Oldalképek
PDF
ePub
[blocks in formation]

Derval abbé meghozta az ön rokonszenves üdvözletét s én sietek ezért teljes hálámat kifejezni. Ő eminentiája viszont ezer köszönetét küldi a szíves érdeklődésért, melyet testi szenvedései iránt ön tanúsítani kegyes. Egy ügyes párisi orvos, doktor Vincent, már nagy könnyebbülést szerzett tisztelt főpásztorunknak s én remélni merem, hogy Isten segélyével, sikerülni fog a rettegett veszélyt leküzdenünk.

Szíves meghívásáért, kedves gróf úr, hogy a tavaszszal néhány napra ránduljak Saint-Croixba, fölötte le vagyok kötelezve. Nem feledtem a leigéző kegyet, a melylyel ön és a grófnő ő méltósága elárasztottak, mikor az ifjú vicomte az első vizsgálatot tette; nagy örömömre válnék újra látni a sürü lombokat, a balzsamos árnyat, melyek alatt, ha emlékezik reá, oly hosszan s kellemesen beszélgettünk a kedves gyermek vallási neveléséről.

A bizalom, a mit ön akkor tanúsított irántam, elég volna kedvessé tenni nekem Saint-Croixt, ha saját gyermekségem szerény emlékei nem vonzanának is e szép vidék felé. Első gyermekéveim abban a kisded házban folytak le, a melynek zöld lombos udvara az ön parkjához szögell; ott határoztam el, Istennek szentelni életemet; ott lehelte ki lelkét, hosszú munkás élet után, agg édes atyám. Kedves emlékeket, megható benyomásokat ébreszt szívemben az ön meghívása.

Azonban mit említett nekem a tisztelt Derval abbé e tárgyról? Ön e szerény, elhanyagolt kunyhóra vetette volna, úgymond, a szemét. Alig hihetem, gróf úr, hogy házacskám csak egy pillanatra is magára vonhatta volna figyelmét és sokkal hajlandóbb vagyok azt tenni föl, hogy ez is olyas ártatlan gonoszkodás, a milyen bizony Derval abbétől néha kitelik.

II.

ANATOLE DU BOIS DE GROSLAU X. GRÓFNAK.

Kedves grófom!

Nemes ajánlata, melylyel az új polgári iskola fölállítá. sára, saját birtoka szélén, sőt épen kastélya szomszédjában, telket igér, oly kiváló jele az ön nagylelkűségének, a mi valóban nagy rokonszenvet fog ébreszteni neve iránt.

Nem akarom titkolni, jelöltsége némi habozást okozott a megyében, a mit azonban eme bőkezű adománya bizonyára legyőz: azért nem is késem kiaknázni ennek dicséretes oldalát. Bizalom és tevékenység!

pedi

Kérem tolmácsolja hódoló tiszteletemet a grófnénál, ön g, kedves grófom, legyen biztos buzgó fáradozásaimról. U. i. Sürgős volna, hogy igéretét mielőbb kövesse annak teljesítése is.

[blocks in formation]

Bizonyára, kedves Ledoyen, ha nem polgári volna, . . . de különös tekintetekből, a miket hosszas volna önnek most elsorolnom, ennek az iskolának polgárinak kell lennie.... ez idő szerint. Ebben van a nehézség; könnyen beszél ön, az ön közvetítő ötleteivel. Megmondani Leroux abbénak, miben áll a dolog: ez egész vihart hozna reánk. Látogassa meg, s vegye be azt a telket rohammal. Elmegyek, ha kell, tizenötezer frankig. Legyen óvatos, de ne veszítsen időt hiszen ekkora összeg - az ördögbe is! Biztos-e ön, hogy nincs rajta bekeblezett teher?

Aztán jöjjön ki már egy kis vadászatra; tudja, hogy mindig szívesen látott vendég nálunk.

U. i. Kedves nėje remélem jól van ? A grófné tegnap is kérdezősködött utána. Hát a fia ? még sem kapta meg a kinevezest? az ördögbe! ez a számfölötti állás ugyan soká tart.

X. GRÓF

IV.

LEROUX ABBÉNAK, AZ ÉRSEKI PALOTÁBAN.

Kedves abbé úr!

Izenete ő eminentiája egészsége felől, örömmel tölt el el bennünket. Végre tehát enyhültek szenvedései: hála Istennek! Mert inkább a gondviselés közbejöttének, mint emberi tudománynak köszönhető e szerencsés eredmény.

[ocr errors]

Doktor Vincent nem tagadom, gyakorlott ügyes orvos ugy-e nagyon szabad gondolkozású ha nem csalódom, materialista. Úgy tetszik, sokat hallottam róla utolsó párisi útamkor. Röpiratokat tett közzé s oly elveket hirdetett és támogatott.... Ő eminentiáját különösen bánthatta a gondolat, hogy ilyen kétes hírben álló embert kellett ágyához hívatnia; de nem a mi föladatunk a gondviselés szándékait mérlegelni s bírálni azon eszközök becsét, a melyeket czéljai elérésére csudálatosan kiválaszt.

