Ez erős lelkek fáklyája után tenném aztán minden változtatás nélkül az ön záradékát, mely remek mű.,,Miért mondanék egyebet önöknek" stb. ; ezt nem lehetne szebben mondani, jobban gondolni.,,Soká hányatott szerencsétlen hazánk...." stb. Tökéletes. S minő igaz, minő hű mindez! Siettesse az iskola tervének valósítását s legyen meggyöződve, kedves gróf úr öszinte tiszteletemről, melylyel maradok...

....

X. GRÓF

XIX.

LEROUX ABBÉNAK, AZ ÉRSEKI PALOTÁBAN.

Ö eminentiája ismét visszaesett. Óh, Istenem, minő hír ez ismét, kedves abbém? Remélem legalább, nem voltak roszszabb következményei? Mennyire osztozom az ön nyugtalanságában, mennyire értem, hogy nem volt kedve Ledoyen közjegyzővel beszélgetésbe bocsátkozni! Azonban, engedje mégis megjegyeznem, talán kissé messzire is megy ön a világi ügyek elhanyagolásában s ama teljesen kivételes ajánlatokat, a melyeket közjegyzőm tett, nem volna szabad egészen mellőznie. Szóljunk leplezetlenül; hiszen valóban nem is érnék reá másképen szólani.

Nemde, nem mondok önnek újat, ha megvallom, hogy vágyom felkét megszerezni? Hanem ez a vágyam, a mely önre nézve egy igen szép csomag bankjegyben ölt testet, meglehet nem fog tartani örökké, s az idő, a mit ön a meggondolásra kíván, esetleg veszedelmessé is válhatnék önre nézve. Megengedem, sőt igen tisztelem mind ama családi emlékét, a mi önt e majorjához köti; de a szerelem, a mit érez iránta, nagyon plátói lehet, mert nem tudom, tíz év óta átlépte-e kétszer ez apai hagyaték küszöbét. Jó lelkiismerettel mondva, képzelhető-e, hogy Leroux abbé, a kit én igen jól ismerek, Leroux abbé, ő eminentiájának bizalmas embere, a ki előtt nyitva állnak, teljes joggal nyitva állnak, sőt részére látszanak teremtve, a legmagasabb egyházi méltóságok, ugyan ezen Leroux abbé ide jöjjön, e kunyhóban végezni be életét?

Valóban félek, hogy roppant elfoglaltságom miatt, melylyel e perczben el vagyok halmozva, őszinte véleményemet

nem fejezem-e ki nagyon is kereken, a mi különben nem szokásom. Előre is bocsánatát kérném érte.

Ajánlatot teszek tehát, hogy telkét azonnal megveszem harminczezer frankért, a mit a szerződés aláírásakor készpénzben lefizetek. Azon kívül megmentem önt minden nyugtalanságtól, a mi Márton családjának jövőjét illeti, a kik kétségkívül igen jámbor emberek, de sajnálattal kell megjegyeznem, dologkerülőbbek már aligha lehetnének.

Ime kedves abbé úr, én őszintén cselekszem, s azt hiszem, nem vonhatja kétségbe, igazán bökezűen is.... Vagy nagyon is zaklatom talán? Ugyan hát hiszi-e, hogy ha sürgősnek nem tartanám e dolgot, hasonló ajánlatokat tennék?

XX.

LEROUX ABBÉ -X. GRÓFNAK.

Meglehet, kedves gróf úr, hogy azon harminczezer frank, a mi oly egyszerre zúdul reám, mint valami váratlan ütleg, az ön számítása szerint nagyon fölülhaladja az én kis birtokom valódi értékét; de még egyszer ismétlem, én járatlan vagyok az ilyen ügyletekben s belátásom rövid arra, hogy eladó értékével tudjam becsülni azt, a mi szívemnek kedves.

Ne feledje, kérem, hogy ön oly alkuval kínál engem, a mit én nem óhajtok, a mitől teljesen idegenkedeni, a minek gondolata is valódi fájdalmat okoz. Ily helyzetben, minő alapon állapítsam tehát meg telkem becsértékét, ha nem azon sajnálat nagyságának alapján, a mit érzek, midőn meg kell válnom tőle?

Érinti azt is, hogy már türelmetlenül várja az időt, midőn sajátjának fogja mondhatni; ez nekem rendkívül hízeleg ugyan, de nem vigasztalhat meg. Higye el, első kívánsága, melylyel kegyes volt tenyérnyi földecskémet megtisztelni, egyszerre megszázszorozta annak becsét előttem.

A mi Ledoyen úr érveit illeti, melyeket a legőszintébb sajnálattal voltam kénytelen visszautasítani, azt hiszem, azok egészen hibás alapra vannak építve. A bér jelentéktelen volta, a mivel tíz-tizenöt év óta zúgolódás nélkül megelégedtem, nemhogy levonna telkem benső értékéből, inkább növeli azt,

mert vajon nem méltányos-e, hogy az ön által ajánlt tőke némileg kárpótolja tizenöt évi áldozataimat ?

Ledoyen úr azt vitatja, hogy ön ez indokot nem fogadhatná el; én azonban azt állítom, hogy önnek, gróf úr, anyagi helyzete megengedi minden elképzelhető indok elfogadását. Meg sem magyarázhatnám magamnak, miért vágynék ön oly erősen megszerezni e birtokot, ha föl nem tenném, hogy önnek terve van a mi különben igen dícséretes annak értékét a jövőben jelentékenyen növelni valami olyan körülmények következtében melyek eddig valószínüleg még nem ismertettek föl. Vajon méltányos volna-e tehát, hogy e jelentékeny értéknövekedésből, a melyet az ön ítéletének alapossága előttem már is világosan bebizonyít, én egyáltalán ne részesüljek? Elfeledhetem-e, hogy a zsenge csemeték közt, a miket önnek átadok, van egy hatalmas tölgy is, mely önnek kiszámíthatatlan nyereséget fog nyújtani? S végre, megfoszthatom-e vidám szívvel e kis vagyontól örököseimet, szegény örököseimet, vagy ha örököseim nem volnának, a szegényeket, a kik mindnyájunknak gyermekei ?

