Oldalképek
PDF

ezek hadi tervei kitűntek, átküldé neki; tanácsokat osztogatott számára, s a keresztyének szövetségét szétoszlatni, czéljait kijátszani ígérkezett. – A mit Olaszország a török háborújavára tőn, az jelentéktelen volt. És az Alpesentúli hatalmak? Oh mennyire csalatkozott a pápa, midőn hasonlókat mondott vagy írt: „Ki nem szégyenlene otthon maradni, midőn az öreg, beteges római pápa a harczra kel, hogy a hitet és keresztyénséget megvédelmezze!" Annyit hallunk, hogy a kereszthirdető barátok Németországban a népet nagy izgalomba hozták, de német fejedelmekről vagy főpapokról, kit a hitbuzgó pápa példája megindított volna, nem értesűlünk. – A franczia király eleinte alig bocsátotta színe elé a pápai követeket; értesűlvén azonban a pápa nemes elhatározásáról kegyesebben gondolkozék: a bulla kihirdetését, a tizedszedést megengedte, sőt segélyt is ígért, ha sikerül fegyverszünetet kötnie Angolországgal. Hogy miként értette ígéretét, miként tartotta vissza a burgundi herczeget is, látni fogjuk. – A pápai követek és levelek hatásának Castiliában, Aragoniában, Portugaliában, Skócziában, Svédországban és Dániában nyoma 11111CS. Ellenben a török szultán mindenről pontosan értesűlt. Hogy a támadásokat kellően fölfoghassa, Görögországban és Ázsiában katonákat toborzott, hadiszereket készíttetett, Konstantinápoly falait és tornyait kijavíttatá, a Hellespontus hosszában tizenhat nagy bombavető ágyút állíttatott föl, és az erődöket, melyek a tenger szoros fölött uralkodtak, jó karba helyezteté. A kereskedők, kiknek Konstantinápolyból – kikerűlvén a fogságot – menekűlniök sikerűlt, hírlelék, hogy mintegy hatvan gálya fekszik a kikötőben, s hogy még mindig újakat készítenek.") Azonban Velencze nem habozott egy perczig sem. Szerencsétlen hadvezérét visszahívta és mással pótolta; a békepártot leszavazta ; a töröknek azt a választ adta, hogy a béke iránt szóba sem áll vele, Magyarországgal pedig szövetséget kötött. E czélból már 1463. év február 25-én választotta meg a velenczei államtanács rendkívüli követeűl a budai udvarhoz küldendő Aymo Jánost, ki – kiállíttatván aprilis 18-án megbízó levele – június elején Budára érkezett. Az államtanács augusztus 14-én tudósítja e követét, hogy negyven gályával, és harminczezer embert meghaladó sereggel, melynek ellátása évi hatszáz ezer aranyába kerűl, támadja meg a törököt; hogy a pápa és a burgundi herczeg személyesen vesznek részt a török ellen indítandó hadjáratban, melyre István, bosznyák fejedelem és Skanderbég is fölkészűltek. Óhajtja 8.Z államtanács, hogy a magyar király szintén kötelezze magát minden erejével megtámadni a közös ellent. „Ha pedig király ő fensége megnyugszik ebben és alkalmazkodik szándékunkhoz, mi is megnyugszunk és akarjuk, hogy Isten nevében a szövetséget megkössétek. E végett mellékelve küldjük rendes alakban fölhatalmazványunkat, hogy nevünkben a szövetségre vonatkozó ígéreteket és föltételeket megtehessétek." Ennek folytán a szövetség létre jött és Péterváradon 1463. év szeptember 12-én kihirdettetett. Ez okiratban kötelezi magát Velencze a török ellen addig viselni háborút, míg a magyar király háborút visel, és pedig a tengeren negyven jól fölszerelt gályával, a szárazon pedig: Moreában a törökkel szomszédos tengerparti vidéken és Dalmácziában minden kitelhető erejével. Ugyanúgy kötelezi magát a magyar király is, hogy minden igyekezettel harczolni fog a hitetlenek ellen. Kötelezik továbbá magokat a szövetséges felek, hogy egyik a másik nélkül békét, egyezséget vagy fegyverszűnetet a törökkel nem köt, ellenben szabadságára hagyja minden fejedelemnek és államnak, hogy e szövetséghez társulhasson.*) Aymo követ szeptember 16. és 17-én kelt leveleiben jelenti urainak e szövetség megkötését. A signoria örvend neki és a magyar kanczellároknak fáradozásaik jutalmául 50–60 aranyat utalványoz. November 16-án pedig örvendezéssel tudósítja Mátyás királyt, hogy II. Pius pápa és Fülöp burgundi herczeg hozzájárúltak a szövetséghez, valamint hogy a pápa**) és burgundi herczegen kívül a doge is személyesen fog részt venni a hadviselésben. Ez eseményekre következik Mátyás szerencsés hadjárata Boszniában, melyet már fölebb érintettünk, és diadalmenete Budán, mihez szerencsekivánatait fejezé ki a velenczei államtanács és örömét bekövetkezendő koronáztatása fölött, melyhez Giustiniani Ferencz személyében díszkövetséget és ajándokot (duos pannos deauratos) küld. Sőt Velenczében is megkívánván űlni ez örvendetes eseményt, ugyancsak virágvasárnapján hirdetteté ki a közte és a magyar király közt megkötött líga oklevelét. Mátyás ekkor már el volt határozva, ígéretet is tett a velenczei államtanácsnak az iránt, hogy május közepén, mikorra a pápa is harczra volt kelendő, tizenkilenczezer hadi néppel Boszniába tör. A signoria e végre hatvanezer aranyat ajánlott föl neki segélypénzűl olyképen, hogy húszezret aprilisban, juliustól novemberig pedig nyolczezeret fizet havonkint neki, ezenfelűl százötven barilia lőport bocsát rendelkezésére. – Mátyás, támogatva a velenczeiek által, a pápát is megkereste segélykérésével. A tinnini püspök járt el követeül. Nem értesűlünk ugyan, de úgy hiszszük, kevés sikerrel, mert a pápa maga is nagyban készűlt a hadjáratra; tíz gályát, négy nagyobb és számos kisebb teherszállító hajót építtetett saját költségén, hisz ekkor már belátta, hogy a keresztes háború terhei nagyrészint az ő vállaira nehezednek, mert még a burgundi herczeg is cserben hagyta.")

