Oldalképek
PDF

időt fogok velök tölthetni, mert a büntető törvénykönyv kidolgozására kiküldött bizottság tagjává választattam, még pedig egyhangúlag, úgy mint Deák és Zsedényi, mire Vörösmarty azt jegyezte meg, hogy ő nem szereti az egyhangú férfiakat, jóra való embernek párthoz kell tartoznia, legyen barátja, s legyen ellensége.

PULszKY FERENCz.

COMTE ÁGOST TÁRSADALOMTANI NÉZETEI.

Harmadik és utolsó közlemény. *)

A polytheismus korszakát Comte két részre osztja; az első a theokratikus, a második a katonai polytheismus korszaka. Utóbbinak ismét két megjelenési alakja van: t. i. az, mikor a katonai tevékenység, bár folytonos, még sem érhette el főczélját; és az, mikor a hóditás szelleme egész kiterjedését eléri. Ezek képezik a több-istenűségnek egyiptomi, görög és római módosulatait.

A polgárisodás kezdetei szükségkép mindig olyan politikai rendszer alatt jöttek létre, melyet a papi osztálynak csaknem absolut uralma különböztet meg. Ezt már előkészíti a csillagimádásig elérkezett fetismus, de kellőleg csak a tulajdonképeni polytheismus fejlesztheti ki. Valódi általános szelleme – mely legközelebbről rokon a házi kormányzat szellemével – áll abban, hogy az utánzást tévén nevelési alapelvvé, megszilárdítja a keletkező polgárisodást a különböző hívatalok és foglalkozások általános örökössége által.