Ön szívére tett kézzel szólt hozzám; ime követem példáját én is. Azt az ajánlatot, a mivel kicsiny telkemet ön most megtiszteli, tették nekem nem régiben a szomszédbeli szerzetesek, is, a kik birtokom fekvését rendkívül alkalmasnak találták, hogy felekezeti iskolát építsenek reá.

Megvalljam-e önnek? A magasztos czél daczára, én gyönge voltam e szerzetesék irányában, a mint gyönge vagyok önnel szemben s az egyaránt megtisztelő két ajánlat között még maig és elhatározatlanúl, szomorúan tépelödöm. Ledoyen úr kétségkívül azt fogja mondani, hogy indokaimat ön nem veheti figyelembe; de ön nyíltságomra hivatkozott s én kötelességemnek tartottam kitárni ön előtt egész gyöngeségemet.

XXI.

X. GRÓF - A SAINT-CROIXI BIRÓNAK.

Mindent helybenhagyok, kedves bíró úr, a mit ön tesz. El vagyok halmozva dologgal s csak az uralkodó személye iránti törhetetlen hódolat s a legszentebb kötelesség teljesíté

sének mély érzete adhat még erőt, mind e fáradalmak elviselésére. Tegyük nyolczvanra, tegyük százra a terítéket. Szeretnék poharat koczintani kedves választóim közül a mennyivel csak lehet.

Ön toastomat kéri; arról bizony elfeledkeztem, de rög tönözni fogom azonnal. Mondjon reá egyszerű választ, a melybe személyem ne legyen egyenesen bele vonva; a lelkesültségnek, a dolog természete szerint, nem szabad öntől erednie. Ime körülbelöl, a mit mondani fogok; szánt-szándékkal vegyítek bele némi derült hangot, mert azt akarom, hogy a banquet ne veszítse el a családi ünnepély színét.

,,Minden pompa nélkül, testvériesen jöttem ide (valószínüleg éljenzés) hogy kijelentsem, mily örömet érzek, ha együtt lehetek önökkel. Hiszen még ha érdekeink közös volta nem fűzne is bennünket őszinte szeretettel egymáshoz, az uralkodó iránti egyenlő hódolat elég hatalmas kötelék volna, hagy örökre barátoknak tekintsük egymást. Mindnyájan a haza virulását, az üzletek könnyebbségét, a tudatlanság kiírtását óhajtjuk; s mi kell mind erre ? A vicinalis vasutak terjesztése, elemi iskolák múlhatatlan fölállítása. Midőn ezennel egy igen könnyen kezelhető út-javító hengert önöknek fölajánlok ... (valószínűleg éljenzés). Ne köszönjétek, barátaim, bőven megjutalmaz engem azon tudat, hogy köz-útaink kövezése ezentúl könnyebben és gyorsabban fog történni. Ha más részről magamra vállalom, hogy kastélyomban egy tágas, alkalmas jól vezetett elemi iskolát fogok fölállítani (ralószínüleg tetszés-zaj). Elég,' barátaim, elfog a fölindúlás a rokonszenv e heves kitöréseire, melyek kétségkívül nem anynyira személyemet illetik, mint azon szívemből fakadt meggyőződést, a mi, jól tudom, csupán visszhangja az önökének."

Ime, kedves bíró úr, körülbelől ennyi az, a mit mondani szándékozom.

XXII.

X. GRÓF - PAGANI TŰZIJÁTÉK-GYÁROSNAK.

Ötven tuczat nem lesz sok. Legyen bőviben. Kevés vöröset a bengáli tűzbe; ha lehet semmit. Kivágattam három jegenyét az ön útasítása szerint. Ács és munkás kéz lesz bőven. Különösen sokat adok a sasra. De nincs időm az egyes apróságokról írni; számítok az ön jó ízlésére és belátására.

XXIII.

LEDOYEN KÖZJEGYZŐ X. GRÓFNAK..

Végre be van fejezve az ügy. Az adás-vevési szerződés kész; az átíratás ha parancsolja, holnap három órakor eszközölhető lesz. Ezt az órát azért gondoltam jónak, hogy a gróf úr azután haladéktalanúl ismét elindúlhasson a gyors vonattal.

Nem akarom még egyszer fölemlíteni azt a sok bajlódást, a mibe ez az ügy került; de ha Méltóságod utolsó levele nem jön, a mely nem engedett semmi további habozást, valóban nem mertem volna megkötni az alkut. Harminczháromezer frank! s azon kívül La-Breche bérbeadása kilencz évre oly áron..... a miről jobb ha véleményt nem is mondok, miután a gróf úr útasításából történt.

XXIV.

PAGANI, Ő FELSÉGE A SPANYOL KIRÁLYNŐ TŰZIJÁTÉK. GYÁROSA X. GRÓFNAK.

Méltóságos gróf úr!

Dolgoztam már igen sok követ-választásoknál s ennélfogva tökéletesen értem hogy Méltóságodnak milyen tűzijáték lesz tetszésére. Méltóztassék megnyugodni, hogy a legnagyobb gonddal válogattam ki a színeket, valamint az allegoriák és csoportozatok összeállítását is.

Ma teszem vasútra a három ládát s vele küldöm legügyesebb tűzmesteremet.