tetlennek tartotta, hogy ama keskeny, világos szalag az óriási Tanganyika volna, míg csak meg nem villant agyában, hogy az a szürke felület a tó, a mit ő felhőnek nézett, míg a világos kék sujtás csak a tónak egyik napsütött öble. Gyorsan haladtak a partokhoz; hová már az udsidsi arabok számukra csónakokat rendeltek s rövid óra múlva már Kavele felé eveztek. A tájkép gyönyörű. Nyugaton Ugoma gigasi hegységei emelkedtek, míg a keleti partokat buja, világoszöld nádféle borítá, csak imitt-amott engedve egy szabad pillantást a sárga fövenyű partra, élénk piros pálma borított zátonyok s a tőszomszédságukban elterülő falvakra. Számos kisebb-nagyobb jármű úszott a víz tűkrén; búvárok s más vízi madarak bukdácsoltak föl-le, míg a távolban nagy kiterjedésű úszó növényszigetek egészíték ki a képet.

Kavelebe érve, miután eddig fogadott szolgáit elbocsátotta, s a legszükségesebb teendőket elvégezte, nyomban Livingstone papírjai után nézett, miket nagy örömére az oda való arab főnök kezeinél elég biztosságban talált. Annál kellemetlenebbül lepte meg, midőn saját holmijának átvizsgálásánál azon keserű tapasztalatra jutott, hogy őt az egész úton rendszeresen meglopták, a min végre sem lehetett segíteni.

Kavele Udsidsinek egyik legjelentékenyebb helye a Tanganyika mellett. Számos arab telepedett meg itten, kik útazónkat mind igen szívesen fogadták. Az ország kisebb kerületekre van osztva, mindegyik élén egy-egy kapitánynyal, míg az egésznek főnöke egy távolabb eső hegyi faluban székel. A lakosság iszákosság és tolvajság gyanújában állt, legalább Burton és Speke ilyeneknek festi, de úgy Livingstone mint Cameron is mentik őket s nem lehet róluk ezt annyira mondani, mint a tengerparti lakókról. Ők jó kovácsok, teherbíró hordárok, ügyes hajósok és halászok.

A mi a legérdekesebb látnivaló van Kaveleben: az a vásár. Naponta kétszer van, 7-10 óráig dél előtt az első, s délután a második. Jelentékenyebb a délelőtti. Az egész körző országok lakói gyülnek itten össze; a warundák rozs és evezőkkel, a szigetlakók a hálókészítésre alkalmas kenderfélével kereskednek. Uvira edény és vaseszközöket, Uvinza sót, mások ismét mást szállítanak s árulják azt oly tűzzel hévvel, hogy a borzasztó lármába az ember füle megfájdúl.

Pénzül apró gyöngyöket (sofi) használnak, miket egyes

emberek zsákszámra hoznak s itt úgy szerepelnek, mint nálunk a bankok. Minden venni szándékozó ily apró pénzre váltja föl jószágát, vásár után pedig a bankárok azt ismét visszaváltják bizonyos százalék mellett.

Útazónkat itt ismét útolérte a láz, még mielőtt jóformán a Tanganyikára szállott volna, s a legvadabb rémképekkel gyötörte. Úgy tetszett neki, mintha ő legalább 15,,én“-ből állana, kiknek mindegyike az övéhez hasonló fájdalmakat érzett. Más ízben csolnakában fekve úgy látta, hogy másik ,,én"-je a csólnak túlsó végében van s annak ugyanazon főfájása volt, mint neki. Azt is gondolta, hogy a hideg theával telt edény, mely a csolnak túlsó felén volt, egyedül a másik én számára helyeztetett oda s hevesen kapott utánna, mikor hánykolódása közben odajuthatott, s itta mint a hal, mód nélkül örülve: hogy rászedhette azt a másikat.

Néhány nap múlva azonban jobbra fordúlt állapota s útazása egyik legnagyobb eredményének kezdő pontján állt, midőn márczius 13-án Bombary és 37 emberrel, két csolnakban a Tanganyika fölmérését megkezdette.

Hogy Afrika belsejében egy kifejlődött tórendszer van, melynek egyik tagját a Tanganyika is képezi : úgylátszik már a régiek előtt is ismeretes volt s korábbi afrikai útazók is gyanították. Újabb geographusainknak azonban tetszett ezek helyébe egy nagy közép-afrikai pusztaságot helyezni.

