Oldalképek
PDF
[ocr errors]

ANATOLE DU BOIS DE GROSLAU – X. GRÓFNAK.
(Saját kezébe.)

Borzasztó vereség! Kétségbe vagyunk esve. Kisebbség 2,546 szavazattal. A csapás az érsekségtől jő. Hogyan magyarázzuk ezt meg?

[merged small][ocr errors]

Fejemet vesztem e katasztrofában. Attól félek, Méltóságos uram, hogy az a kellemetlen zűrzavar, a mit ezekkel a szokatlan fuvókákkal a muzsikások előidéztek, leverő hatással volt a választók lelkesedésére. Mindenki megtette a kötelességét; de a szerencsétlenség többé helyre nem hozható.

[merged small][ocr errors]

Ki nem mondhatom, mennyi fájdalmat okozott nekem, midőn ő eminentiája szenvedéseinek újabb és újabb ismétlődéseiről értesűltem. E kínos aggodalmak alatt valóban magunk is szívvel, lélekkel, ön mellett állottunk; osztoztunk nyugtalanságaiban és részesűltünk örömében, midőn a veszélyt leküzdötték. Adjunk hálát az Istennek!

Több felölről kaptam folyvást híreket ő eminentiája hogy-létéről; de csak tegnap este jutottak kezeimbe az ön megható, minden tekintetben megindító levelei. Miért nem kérdeztek meg engem; miért nem fordúlt ön, kedves abbé úr, védő szövetséget kérni énhozzám? Nagy szó, ugy-e bár? de nem találok alkalmasabbat. Lássa, egész bizalmasan szólva, ez a szövetség legkevésbbé sem compromitálta volna önt s

többet ért volna bármi egyébnél. Hiszen jól tudja ön, hogy a nők szíve a finom érzelmek megértésére különösen fogékony; a gondviselés vígaszúl adta ezt nekik sok apró szenvedéseikért. Én megértettem volna önt, kedves abbé úr, segélyére lettem volna, tettel, szóval – hiszen nekünk, gyönge nemnek is megvan a magunk szónoki tehetsége, – megnyertem volna perünket s elhárítottam volna önről, szegény kedves számkiűzött barátunk, mindazon bánatot, a minek nyomát nagyon világosan látom az ön megható leveleiben. De miért esnénk kétségbe? Csak az első folyamodás van elveszítve, semmi egyéb. Hát vajon az ilyen alku, a mit ő eminentiája betegsége alatt, ennek folytonos nyomasztó nyugtalanságai és zavarai között fogadott ön el, örökre kötelezze-e önt? Egyetlen tollvonás lerontson-e egy egész kedves jövőt, letörűljön-e egy egész múltat? Egyetlen tollvonás miatt lemondjon-e ön ama kedves lombok hűséről, a vöröslő fedelű hajlékról, melyhez annyi édes emlék vonzza, mit az én női szívem teljesen átérez és tisztelni tud; lemondjon-e amaz üde és termékeny kertről, a lombos almafákról, a csörgedező vizű kútról s mindazon kedves tárgyakról, melyek báját oly egyszerűen s mégis oly ékesszólással festi le ön? Nem, nem, ez nem lehet, nem fog megtörténni, én nem engedem, nem engedhetem. Bízzék bennem s e gonosz álomnak örökre vége lesz. Ön keserűen bánja e végzetes szerződés aláírását? Tépjük szét, semmisítsük meg Önnek egy szavára, egyetlen jeladására megtörténik, biztosítom. S most ne kérdezze, mi módon érem én el e czélt. Talál az ember a rábeszélésre hatalmas fegyvereket szívében, kedves abbé úr, ha barátai boldogsága forog kérdésben.

[merged small][ocr errors][merged small]

írnom az okiratot, mely engem örökre megfosztott szerény hajlékomtól; de csakhamar azt kérdém magamtól, vajon nincs-e az ilyen bánatban nagyon is erős ragaszkodás a világi múló javakhoz, vajon a gondviselés nem szándékosan mérte-e reám ezt a próbát ? s mélyebb elmélkedésem fölűlemelt e gyöngeségen, feledtette kicsiny bánatomat. Megsemmisíteni e szerződést! Mit mondanának rólam, Istenem! Mily cselszövényekkel, mily befolyásokkal vádolnának hogy megsemmisíttetem a nyilvánosan és becsületesen megkötött egyességeket! Nem, Méltoságos Grófné, a befejezett tényeket el kell fogadnunk. Erzésem és jellemem egyként visszaretten a zajtól, melyet ilyen eljárás okozna s minden áron kerűlnöm kell a gyanúsítást, a mi belőle származnék. Az a pillanat kétségkívül fájdalmas volt nekem, de a csapást már kiálltam és szégyenleném magam, ha nagyobb jelentőséget tulajdonítanék e kicsiny sebnek, mint érdemel. Egyébiránt, bármily édes és bármily rábeszélő legyen is a grófné befolyása férjére, talán könnyebbnek véli a győzelmet, mint valóban lenne s én semmiért a világon nem engedném kitenni önt oly összeütközésnek, a minek lehetőségét rendkívüli jósága még csak föltenni sem engedi. Még egyszer tehát, – fogadjuk el a befejezett tényeket s ne akarjunk megmásítani oly dolgokat, melyek az emberi törvények szerint már szentesítve vannak. Ertésemre esett a gróf úr fölléptének meghiúsulása az utóbbi választásoknál; kegyeskedjék különös sajnálatomat nála kifejezni.

[merged small][ocr errors]
[ocr errors][ocr errors][ocr errors][ocr errors][merged small][ocr errors][merged small][merged small][ocr errors]
[ocr errors][merged small][ocr errors][ocr errors][ocr errors][ocr errors][merged small][ocr errors][ocr errors]
« ElőzőTovább »