A kasztrendszer azonban a harczias szellem nagyobb lendületével össze nem fér és csak oly körűlmények közt fejlődhetett ki, melyek ezt lehetőleg korlátozták, míg a papi szellem lendűletének lehetőleg kedveztek; ilyenek szerencsés éghajlat, termékeny talaj, melyek az életföntartást könnyítvén, előmozdítják az értelmi fejlődést, föltéve, hogy az eléggé kiterjedt terület benső közlekedés létesítésére alkalmas s e mellett eléggé elszigetelt arra, hogy külső támadások ellen óva lévén, a harczias életre túlságosan ne ösztönözzön. Azon országok közé, melyekben a theokratikus vagy kasztrendszer létrejöhetett, számítja Egyiptomon kívül Chaldeát, Perzsiát, Chinát, Japánt, Tibetet, Hindosztánt, Mexicót, Perut, a gallusokkal és az etruszkokkal együtt. E rendszer képezi, szerinte, mindenütt a régi polgárisodás alapját. Ebből foly, hogy összhangban volt az emberiség lényeges szükségeivel; nélkülözhetlen az értelmi és társadalmi fejlődés első lépéseiben; mi sem természetesebb a polgárisodás őskorában, mint a foglalkozásoknak általános örökössége, mely az egyszerű házi utánzásban a legkönnyebb és leghathatósabb nevelési eszközt szolgáltatja, sőt az egyedűlit, mely lehetséges akkor, midőn az élő szó még fő módozata az általános közlekedésnek. Az értelmi fejlődés e rendszernek köszöni az első állandó elválasztást elmélet és gyakorlat közt. Ez eléggé körvonalozva van egy elmélkedő osztály fejlődése által, mely a szükségesnél még teljesebb mértékben is föl volt ruházva azon dignitással és „otium"-mal, mely a munka teljességéhez és folytonosságához nélkülözhetetlen. Azért minden ismereteink elemei e korra is mennek vissza. A szépművészetek, közvetlen varáZsát nem tekintve, mint isteni tisztelet és dogma függvényei is műveltettek az uralkodó kaszt által. Leginkább azonban az ipari haladást mozdította elő, mely sem akkora értelmi hívatottságot nem igényelt, sem az uralkodó osztályt nem nyugtalaníthatta. A többnyire állandó béke megengedte, hogy óriási művek létrehozására alkalmaztassék az alsó osztályok tömege. Politikai tekintetben legfőbb sajátsága az állandóság. A társadalmi erkölcs tekintetében leginkább az öregek iránti tiszteletet s az ősök kultuszát kellett kifejtenie. A honszeretet érzete csak körvonalozva lehetett még a szülőföldhöz való ragaszkodásban. A kaszt iránti szeretetben nélkülözhetetlen közvetitőjét látja Comte az erkölcsiség fokozatos emelkedésének. Noha a fejlődést megindította, a theokratikus rendszer mégis ellenese volt minden további haladásnak, jellemző állandóságánál fogva, mely makacs mozdulhatatlansággá átalakulni hajlandó, midőn új kifejlések más társadalmi osztályozást tesznek szükségessé. Habár nem is épen módosúlhatatlan e rendszer, az emberiség fejlődése mégis rövidebb uton jutott el a legközelebbi fokra, akként hogy ez újabb szervezet ott jött létre, hol a theokratia erősen meg nem gyökerezett volt. Természetes ugyanis, hogy e rendszer ellenségévé lesz minden további jelentősb tökélyesbülésnek, az uralkodó osztály azon hajlama miatt, mely szerint roppant erőforrásait saját csaknem korlátlan uralmának föntartására használja föl akkor is, midőn ezen felsőbbségnek hosszas befolyása által maga már elvesztette saját fejlődésének főrugóját. E rendszer úgy tünhet föl, mint az észnek uralma, noha sokkal inkább a félelemé, mert babonás rettegtetésen alapszik; a nép ez által mintha jobban fegyverzett hóditók alatt állna. Az ész nincs is hívatva a politikában absolut befolyásra, hanem csupán módosítóra; amazt nem is érheti el soha, minthogy az egyéni szervezetekben is túlnyomók vele szemben az indulati tulajdonok. Ha fölállíttatnék az ész uralma – minthogy ez által elvesztené a gyöngeségénél fogva nélkülözhetetlen ösztönöztetést – az eredmény az lenne, hogy egyedűl azon természetellenes befolyás föntartására irányulna tevékenysége. A különböző hatalmak központosítása akadálya a tökélyesbülésnek, minthogy a rendszer teljes egyetemlegességénél fogva, egyik ága sem javítható elszigetelten, a nélkül, hogy a többit meg ne ingassa. A tudományok haladása a legelső fokon túl, nem fért össze e rendszerrel, mely alapjaiban volna veszélyeztetve, a polytheismusnak amabból folyó kritikája által. A katonai polytheismusra való átmenet csak ott sikerűlhetett, hol a külső körűlmények a theokratia kifejlődését meggátolták, a hadi tevékenységét pedig előmozdították és hová valódi kasztrendszerű országokból gyarmatok telepűltek, a nélkül, hogy e rendszer a kevéssé alkalmas új talajon meggyökerezhetett volna. Az ekként szerveződött társadalmakban az örökösség elve ugyan föntartotta magát, de lényegesen módosítva a személyes méltánylás szerinti választás lehetősége által. A görögöknél a katonai tevékenység bár alapi és folytonos, mégis határozatlan és hatásában összefüggéstelen volt; tulajdonképeni hívatását, állandó hóditások rendszere által, be nem tölthette. Ezt megoszoltságukra és az utóbbit geographiai okokra vezeti vissza Comte. Az egyfajúságból magyarázza ki hogy e népek közvetlen szomszédaikat, azaz egymást, megnem hódították – a mire pedig akarat és törekvés nem hiányzott – és ezért a távolban (gyarmatok) fejtették ki harczi tevékenységöket. E körűlmények elég belterjességet kölcsönöztek a harczi tevékenységnek arra, hogy ez meggátolja a theokratiának soká imminens kifejlését, melynek a királyság bukása is gátat emelt. De a harczi erőben csaknem egyenlő törzsek semlegesítették egymást, miért a hadi tevékenység politikai hívatását be nem tölthette. Ezért a hadi élet nem is foglalkoztathatta kizárólagosan a legkitünőbb embereket, kikben e hiú küzdelmek nem költhettek arra elegendő érdeket. Így keletkezhetett, szervéül az emberiség java szellemi lendületének, egy új szabad elmélkedő osztály, papi jelleg nélkül. Róma a királyok elűzése által véglegesen megszabadúlt a theokratiától, noha ennek szelleméből megtartott annyit, a mennyi lehetővé tette szervezetének, e nélkül lehetetlen megszilárdulását és a mennyi mégis összeegyeztethető volt a harczias mozgalommal; – megtartotta ezt a senatori osztály túlnyomó befolyásában, mely osztályban a papi hatalom egyesítve volt a katonaival, bár ennek alárendelve. Az elért siker függött első helyen a nevelés, az igazgatás és a végrehajtás minden eszközeinek egyesítésétől egy közös czélban, mely minden másnál inkább megfogható volt minden elmének és minden szívnek; második helyen a haladás bölcsen fokozatos menetétől. / Erre és Comtenak ehhez csatolt reflexiójára megjegyezhető: az, hogy Rómának3–4. század kellett a míg hatalmát 6–7 mérföldnyi körre kiterjeszthette, mikor Nagy-Sándor nehány év alatt megalkotta csodás uralmát, nem a fokozatos haladást előíró római bölcseségre vezethető vissza, hanem a talált ellenállásra, mely hamarább nem volt legyőzhető. Az erkölcsi fejlődés összhangban volt a jelzett hívatással. E nemzetnek még hanyatlása is igazolja azon fölfogást, mert jellemző hívatásának lényegében való befejeztetését közvetlenűl követte. Midőn, a római uralom elérte a kiterjedést, melyre képes volt,") e roppant szervezet elvesztvén az egye

*) Az I., II. közleményt lásd a Budapesti Szemle 37. és 38-dik füzeteiben.

*) Miért ennyire és nem többre?

« ElőzőTovább »