Az első portugall útazók, missionáriusok gyanításai föltünőleg közel járnak a valósághoz úgy, hogy a 200 évvel ez előtt készített afrikai térképek sokkal helyesebben tűntetik föl a belföld viszonyait, mint a századunk elején készültek, még mielőtt Cooley theoriája a régi útazók tapasztalatai nyomán egy részről, másrészről Burton, Livingstone felfödözései, halomra nem döntötték azt.

A Tanganyika, Nyassza és Albert-Nyanza, (MvutanNzige) véleménye szerint, ugyanazon nagy mélyedési vonalban feküsznek, mely időelőtti emelkedés által képződött. Útazónk előtt a Tanganyikát úgy rajzolák, mintha az délről egyenesen éjszakra haladna; ő bebizonyítá, hogy az igen is nagy hajlással bír az egyenlítő felé és hiszi: hogy tüzetesebb kutatások ugyanezt derítendik ki a Nyasszáról is ; mert mindkettő parallel fut a parti hegység és Madagaskar hegyeivel. Ép ily parallelismusban áll a Mvutan-Nzige is az éjszaki part

hegységgel, melynek keleti nyúlványai egy magas fenföldet képezve, egész a Quardafin-fokig, sőt azon túl terjednek, mert a Sokotra s a többi szigetek ennek töredékei.

E szó,,Tanganyika" annyi mint ,,keverék“ s valóban helyes elnevezés, mert 96 folyó ömlik beléje a Cameron által kikutatott partok mentén, ide nem értve a számtalan patakokat és csermelyeket.

Kaveléből elindúlva, a keletről körző hegyek alacsony homokkőből állanak, de hátuk mögött egyre erdősebbek, magasabbak lesznek, a mily arányban távolodnak a tótól. Kissé délre egészen a tó mellé húzódnak s végre a kabogói kettős csúcsban csomódzanak. Kabogón alúl egész a Kungve fokig a part alacsony s nagy öblöt képez, melyen túl hirtelen emelkednek ismét s ezek egyikéről a Massowahról, látták Livingstone és Stanley együtt utólszor e tavat.

A Kungve-foknál alig szélesebb 15 angol mérföldnél a Tanganyika s az eddig látott vidékek fölötte szépek; útazónk el van ragadtatva s csak azt sajnálja, hogy emberei bátortalansága miatt a partoktól nem távozhatott s kényszerült öbölböl öbölbe evezni. E vidékek lakosai rabszolgakereskedésből élnek, mely czélból megtámadják gyöngébb szomszédaikat s élelmi szerért és egyebekért Udsidsiben becserélik, mert magok a dohányon kívül mást is termelni lusták.

A Kungve fokon alúl még egy darabig kísérik a hegyek a partot, azután visszavonúlnak s köztük egy kisebb fűves-fás dombsor marad. Itt a tó erősen nyomúl a partokhoz s folyton változtatja azt. Hol előbb népes falvak voltak, ma csak napról-napra fogyó homokpadok láthatók, mint ez a Musamwira torkolatnál legjobban kitűnik.

Ezen túl a hegyek majd a tó mellett, majd ismét távolabb haladnak, mindenütt vad rendetlenségű gránittömegekből állva, mintha óriások hányták volna össze. Leginkább ilyen már a tó déli vége felé a Polungo szigeteknél, hol azok minden pillanatban lezuhanással fenyegetnek s ugyancsak veszélyes volna alattuk táborozni. A tóból imitt amott tuffképződésű zátonyok, mint oszlopok emelkednek ki, melyek délebbre hatolva mind magasabbak s a római téglánál nem vastagabb vörös körétegekből épülttek. Időjárás és hullám egymástól elszakította s vad phantasticus alakot adott nekik, melyek

csalódásig utánozzák a régi várak erősségeit apró kiemelkedéseikkel s tornyaikkal.

Itt egy érdekes optikai csalódásnak is volt tanúja, Úgy tetszett, mintha a tó túlsó, nyugoti oldalán húzódó hegyek hóval lettek volna borítva s már-már hitelt adott neki, midőn egyszer csak szétfoszlott a kép, mely nem volt egyéb sugártörésnél. Talán sok útazónak hóval borított hegyei ilyesmire reducálhatók vissza.

