Oldalképek
PDF
[ocr errors][ocr errors][merged small][ocr errors][merged small][ocr errors][ocr errors][merged small][merged small][ocr errors][ocr errors]
[ocr errors][ocr errors]

*) E közlemény Horváth Mihály hátrahagyott íratai között találtatott. Néhány hónappal halála előtt egy társaságban, melyben magunk is jelen voltunk, Horváth el is beszélte Deák ez álmát, megemlítvén, hogy az leírva is megvan nála, s majd később szívesen átengedi közlés végett a Budapesti Szemlének. Ez ígéret következtében jutottunk e kézirat birtokába, melyet szószerint, minden változtatás nélkül közlünk. Szerk.

[ocr errors]

fölött ítélt, s mindegyikre igazságosan kiszabta a büntetést, távoztok után hozzám fordulván, ekképen szóla: „Tudom hogy te nem vettél részt társaid lázadásában; sőt csak azért mentél hozzájok, hogy őket észre térítsd s hozzám visszavezesd. De minthogy társaidat jobban szeretted mint engemet, s teremtődet elhagytad a teremtmény miatt, te is vétkeztél és bünhődnöd kell ha gyöngébben is mint bűnös társaidnak. Tudod, hogy én a világot nem teljes tökélyben teremtettem meg; hanem képességet öntöttem a szellembe s anyagba egyaránt, hogy mindenik a maga faja és természete szerint fejlődjék, tökéletesedjék. A te lakhelyed a nap harmadik nagyobb bolygója, a föld leend, a mely ott lent világlik. Oda költözöl azonnal s ott azon bolygó legértelmesebb lényének, az embernek, kit még csak ezután fogok teremteni, alakjában fogsz élni. Föladatod leend a kertészkedés a növényvilág tökéletesbítése. Mindenekelőtt azon helyen, hol a földre szállasz, készíts egy szép kertet lakhelyűl az embernek, kit alkotni fogok. Midőn e kert berendezve, fája gyümölcse megnemesítve leend, más-más vidékre fogsz költözni, s ugyanazon munkát végezni mindaddig, míg egy hírnököm által jövendő sorsodról nem értesítlek. Mert nem maradsz örökké e föld lakója, hanem midőn majd vezeklésed napjai beteltek, emberi alakodból kivetkőzve, ismét mennyei dicsőségemben foglalod el a neked szánt helyet. Emberi életed addig tartand, míg egy almafaj, melyet kezeid fognak nemesíteni s mely kedvenczed leend, az első emberpár szerepében pedig nagy szerepet fog játszani, végkép ki nem vesz az egész földön. Ezen időről s további teendőidről hírnököm majd tudósítand." Ezt mondván, Isten elhallgata, s intésére én szellemi szárnyakon a földre röpülvén, itt a testet öltöttem magamra, hasonlót az ember testéhez; de annál mégis tökéletesebbet. A test gyarlóságaitól, fáradságtól éhségtől stb. én sem voltam ugyan ment s az emberekkel egyenlően éreztem az étel, ital s álom szükségét, de bár azóta évezredek röpültek el fejem fölött, én se beteg soha nem voltam, se korom növekedtével erőm nem csökkent, alakom, mint az embereknél történni szokott, nem változott, hanem az utolsó hetekig folyton egy középkorú férfiú alakjában maradtam. En azontúl a nyarak és telek hosszú során át azon helyen éltem, melyet az emberek utóbb paradicsomnak neveztek. Évszázadok telhettek el azon időpontig, midőn az Örökkévaló Ádámot és Évát teremtette. Tanuja voltam fiatal és ártatlan életöknek s mondhatatlanúl gyönyörködtem ezen első értelmes földlakókban. Velök társalkodnom a Végetlen parancsa szerint tilos vala. De számtalanszor meglestem őket az esthajnal szürkületén s a holdvilágos éjek óráiban, midőn gondolataikat s érzelmeiket egymással kicserélve, az életnek örvendének s boldogságukban imákat rebegének az élet urához. Mit kényelmök s örömeik gyarapítására teheték, láthatatlanúl megtevém; mert szerettem őket s atyai érzelemmel vonzódtam hozzájok. Az éj csöndében midőn mély álomban nyugvának, legízletesb gyümölcseimet raktam le melléjök, hogy fölébredve készen találják táplálékukat. Finom puha mohát, illatos virágú gyönge fűveket egész nyalábokkal gyűjtöttem számokra, melyeket fekhelyökre terítsenek. Mindenféle apró kellemes meglepetéseket készített számokra gyöngédségem s örvendtem, midőn mind ezért Istennek mondtak hálaimát. De boldogságuk nem tartott sokáig. Engedetlenségök, a kíváncsiság gyöngesége miatt, ők is magokra vonták Isten büntetését s távozniok kellett a paradicsomból. Ezóta nekem sem vala ott többé nyugtom. Meglestem merre vándorolnak s én is azon vidékre mentem lakni, hol ők megtelepedének, mert szántam őket s eltökélém magamat, hogy a mennyire láthatatlanúl tehetem, ott is gyámoluk leendek, Igy telének az évek egymás után, alig hozván más változást az első emberpár életébe, minthogy az lassanként mind több tagból álló családdá szaporodott. Az öröm, mely őket szépen növekedő gyermekeik láttára boldogítá, lassanként elfeledteté velök az első paradicsom élveit; s most ezeket gyermekeik nevelése a munka és ennek eredménye pótolá. Hasznos munkában, mely kivált táplálékuk ruházatuk, lakhelyök előállítására az élet első szükségeinek födözésére vonatkozott, találták ezentúl legjobb időtöltésöket s munkájok sikere képezé legszebb örömeiket. Ezen örömeiket én is lehetőleg gyarapítám. Sok olyféle növényt veteményeztem s plántáltam lakhelyők közelében, mely élelmökűl, ruházatokúl szolgálhatott. A vadóczokat átültetés, keresztezés, ojtás által nemesítém; s nagy öröm árasztott el, midőn észrevettem, hogy az általam plántált növényeket ápolják, azoknak kellő használa

« ElőzőTovább »