ségét Új-Kairóval szemben. Ily iskolák alapítványai aztán rendesen más mecsetre szállottak át, a mennyiben nem használta föl a hatóság az ilyen alkalmat elkobzásokra. Ilyen körülmények és események együtthatásának köszönheti az AlAzhar mecset azon csaknem meseszerű népességet, melyet benne tapasztalhatunk. Ez az egy akadémia egymaga karolja föl amaz egész tudományos életet és munkásságot, mely annak előtte Kairó többi mecsetei közt oszlott meg; úgy hogy most igen kevéss inkább csak magánjellegű gyúpontja van a muhammedán tudományosságnak Kairóban, mely magát az Al-Azhar mecset mellett föntarthatná. A világ valamennyi akadémiái között ez afrikai főiskolán kívűl egy sem nevezhető meg, melyben a tanárok száma a háromszázat, a tanulók száma pedig a tízezret fölül haladná.

Az Al-Azhar mecset és a benne levő akadémia siita alapítvány. Miután egy Abdallah b. Majmûn nevű mystikus kalandornak sikerült az aglabida-dynasztiát 'Ali nevéhez fűződő irányok ürügye alatt a khalifaságról leszorítani, és a mi időszámításunk szerint 909-ben a fatimida-dynasztia uralmát megalapítani, a nevezett kalandor unokája, Muizz-lidin Allâh Egyiptomra is kiterjesztette hatalmát és az ott uralkodó 'abbâszidák trónját megdöntvén, létet adott egy bár türelmes alakok közt föllépő fanatikus mysticizmusnak (kivált az istenember Hâkim uralkodása alatt), melynek fönmaradt nyomait még mai napig a Libanonban lakó drúzok között szemlélhetjük, de a melynek mindamellett igen sok korszakot alkotó intézkedést is köszönhet a muhammedán világ. A fatimida hódítás vezére Gauhar megalapította a tulajdonképeni Kairót, a régi Kairótól (Fosztât) egészen különböző uj várost s benne 970-ben (Krisztus után) az első mecsetet, AlAzhart. A következő idők harczias eseményei, egy nagy földrengés (1302 Krisztus után) és más már fent kiemelt körülmények időről időre szükségessé tették a mecsetnek újjáalakítását; a legutolsó nagyobb újítás 1720-ban történt. A mecset alapítása után tizenhét évvel meg is kezdte működését mint theologiai iskola s később mindinkább több tanuló gyűlt oda, kiknek gazdag alapítványok lehetőve tették azt, hogy egészen a tudományoknak szenteljék életöket. Egy ily nagyobb alapítványt hagyományozott a hírhedt khalifa Hakim, ki Egyiptomban, Syriában és más tartományokban fekvő ingatlan birtokai

nagy jövedelmét a mecset rendelkezésére bocsátotta. Az e tényre vonatkozó érdekes és a mecsetek történetére nézve igen fontos alapítólevél arab szövege közölve van Makrîzî művében (II. kötet, 274 1.).

A fatimida dynasztia bukása után a siita irány helyébe uralkodásra került szunnita áramlat emelkedett érvényre a meesetben is. E változás legközvetlenebb eredménye az volt, hogy az Al-Azhar akadémia, eme siita intézmény, mindinkább a szunnita tudomány forrásává vált és pedig oly tágas értelemben, a mint ez csakis az iszlámban lehetséges, mely vallás ámbár a maga körén kívül esők ellenében exclusiv szellemet nevel, de a maga körén belül kifejlődött különféle irányokkal szemben a szó legteljesebb értelmében türelmes felekezetnek bizonyúlt. Ha e rendszert Európa vallásainak dogmatikai igazhitűsége mértékével mérjük, és ha Európa egyháztörténetéből merített tapasztalatok fonalán indulunk, meg leszünk lepve, ha látjuk, hogy az Al-Azhar mecset négy különböző, jóllehet egyaránt,,igazhítünek" elismert vallásrendszert enged egymás mellett békén működni; mind a négy rendszer tanszéke nagytudományú tanárok és igen sok tanuló által van képviselve, kik tanítanak és tanulnak egymás mellett a nélkül, hogy köztük valaha surlódások vagy egyenetlenségek támadnának, sőt ellenkezően kegyeletes elismeréssel és türelemmel vannak egymás iránt, ámbár a muhammedán vallás hagyományait és a közéletre vonatkozó szabályait egymással ellenkező módon tanítják és értelmezik.

