Borzasztó vereség! Kétségbe vagyunk esve. Kisebbség 2,546 szavazattal. A csapás az érsekségtől jö. Hogyan magyarázzuk ezt meg? XXVI. A SAINT-CROIXI BIRÓ -X. GRÓFNAK. Fejemet vesztem e katasztrofában. Attól félek, Méltóságos uram, hogy az a kellemetlen zűrzavar, a mit ezekkel a szokatlan fuvókákkal a muzsikások előidéztek, leverő hatással volt a választók lelkesedésére. Mindenki megtette a kötelességét; de a szerencsétlenség többé helyre nem hozható. Ki nem mondhatom, mennyi fájdalmat okozott nekem, midőn ő eminentiája szenvedéseinek újabb és újabb ismétlődéseiről értesültem. E kinos aggodalmak alatt valóban magunk is szívvel, lélekkel, ön mellett állottunk; osztoztunk nyugtalanságaiban és részesültünk örömében, midőn a veszélyt leküzdötték. Adjunk hálát az Istennek! Több felölről kaptam folyvást híreket ö eminentiája hogy-létéről; de csak tegnap este jutottak kezeimbe az ön megható, minden tekintetben megindító levelei. Miért nem kérdeztek meg engem ; miért nem fordúlt ön, kedves abbé úr, védő szövetséget kérni énhozzám? Nagy szó, ugy-e bár? de nem találok alkalmasabbat. Lássa, egész bizalmasan szólva, ez a szövetség legkevésbbé sem compromitálta volna önt s többet ért volna bármi egyébnél. Hiszen jól tudja ön, hogy a nök szíve a finom érzelmek megértésére különösen fogékony; a gondviselés vígaszúl adta ezt nekik sok apró szenvedéseikért. Én megértettem volna önt, kedves abbé úr, segélyére lettem. volna, tettel, szóval hiszen nekünk, gyönge nemnek is megvan a magunk szónoki tehetsége, megnyertem volna perünket s elhárítottam volna önről, szegény kedves számkiüzött barátunk, mindazon bánatot, a minek nyomát nagyon világosan látom az ön megható leveleiben. De miért esnénk kétségbe? Csak az első folyamodás van elveszítve, semmi egyéb. Hát vajon az ilyen alku, a mit ő eminentiája betegsége alatt, ennek folytonos nyomasztó nyugtalanságai és zavarai között fogadott ön el, örökre kötelezze-e önt? Egyetlen tollvonás lerontson-e egy egész kedves jövőt, letörüljön-e egy egész múltat? Egyetlen tollvonás miatt lemondjon-e ön ama kedves lombok hűséről, a vöröslő fedelű hajlékról, melyhez annyi édes emlék vonzza, mit az én női szívem teljesen átérez és tisztelni tud; lemondjon-e amaz üde és termékeny kertről, a lombos almafákról, a csörgedező vizű kútról s mindazon kedves tárgyakról, melyek báját oly egyszerűen s mégis oly ékesszólással festi le ön? Nem, nem, ez nem lehet, nem fog megtörténni, én nem engedem, nem engedhetem. Bízzék bennem s e gonosz álomnak örökre vége lesz. Ön keserűen bánja e végzetes szerződés aláírását? Tépjük szét, semmisítsük meg. Önnek egy szavára, egyetlen jeladására megtörténik, biztosítom. S most ne kérdezze, mi módon érem én el e czélt. Talál az ember a rábeszélésre hatalmas fegyvereket szívében, kedves abbé úr, ha barátai boldogsága forog kérdésben. Fájdalom, Méltóságos Grófné, nagybecsű rokonszenve az én apró bánatomra igen elkésett vigasztalást hoz, bár nem kevésbbé mélyen hat meg a részvét ez igaz bizonyítéka, a mivel megtisztelni kegyes. Nem titkolhatom el, szívem elfogúlt, midőn alá kellett Budapesti Szemle. Huszadik kötet. 1879. 13 írnom az okiratot, mely engem örökre megfosztott szerény hajlékomtól; de csakhamar azt kérdém magamtól, vajon nincs-e az ilyen bánatban nagyon is erős ragaszkodás a világi múló javakhoz, vajon a gondviselés nem szándékosan mérte-e reám ezt a próbát? s mélyebb elmélkedésem fölülemelt e gyöngeségen, feledtette kicsiny bánatomat. Megsemmisíteni e szerződést! Mit mondanának rólam, Istenem! Mily cselszövényekkel, mily befolyásokkal vádolnának hogy megsemmisíttetem a nyilvánosan és becsületesen megkötött egyességeket! Nem, Méltoságos Grófné, a befejezett tényeket el kell fogadnunk. Erzésem és jellemem egyként visszaretten a zajtól, melyet ilyen eljárás okozna s minden áron kerülnöm kell a gyanúsítást, a mi belőle származnék. Az a pillanat kétségkívül fájdalmas volt nekem, de a csapást már kiálltam és szégyenleném magam, ha nagyobb jelentőséget tulajdonítanék e kicsiny sebnek, mint érdemel. Egyébiránt, bármily édes és bármily rábeszélő legyen is a grófné befolyása férjére, talán könnyebbnek véli a győzelmet, mint valóban lenne s én semmiért a világon nem engedném kitenni önt oly összeütközésnek, a minek lehetőségét rendkívüli jósága még csak föltenni sem engedi. Még egyszer tehát, fogadjuk el a befejezett tényeket s ne akarjunk megmásítani oly dolgokat, melyek az emberi törvények szerint már szentesítve vannak. Értésemre esett a gróf úr fölléptének meghiúsulása az utóbbi választásoknál; kegyeskedjék különös sajnálatomat nála kifejezni. Egyeztette és hitelesíti : DROZ GUSZTÁV. |