*) Pii II. P. M. Commentariorum lib. XIII.

*) Theiner, Monum. Hist. Hung. II. 566. *) A pápa ez elhatározásáról egyébiránt Mátyás egyenesen Antal Antivari püspöke, mint pápai nuncius által is értesűlt. Lásd Pii II. Comm. l. XIII.

VII.

Mióta II. Pius pápa Fülöp burgundi herczeget Regensburgban tíz év előtt először látta, a lovagias fejedelem eszményét megtestesűlve benne ismerte föl. Legújabban ismételt fogadalmak és ünnepélyes igéretek által kötelezte magát a keresztes hadjáratra és szövetségre lépett a pápával, Velencze és Magyarországgal, mely szövetség a nemzetközi szerződés jellegével bírván, megtartását a becsűlet és népjog követelték. – Ezek következtében maga elé hívatá a herczeg Brüggebe, 1463. évi május 15-ére országa főurait, lovagjait, főpapjait, városai követeit, és kijelenté előttök, hogy személyesen fog részt

[ocr errors]

venni a keresztes háborúban; a kik tehát fogadalma részesei, azok az ő példáján indúlva fegyverkezzenek gyorsan, hogy májusig mindennel készen legyenek. Egy udvari párt azonban, mely kiválóan oly urakból állott, kik annak idején a herczeggel együtt a fáczánra fogadák, hogy urokat a török háborúba kísérendik, most ármányt ármányra szőtt, a herczeg szándéka meghiúsítására. Eleinte ez urak terve, – mentségére mondjuk az agg herczegnek, – semmiképen sem sikerűlt. Végre azonban azt indítványozák: kísértse meg a herczeg, mielőtt kiindúl, békét vagy fegyverszünetet eszközölni Franczia- és Angolország közt, hogy e két hatalmasság szintén részt vehessen a dicső vállalatban. Midőn aztán XI. Lajos, franczia király fölbujtásokra ugyanezen óhaját kifejezé, s e czélra egy, aprilban összeűlendő értekezlet megtartását indítványozá; midőn ehhez a Moreából érkezett rossz hírek is járulának: a föltételében megingatott herczeg elindulásának két havi halasztását kérte a pápától. Pius azonnal belátta a halasztásban rejlő veszélyt. Tanácsot űlvén bíbornokaival, a herczeg kérésére határozottan tagadólag válaszolt: a népek megcsalatva hinnék magokat; kerűlni kell az állhatatlanság színét; haladni kell a magyarokkal és velenczeiekkel, így indokolá határozatát, melyet nehogy az ármánykoholók elsikkaszszák, négy példányban különböző útakon bocsájta rendeltetése helyére. Fülöp herczeg vevén a pápa levelét, még nagyobb hévvel folytatá készűleteit; hanem amaz ármányos párt sem nyugodott. Lilleben 1464. évi február havában találkozást rendezett Fülöp és XI. Lajos közt. A franczia király azon igéretet tevé, hogy tízezer embert bocsát Fülöp vezénylete alá, ha ez hadjáratát a jövő évre halasztja, és a közbenjárást az angoloknál elvállalja. Hadd kísértsék meg ez idén a pápa és a velenczeiek szerencséjöket önmagok, esztendőre meg ő