Oldalképek
PDF

a tervet, mind addig, míg egyszer Döbrentei elbeszélte, hogy ő is kiment a Gellérthegyre s kiszemelte a helyet hová el fog temettetni. Ezt Széchenyi megsokalta s az Üdvlelde tervével fölhagyott. Az akadémia ez időben sokkal fontosabb befolyással volt az irodalomra s nemzeti életre, mint most, mert alkalmat adott azoknak, kik tudománynyal foglalkoztak, tanúlmányaik közrebocsátására, holott a könyvárusok csak kivételképen adták ki, s alig fizették, még a szépirodalmi magyar munkákat is. Heckenast volt az egyetlen vállalkozó, ki magyar könyveket ki mert adni, s Jósika Miklós regényeit tisztességesen honorálta. Ellenben a hírlapoknak és folyóiratoknak nagyobb volt a befolyása akkor, mint jelenleg, hol sokaságuk neutralizálja hatásukat, sőt az akkori folyóiratok mellett csakhamar elavúltak az egy évtizeddel elébb oly kapós almanachok, melyeknek utolsóiba én is írtam népmondákat jambusokban. A színház szintén nevezetes tényező volt a nemzeti életben, a színészek méltán a nemzetiség fölkent papjainak tartották magokat, s azért nem csodálkozhatunk, hogy Arany s Petőfi nem annyira kalandvágyból, mint hazafiságból a színpad deszkáira álltak. Ők ugyan csakhamar átlátták, hogy ez nem azon hely, mely őket megilleti, de az akkori pesti szinészek csakugyan kitünők voltak, Egressy Gábor, Lendvay, Szentpéteri, Megyeri bármely fővárosban föltűntek volna, Lendvayné pedig és Laborfalvy Róza bátran versenyezhettek akár a párisi akár a bécsi primadonnákkal. Széchenyi mind a mellett nem tudott megbarátkozni a nemzeti színházzal, ámbár rendes látogatója maradt, restelte, hogy az Pestvármegye pártfogása alatt, a Józsefvárosban épűlt, holott ő azt a Dunapartra tervezte, egyébiránt tudtuk, hogy soha sem pártfogolja azt melegen, mit nem ő kezdeményezett. A mi a társas életet illeti, Széchenyi ebédjei s estélyei voltak az egyedűliek, melyeknél föl nem tűnt a kasztszellem, s hol az ország minden rendű kitünőségei időről időre találkoz- tak. A salonélet kifejlését akadályozta egyébiránt azon körülmény is, hogy a főrendi nők egy részről, az öszszes polgárság más részről, nem tudtak magyarúl, s a társalgás a megyei táblabírák s az írók körein kívül minduntalan németre fordúlt, s e németség is erősen bécsies hangzású volt, hiszen Ferencz király nem szerette azokat, kik tiszta németséggel

beszéltek vagy épen válogatott szavakkal éltek, mert ő a magasabb művelődés ellen nyílt ellenszenvvel viseltetett, kormányzásának jellege pedig soká túlélte őt. Bécsi vagy pesti mágnások társaságában az ember sokszor azt hitte, hogy fiakerek közé keveredett, olyan volt a társalkodásuknak akár nyelve, akár hangja. Széchenyi nemesebb hangot igyekezett adni a társalgásnak, de épen ezért nem volt népszerű azok közt, kiknek a nemzet átalakításában oly szívesen főszerepet osztott volna ki. Közép és kisbirtokos táblabírák voltak a nemzet vezérei, s ezek nem érezték magokat jól a fényesebb főúri körökben, legfölebb a kaszinóban találkoztak még azon mágnásokkal is, kik elvtársaik voltak. Az írók ismét ritkán találkoztak a politikusokkal; ők a Csigánál a színészekkel ostábláztak s vacsoráltak, ez volt jóformán a legmulatságosabb társaság Pesten. A magasabb kormányhivatalnokok hetenként gróf Keglevich Gábor kamara-elnöknél kártyáztak Budán, a nádor udvara pedig, az osztrák ház hagyományait folytatva, egészen elszigetelte magát a társaságtól.

PULszKY FERENCz.

MUHAMMEDÁN FŐISKOLAI ÉLET.

A muhammedán tartományok azon iskoláiról szólván, melyek az oktatás haladó menetében körűlbelűl azon foknak felelnek meg, melyeket európai értelemben a főtanodák képviselnek, kétféle ily főtanodát kell megkülönböztetnünk. Először a felső oktatásnak szolgáló azon tanintézeteket, melyek az európai főiskolák mintájára keletkeztek némely muhammedán tartományban, különösen Egyiptomban és Indiában (természetesen ez alkalommal tekintetbe nem véve oly intézeteket, minő az úgynevezett amerikai egyetem Bejrutban); ez intézetek az európai művelődési szellemnek és az európai tudomány gyakorlati hasznának közvetítése czéljából léptek életbe a nevezett muhammedán tartományokban a legújabb időkben. Másodszor oly intézeteket, melyek az eredeti muhammedán szellemnek és következményeinek szolgálnak, lévén akadémiái a muhammedán vallástudománynak és azon segédtudományoknak, melyek a tudományok tudományának, tudniillik a kánoni tudománynak elsajátítását elősegítik és a kútforrásainak mélyebb megértésére elkerülhetetlen segédismereteket nyújtják.