A koránnak antropomorphistikus kifejezéséhez szorosan ragaszkodik magyarázásaiban az imam Ahmed b. Hanbal által alapított,,hanbalita" irány, mely valamennyi közt a legtürelmetlenebb s számra nézve legcsekélyebb. Ez fészke azon fanatizmusnak, mely minden idegen elem ellen fordúl, a mi nem muhammedán. S sokan elég hamisan az egész iszlám jellemzésére használják föl ez irány elveit, melynek kiinduló pontját képezik minden fanatikus túlesapongásnak, mint példaúl a vahhabismusnak Arábia fönsíkján és Indiában. A muhammedán hagyományok zászlóját fönnen lobogtatja a medinai tanító Málik b. Anasz által alapított,,malikita iskola", melynek hívei leginkább Algírban, éjszaki Afrika tartományaiban, nagy számmal felső Egyiptomban vannak elterjedve és az araboknak spanyol uralma idején Andalúziában is találhatók voltak. A legtávolabb terjedő liberalismus elvét képviseli a merev hagyomá

nyos álláspontot meghaladó irány, mely az Imâm Abû Hanîfa által alapított,hanefita iskola kiinduló pontját képezi. Ez azon számra nézve túlnyomó és uralkodó irány, a melyhez tartozóknak vallják magokat a hivatalos körök is. A liberalis és tisztán hagyományos irány közt áll a shafiíta iskola, melyet Imam Shafiî alapított. A török hódítás előtt ez utóbbi irány volt Egyiptomban az uralkodó; de miután Egyiptom II. Szelim török szultán által a török birodalom pasalikjává tétetett, helyt engedett a hanefita iránynak, melyhez maga a szultán is tartozik. Ez idő óta az Al-Azhar akadémiának legfelsőbb (rectornak nevezhető) seikhje is a hanefita irányhoz köteles tartozni, és mióta ez egyiptomi kormány engedélyt nyert arra, hogy a nílusi tartományok muftiját függetlenül nevezheti ki, azóta megkövetelik, hogy e főpásztor is a Stambulban uralkodó hanefita irányhoz tartozzék.

A szunnita vallásfelekezet e négy íránya között levő különbség nagyrészt dogmatikai vagy magánjogi, leggyakrabban azonban egyházi szertartásokra vonatkozó kérdésekben, mint példáúl mosdási, étkezési és tisztasági törvényekben stb. nyilvánúl. Mindamellett láthatjuk, hogy e négy rítus-irány mindegyike felekezeteknek nevezni őket fölületes fölfogásból eredő visszaélés az iszlám nagyobb központjaiban, a mecsetekben, imâmok által vannak képviselve. Így van ez az Al-Azhar mecset-akadémiában is. Itt ugyanegy időben ugyanegy csarnokban közvetlenül egymás mellett az egyik oszlopnál a négy szunnita irány egyikéhez tartozó seikh felekezete egyházjogának ugyanazon fejezetét értelmezi, a melyikből vele egyidejűleg a szomszéd oszlop mellett egy másik irányhoz tartozó seikh az előbbivel ellenkező tant ad elő.

A mi Mekka és Medina a muhammedán egyházi szertartásban, ugyanaz Al-Azhar az iszlám tudományos életében. A muhammedán birodalom minden nyelve és vidéke képviselve van az Al-Azhar látogatói között és nem létezik az iszlámnak egy tartománya sem, az európai Törökországtól kezdve az indiai szigettenger legutolsó szigetéig, melynek képviselői

e mecsetben találhatók ne volnának.

Azon 7695 tanuló közöl, kik az 1877-ik évben az Al

Azhar akadémia hallgatói voltak, tartozott:

Mindenki elvárná az egyes irányok statistikájától, hogy a tanulók túlnyomó jutalékát a hanefiták szolgáltassák, minthogy mennyiség tekintetében az iszlám vallóinak statisztikájában ők a túlnyomók. De érthető lesz a két középső irány többsége az elsővel szemben, ha tekintetbe veszszük, először, hogy az iszlámnak azon tartománya, melyben a hanefita irány túlnyomó: Közép-Ázsia, a mecsetben legkevesebb hallgató által van képviselve. Ennek oka a nagy távolság és a közlekedési nehézségek mellett az is, hogy Bokhara és Szamarkand, valamint más középázsiai városok magok is az isżlám tudományának központjait képezik és így az Al-Azharba nem küldenek valami tömérdek sok polgárt. Másodszor: a shafiita Egyiptom és a malekita Éjszak-Afrika közelsége és alkalmas közlekedése igazolja e tartományok képviselőinek aránytalan többségét a mecset akadémiájában. Az 1877-ben működő 231 tanár közől a hanefita irány híve 49, a shafiita irányé 106, a malekitáé 75, végre a hanbalitaé 1.