egymaga, támogatva a franczia és talán angol csapatok által, arassa a diadalt és dicsőséget! A herczeg mentegetődzése ellenében, ki fogadalmára, becsűletére hívatkozott, a király hűbérnöki kötelességére figyelmezteté őt, melyek értelmében joga sem lett volna hasonló ígéretet tennie, és a hűtlenség vádja és jószág-elkobzás terhe alatt tiltá meg neki a részvételt a keresztes háborúban. A burgundi engedelmeskedett: „Minden torony, úgymond Pius, ha szakadatlan ostromolják, elvégre összedűl".

Bndapesti Szemle. Huszadik kötet. 1879. 18

A burgundi herczeg szándéka megváltoztatásáról hamarább értesűlt a pápa, mintsem a herczeg levele megérkezett. Legott egybehívatá a Sienában vele levő bíbornokokat, hogy véleményöket meghallgassa a teendők iránt, ha Fülöp ígéretét csakugyan megmásítaná. A bíbornokok egyhangúan oda nyilatkozának, hogy a pápának nem lehet eltérnie attól, amit a világ előtt ünnepélyesen fogadott, hacsak a legkeserűbb szemrehányásoknak magát kitenni nem akarja; bízzék Magyarország, Velencze, de főkép Isten segélyében. E nyilatkozat épen a pápa ínye szerinti volt, melyet, mint határozatát, a bíbornoktestület többi tagjaival s a burgundi herczeggel tudatott. Nagypénteken hozták meg ez utóbbinak, minden kétséget kizáró levelét: a szenvedés nagy napjára méltó levél, jegyzé meg Commentariusaiban. „Husvét napján azonban vigasztalóbb levelek érkeztek Magyarországból, melyek tudaták, hogy Mátyás, az ország királya a pápa által küldött szentelt kardot nagy tisztelettel fogadta, és elhatározta, hogy kikeletkor a török elleni hadjáratban e kardot fogja használni." E hír megörvendezteté a pápát.*)

Mátyás és vele a velenczei követ csakugyan Futakra indúlt, dandárai gyűlhelyére, hol a pápa által ígért további értesítést bevárni akarta, s a honnan, mihelyt a szövetséges olasz hadsereg kiindulásáról hírt veendett, részéről is a hadviselést a törökök ellen megnyitni szándékozott. A signoria figyelmezteté követe által a magyar királyt, hogy támadásával ne várjon akkorig, míg a pápa hajóra száll, mert Velencze a hadjáratot Moreában már megkezdette és azt minden erejével folytatni szándékozik.**)

II. Pius pápa is június 18-án kora reggel sz. Péter templomába ment, hogy a kereszt jelét fölvegye, ügyét Istennek ajánlja és a szentek közbenjárását kikérje. Mindjárt az istentisztelet után elhagyá a várost. Könnyű lázban szenvedett már ekkor, de titkolá beteg állapotát, és az orvosoknak megtiltá, hogy róla beszéljenek. A szárazföldi útazás fáradalmait kikerűlendő, kis járművön evezett a Tiberisen fölfelé.

*) Pii II. P. M. Comment. Lib. XIII. V. ö. Mátyás király levelét: Epistolae M. R. p. I. XXX. *) Diplomatiai Emlékek Mutyás király korából. I. 170.

« ElőzőTovább »