Első tekintetre azt lehetne gondolni, hogy a muhammedán főiskolák e kétféle természete és minősége újkori, modern keletű és hogy régibb időben, az iszlám régibb fejlődési fokán a muhammedán főiskola körét kimerítette a főiskolák azon neme, melyről az imént második sorban tettünk említést. A dolog tényleg nem így áll. A régibb iszlámban is, – még pedig az iszlám fénykorában – voltak azon főiskolákon kívül, melyek a szorosabb értelemben vett kánoni tudományok tanítását és terjesztését tűzték ki föladatúl, oly főtanodák, melyek a világi és exact tudományok mívelésére voltak rendelve Ezek voltak azon iskolák, melyek szorgalmas és emlékezetes működésének az európai tudományosság ébredésében, a philosophiai kutatás fölélesztésében, az orvostan, a csillagászat és egyéb természettudományok kiművelésében oly előkelő és a műveltségtörténet részéről már kellőleg méltányolt része van. Ezek azon iskolák, melyekbe Raymundus Lullius, Michael Scotus, Matthaeus Platearius, Gerbert (később II. Sylvester pápa), Gerardus Cremonensis, Constantinus Afer és más tudományt szomjuhozó európai tudósok zarándokoltak, hogy ott a muhammedán ifjúság közé vegyűlve, elsajátítsák azon ismereteket, melyeket az Európát szellemileg nagyban túlszárnyaló muhammedánok a görög tudomány alapján kiműveltek és átűltettek a keresztyén világba, melynek az ily ismeretek irányában abban az időben oly kevés érzéke volt. Azon időben, midőn Európát a tudatlanság fekete sötétsége borítá el, e muhammedán főtanodák voltak a tudományos ismeretek fészkei, és valamint a jelenkor keleti embereit a tudomány utáni vágyakodás, vagy a gyakorlati élet követelményei a párisi, berlini, müncheni stb. európai főtanodák felé vonzzák, úgy a középkori európai barátot az arabok tudományos hírneve a bagdadi, cordovai, sevillai, murciai, salamancai stb. arab főtanodák felé vonta a híres tanárok előadásaihoz, és a philosophiai, orvostani, csillagászati arab műveknek, melyek a tudomány örök classicusainak, a görög íróknak magyarázatát nyújtják, megismerése végett. Hazatérve, e munkákat latin nyelvre tették át és ily módon fordították legelőször az európai műveltség fejlesztésének hasznára. Hogy mit köszön az európai tudomány ez iskoláknak, és hogy mily világosan látható e befolyás még mai nap is, egészen a tudományos terminológiáig, azt csak nem rég a tudomány egyik szakaszára – az anatomiára – nézve nagyon vonzó módon mutatta ki a híres anatomus, Hyrtl József egy úttörő munkájában, melyben egy tájékoztató bevezetés után sorra mutatja ki nekünk az anatomia műszavainak arab elemeit.") Már pedig a nevek, melyekkel bizonyos tárgyakkal való foglalkozás alkalmával élünk, legbiztosabb keresztlevelei magoknak a tárgyakról való ismereteinknek. Voltak tehát az újabb európai befolyás kezdetei előtt is muhammedán főiskolák, melyek nem a muhammedán theologiának, hanem a philosophiai és exact tudományoknak szolgáltak; voltak pedig különösen Közép-Ázsiában és Spanyolországban. De a muhammedán társadalom e tudományos élete, oly okoknál fogva, melyek az iszlam politikai sűlyedésével függnek össze, évszázadokon át elzsibbadásnak indúlt, és azon virágzó tudományos műveltségnek, mely egykoron az európai tudományosság plántakertje volt, még utóhatása sem volt érezhető. A könyvtárakból, melyek a tudományos élet hű tükrei, kipusztúltak az Averroesek, Avicennák, Avenpácék, ép ugy mint a tanszékekről eltűntek műveiknek magyarázói. Az iszlám váltotta föl Európát tudományos tevékenységében, és a legújabb időben törekedett is visszafizetni azon kölcsönt, melyből az újkor derengése előtt látta el szellemi szükségletét. De nem nagy haszonnal. Nem az európaiasodás az, melytől a keleti muhammedán világ szellemi újjászületése várható. Nem az európai iskolának Damaskusba és Kairóba való átültetése az, mi a muhammedán világ szellemi életrevalóságát fogja megmenteni, hanem az, a mi e fogékony társadalommal a középkorban a művelődés egyik legfényesebb korszakát teremteté meg: a haladás föltételeinek fejlesztése magának az iszlámnak szervezetéből kiindúlva; a belső fejlődés és haladás elemeinek fölébresztése. Es hogy ez elemek nem hiányoznak az iszlám szervezetében, azt e szervezet minden alapos ismerője könynyen kimutathatja. E czikkben azonban nem foglalkozom a nem-theologiai természetű muhammedán főiskolával, hanem csakis azzal, mely a kánoni tudománynak úgy elméleti mint gyakorlati képviselőit, neveli; azon főiskolával, mely a koránt és magyarázatait, a traditio tudományát (hadith) a kánoni jog (fikh) terjedelmes és sokoldalú irodalmát, tanítja, hogy egyrészt tudósokat és tanárokat, theologusokot, másrészt a kánoni törvényt kezelő bírókat és hivatalnokokat neveljen. Az ilyen iskolában dívó külső és szellemi életet kívánnám a következőkben az olvasókkal megismertetni. Nincs a mai iszlámnak nagyobb és látogatottabb theolo<giai akadémiája, mint Kairónak nagy mecsetje és ha e főiskola viszonyaival, melynek magam is 1874-ben több hóna

*) Das Arabische und Hebräische in der Anatomie. Von Dr.

Joseph Hyrtl (Bécs 1879).

« ElőzőTovább »