Humorosan jegyzi meg útazónk, hogy a Tanganyika fölötte sok ördögnek lehet lakóhelye, mert majd minden sziklatorokban ilyeneket hisznek a benszülöttek s pár gyöngyszemet áldozva nekik, kibékéltetik A beömlő folyók a Misziszippiéhez hasonló növényszigeteket hordanak bele, gyakran egy negyed mérföld átmérővel, gazdagon fűvel, fával borítva. Az a déli tengerkar, mely Liemba név alatt egész külön tóként szerepelt, a mesék sorába tartozik, mint ezt már Livingstone is állítá. A vidék egyáltalán gazdag, de gyér népességű, főleg a rabszolga-hajhászat következtében, mely egyre nagyobb mérvet ölt. Lerombolt falvak, elpusztított vidékek, aratatlan, legázolt gabonák hirdetik e gyalázatosságot, a lakosság egy része rabszolgaságba hurczolva vész el, a megmenekültekre pedig éhhalál vár a dsunglák sűrűjében. Csak megerősített helyek kerülik el e sorsot, s ezek lakói bizalmatlanok s ellenséges indulatúak minden idegen iránt.

Kazangalovába érve, itt vatuta lakosságra találtak, míg a tulajdonképeni lakosok a dsunglákba menekültek. E vatuta férfiak kivétel nélkül ív és nyilakkal s paizszsal vannak fegyverkezve, sőt már a gyermekek is. Koromsötét testök egészen mezitelen, ép úgy a nők is, s kicsi előkötőjük épen nem arra való, hogy testök bizonyos részeit elfödje, hanem talán inkább arra, hogy kiemelje. Mindkét metsző fogukat, némelyek az egész fogazatukat hegyesre fűrészelik s alsó állkapcsuk két középfogát kihúzzák. Főismertető jelük azonban nem ez, hanem azon egyenes tettovirozott vonalok, melyek egyike a homlokon, ketteje pedig a halánték mentén húzódik le.

Útazónkat megérkezésénél mindjárt nagy tömeg fogta körül s elég barátságosan fogadták, habár máskép a legvadabb rablók. Nincs is állandó hazájok, rablásból élnek, elűzik az egyes helyek gyöngébb lakóit, mint itt is az esets addig lakmároznak ott, míg mindent föl nem emésztettek. Akkor

fölkerekednek s elülről kezdik; nincs lakosság, mely vad embertelenségöknek ellenállani merne.

Valamint kelet, úgy délfelé is a tó egyre növekvőben van. Sok helyen észlelt fölbugyogása a víznek oda látszik mutatni, hogy a számos folyón, patakon kívül még víz alatti forrásokból is nyeri vizét, mi annyival inkább hihető, mert az egész vidék egy vízzel telt szivacshoz hasonlítható. Nyugaton a déli fönsík egy meglehetős hegylánczczá egyesül, mely megszakítás nélkül halad a partok mentén körülbelül a tó hosszúságának feléig, hol is a déli Mulangó-fokot képezve, nyugot felé kanyarodik.

Vele szemben az éjszaki Mulangó fokkal kezdődik a 2-3000 láb magas, meredek Ugomahegység, mely onnan a tónak egész nyugati partjait környezi. A két fok közt, mintegy kaput képezve a tóhoz, (innen mulango = kapú) terül el egy alacsony, sötétvörös homokkőhalmokkal borított vidék; egyedüli megszakítása a Tanganyikát körző folytonos hegylánczoknak és itt van a Tanganyikának sokat keresett és emlegetett lefolyása: a Lakuga, melynek fölfedezése Cameron koszorújának egyik legszebb levele.

E nyugati partok lakói hasonlítnak az említett vatutákhoz s mint minden néger faj, úgy ezek is a hajnak legczifrább, majdnem leírhatatlan elrendezése, jobban mondva elrendítlenítésében találják örömüket. Értem a hölgyeket, mi nem csudálandó utóvégre sem, ha elgondoljuk, miszerint ruhájuk nem lévén, az az egész czifrálkodási hajlam, mely a mi nőinknél az egész testre kiterjedve megoszlik, ott egyedül a fejre szorúl. E mellett még az az előnyös oldala is van, hogy a férjeknek nem kerül semmibe.

Legfeltünőbbnek találta útazónk egyik törzsnél, hogy épen a legszebb, legerőteljesebb nők mellbimbója hiányzott s helyét egy gödörke foglalta el. Nyilván való a kivágatás, de azt már nem tudta kitudakolni, valjon divatból, önkénytesen vetik-e e fájdalmas műtét alá magokat, vagy pedig büntetésből történik. Cameron elég gonosz az utóbbit hinni.

Különben a népesség itt már barátságos, falvaik megerősítés nélkül állanak a hegyoldalokon; jeléül a békésebb, biztosabb állapotoknak; az egész vidék emlékeztet Svájczra s a legváltozatosabb állat- és növényfajokban egyaránt gazdag.