Könnyen fölfogható, hogy a mecset belső tere a tanulók ily nagy számát, mely mellett egy bármennyire fölkeresett és látogatott európai alma mater hallgatóinak száma csaknem törpeszerűnek tűnik föl, -be nem fogadhatja; ezért idővel szükségessé vált, hogy a tanárok és hallgatók nagyrészt más szomszédos mecsetek falai közt éljenek tudományos foglalkozásuknak. A hallgatók és tanítók anyagi helyzete az alapítás ideje óta hagyományok által biztosíttatott részint egyiptomi hatalmasok, részint azon különböző vidékek maecenásai részéről, honnan az ifjúság oda sereglett. Az utolsó nagyobb hagyományozást a híres Abd al-Rahman Kihjâ tette, kinek sírja a mecset egy mellékfolyosóján található s kinek nevéről neveztetett el a szép 'Abdin úton épült mecset 105 évvel ezelőtt. Ez után hosszú szünet állott be, míg Rátib basa 14 évvel ezelőtt az úgynevezett,,Rivák al hanafija"-t alapította, melyben jelenleg 152 tanuló nyer teljes ellátást. Ugyanezen jámbor ember gondoskodott arról, hogy a tanulók közt naponként 500 kenyér osztassék ki, melyekhez még az alapítványok miniszteriumának

költségén kiosztatni szokott 4000 kenyér járúl. Ép így Szultán basa, ezelőtt fölsőegyiptomi főfelügyelő, 200 kenyérrel adakozik naponként, mely adomány maradandósága azonban alapítvány által biztosítva még nincsen.*)

Azok, kik a nagy Mohammed Ali valódi czélzatai felől kellőleg tájékozva nincsenek, e vakmerő reformátort, kinek dynasztiája ha nem is mindig szerencsés, de bizonyára jó szándék sugallta eszközökkel törekedett czéljait előmozdítani, azon igaztalan szemrehányással illetik, mintha ő az Al-Azhârmecset vakfjait az állam javára kobozta volna el. Ez a legalaptalanabb ráfogás. Az Al-Azhar mecset alapítványai nem az állam javára confiscáltattak, hanem ez utóbbi által kezelés végett átvétetvén, állami fönhatóság alá helyeztettek, de mint előbb, úgy azután is kizáróan a mecset czéljaira lőnek fölhasználva. Igaz ugyan, hogy ez által a mecset, ez elszigetelt külön világ, önkormányzatában némileg korlátoztatott, de a nagy basa jól tudta, mily könnyen válhatnék reformatori terveire veszedelmessé, ha a régi szellemnek e hatalmas tényezőjét a világi uralomtól teljesen függetlenül hagyná. Öntudatos törekvésében folyton szem előtt tartotta, hogy a szellemi élet minden tényezője függővé teendő az állameszmétől, melynek megvalósítása dynasztiájának mindvégig programmját képezte. Az államnak, távol lévén még csak gondolatától is annak, hogy a mecsetek vakfjait, melyeknek nagyságára nézve egyébiránt a közönség között kissé túlzott hírek keringenek, a maga javára lefoglalja, amaz erkölcsi előnyért, mely reá a mecset-ügyek fölötti fönhatóságból háramlik, mintegy 1150 egyiptomi lira kezelési hiányt kell födöznie, a mint ezt az 1877. közigazgatási évről szóló költségvetésnek következő tételei bizonyítják:

A mecsetháztartás összes bevételei, ideértve az alapít

*) Az olvasó ezen, valamint a mecset legújabb statisztikáját előtüntető adatokat Dr. Dor Bey kitűnő tanférfiú szíves előzékenységének köszönheti, ki Riaz basa volt oktatás- és alapítványügyi miniszter úr ö excellentiája mellett, kihez engemet is tartós hála köteléke csatol, a Nilusvidék tanügyeinek újjászervezése alkalmával emlékezetes működést fejtett ki. A föntebbi adatokat a nevezett miniszterium részéről tisztelt barátom báró Révay Ferencz úr szíves közvetítése következtében nyertem.