA OTTÓ.

TOLDY FERENCZ HÁTRAHAGYOTT IRATAIBÓL.

Harmadik közlemény. *)

IV.

VEGYESEK.

Helyet érdemelnek itt Toldynak némely apróbb részint annak idejében lapokban megjelent, részint kiadatlan czikkei is, vagy dologi tartalmuknál, vagy annál fogva, hogy világot vetnek az író nézeteire s gondolkozásmódjára.

A magyar nyelv az ausztriai ház tagjainál. Febr. 13. Azon időben, midőn a magyar kebel lelkesült örömmel csügg fölséges királya ajkain; midőn a nemzethez a nemzet nyelvén szól, és szól az előadás azon bevégzett művészetével, melyet elő. ször ama felejthetetlen napon, 1847-ik október 16-án Pestmegye termeiben volt alkalma bámulni; — azon időben, midőn a magyar királyné, nemcsak megtanulta nyelvünket, s irodalmunkat is bevette olvasmányai körébe, hanem szépségénél is bájlóbb kellemmel szól, szónokol, sőt társalkodik édes magyar nyelvünkön; s a magyar minden szónak, mely a fölséges asszony ajkairól megzendül, hírét sováran és dobogó kebellel lesi, nem egyszer halljuk társaságokban e kérdést: mikor szűnt meg a magyar szót hallani a magyar, uralkodói ajkairól ?

*) Az I., II. közleményt lásd a Budapesti Szemle 37. és 38-dik füzeteiben.

« ElőzőTovább »