Oldalképek
PDF
[ocr errors]
[ocr errors]

tűl tisztelt Nagyasszony mennybevitele napján is részesűlni kívánt. De e napnak csak hajnalát, reggelét már nem érte meg. A nap leáldoztával ő is halálnak vált. Föladták reá az utolsó kenetet. Csak a paviai bíbornok, nehány püspök, unokája András és Goro Lolli maradtak a szobában. Még utolsó órájában is arra kérte a bíbornokot, hogy a keresztes háború eszméjét föl ne adja. S midőn ez azon kérdést intézé hozzá: Rómában óhajt-e eltemettetni? Sírva e szavakra fakadt: „Ki fog erről gondoskodni?" Megnyugodni látszott, hogy Ammannati e gondot magára vállalá. – Alig hallhatón imádkozott tovább az előtte levő feszűlethez. A bíbornokhoz intézé utolsó szavát: „Kérlek, fiam, imádd az Istent érettem!" és minden tusa nélkül éjfél után három órakor elszunnyadt. A következő napon a holttestet a főtemplomban kiterítették és a gyásztiszteletet körülte elvégezvén, a bíbornokok egybegyűlekezének a palota nagy termében és kihallgatásra bocsájták a doget. Ez hosszú beszédben magasztalá a nagy halottat, gyászolá kora elhunytát és inté a bíbornokokat, hogy oly pápát válaszszanak, ki elődje nyomdokiba lépjen. Moreába átvitorlázni kedve senkinek sem volt: emlékezünk, a doge is csak vonakodva indúlt hazulról; augusztus 16-án a velenczei armata a dogeval együtt haza távozott. A pápai gályákat a bíbornokok Velencze rendelkezésére bocsáták, fölvéve azon esetet, hogy a megválasztandó pápa II. Pius tervét, személyesen szállni ki a hitetlenek ellen, nem valósítja. A mit Pius pénzben hátra hagyott, az összeget 40–48 ezer aranyra teszik, mint a török háborúra szánt hagyatékot a magyar királynak küldék, miről a velenczei államtanács augusztus 26-áról Mátyás királyt azon hozzáadással tudósítá, hogy ez összeget Zárában bármikor fölveheti.*) Mátyás ekkor már Boszniában Jajcza felé haladt, melyet a szultán maga nagy erővel ostrom alá fogott. A pápától ugyan azt az utasítást vette, hogy táborba ne szálljon előbb, míg az olasz hajóhad, mely a közös ellent Konstantinápolyban fogja fölkeresni, Anconából el nem indúl. A határidő június elejére volt kitűzve, de most, a határidő elteltével azt kellett tapasz

*) Diplomatiai Emlekek Matyas király korabol. I. kötet, 176. szám.

talnia, hogy míg a szultánt hátulról senki sem támadja meg, ez minden erejét ellene fordítja és Boszniát, „a keresztyénségnek – mint mondja – kulcsát és kikötőjét, honnét mindenfelé, nyugat- és éjszaknak nyitva áll az út," megrohanja. E miatt levelében keserű szemrehányást tesz a pápának. E levele azonban már halva találta II. Piust, mi kevéssé engesztelhette meg Mátyást, minthogy e második bosznyák hadjárata nem épen fényesen sikerűlt. Talán e boszúságának tudandó be, hogy az új pápát, II. Pált, késősen üdvözölte trónralépte alkalmából.")

*) Epistolae Matthiae Corv. Regis Hung. II, 74. I, 7.

PóR ANTAL.

[merged small][ocr errors][merged small]

A nemzetiségi mozgalom ez időben nagyobb figyelmet gerjesztett nálunk; mindenki látta, hogy a latin nem tarthatja fönn magát, mint állami nyelv, helyébe természetesen csak a magyar léphet, még pedig legközelebb; de a szlávok ellenszenvvel viseltettek a magyarság ellen, különösen a horvátok, kik szintén államiságot követeltek az úgynevezett háromegy királyságnak; Bécsben pedig minden mozgalom pártolásra talált, mely a magyar elemet ellensúlyozhatná, mert ezt forradalminak tartották. E szerint Gaj Ljudevit Bécsből engedélyt nyert egy szláv nyomda fölállítására Zágrábban, Moszkvából pedig penzt, ennek fölszerelésére, mert az oroszok mindig oda irányozták politikájokat, hogy a szláv mozgalom panszlávvá, vagyis oroszszá alakuljon. El kell ismernünk, hogy Gáj ügyesen látott hozzá föladatához, azzal kezd e, hogy megalapítá a délszláv irodalmi nyelvet; ő erre a ragúzai szójárást találta legalkalmasabbnak, mely az olasz irodalom befolyása alatt a XVI. században gazdagabban fejlődött ki, s e mellett közel állt a szerb és horvát szójáráshoz. Illyrnek nevezte e nyelvet s erősen hitte, hogy nemcsak a horvátokra, hanem szerbekre, dalmatákra és szlovénekre is ki fog terjedni. A horvát ifjuság rajongással fogta föl Gáj eszméit, s háttérben látta

*) Az előbbi közleményeket lásd a Budapesti Szemle 13., 24., 26. és 39. számaiban.

« ElőzőTovább »