A fájdalmas krizis után, a melyen kedves főpásztorun k átment, nem gondolná-e ön, hogy egy vagy két hét a falun, jót tenne neki. A testi szenvedések s főpapi hívatásának folyvást növekedő gondjai, kétszeresen kimerítették őt ; nem gondolja-e, mondom, hogy egy kis csend és nyugalom javára válnék?

Saint-Croix kicsiny kápolnája legszebb virágainkkal fogna díszleni s ő eminentiája különben is tudja, hogy szobája nálunk mindig készen várja őt. Nem szükség öunek hálánkat említenem. Már szépen nyílik a kikelet; a virágok föltárják kely heiket, s ön, kedves abbé, a ki oly élénken megőrizte szívében a természet iránti érzéket, jobban tudja mint akárki, mily gyönyörűek a nyár ez első beköszöntő napjai.

Mivel épen a faluról beszélünk, engedje futólag megemlítenem, hogy ön nagyon szigorú a jó Derval abbé iránt, a kit

mind a ketten szeretünk s a kit valóban nem érhet vád, mert híven vitte meg önnek izenetemet. A múltkor egyszer szemembe tűnt az ön kis bírtoka, a miből, azt hiszem, nagyon csekély jövedelme lehet s eszembe jutott, hogy ajánlatot tegyek megvételére. Bocsásson meg, hogy üzleti dolgokról szólok önnel, de úgy gondoltam, e darabka föld eladásába talán beleegyezhetnék. Beszögell parkomba, egyesíteni lehetne vele. Egyébiránt ez az ötlet csupán futólag jött s Derval abbénak is csak azért hoztam föl, mert azt hiszem, e kis egyesség kettős előnnyel járna önre nézve: előny volna megszabadulnia e csaknem jövedelem nélküli birtoktól, melynek kezelése úgy is kívül esik az ön rendes foglalkozásai körén; s előny volna fölhasználnia e telek értékének azon növekedését, a mit kivételesen nyert az által, hogy a saint-croixi parkba nyúlik be. Hogy befejezzük e nevezetes tervet, csupán egy szót még: én igazában nem tudom, mennyire terjed e telek értéke; úgy látszik, aligha van előnyösen bérbe adva s talán kísértetbe jönnék, szemrehányást is tenni önnek a hanyagságért, a mit birtok a kezelésében tanúsit, ha e látszó gondatlanság mögött nemes szíve jótékonyságának nyomait nem ismertem volna föl. Százötven, kétszáz, háromszáz frank a bér? Számítsa ki, édes abbé, mekkora tőke felel meg e jövedelemnek, akármennyi legyen az, s mivel méltányos, hogy én pretium affectionis adjak, mondja megbizottamnak, Ledoyen közjegyzőnek, hogy szorozza a mondott tőkét kettővel.

Láthatja, kedves abbém, hogy én szeretem a kerek alkut. Őszintén szólva, szomszédos telket szerezni, nem igen válik be üzletnek.

V.

X. GRÓF SAX A., RÉZ-HANGSZER-GYÁROS ÚRNAK.

Sax úr!

Nem történt-e hiba a fuvókák választásában? Különben minden rendben van, kivéve egy trombita nyakát, a mi nagyon tönkre ment a hozatalban; a vasútnál föl is vétettem a kárt. Muzsikásaim, a kik, megvallva az igazat, nem épen művészek, különösen bajlódnak a fuvókákkal. Ha lehetne

nagyobbakat kapni, kérem küldessen minél előbb. Hadd legyen inkább a hang valamivel recsegősebb; az én tűzoltóim nem sokat fognak búsulni érte s én magam sem.

Legyen szíves küldeni néhány zenedarabot is, a legkönnyebbekből, de a mi hatásos, élénk, fölvidító. Összeköttetéseinél fogva ön e kis szívességet könnyebben megteheti nekem, mint más, a kihez fordulhatnék. Igérte, hogy valami port is csomagol be, a mivel rezet tisztítani lehet. Ez nagyon szükséges volna. A mi muzsikásaink többnyire a szabad ég alatt játszanak s egy kis köd, egy kis eső mindjárt szörnyen befogja a hangszereket.

[merged small][merged small][merged small][ocr errors][merged small]

Fájdalommal kell jelentenem, ő eminentiája ismét visszaesett bajába, sokkal veszélyesebben, mint előbb bármikor. E krizis alig pár órával a párisi híres orvos elútazása után tört ki, a kire nézve én is teljesen egy véleményben vagyok önnel. A nedv-elvásztások nem találva útat a kijövetelre, a szenvedés már-már elviselhetetlenné válik. Sürgönyöztünk rögtön; de a segélyre nem várhatva -- képzelheti aggodalmunkat a falusi orvoshoz, B. doktorhoz kellett fordulnunk, a ki igen jó gondolkozású s minden tekintetben tiszteletre méltó férfiú. Azért-e, mert nincs szokva ilyen operatiókhoz, azért-e, mert ily fontos esetben a felelősség érzete remegtette kezét s háborgatta ítéletét: ez a szerencsétlen doktor csak jajkiáltásokat tudott kivenni betegünkből s minden kísérlete eredménytelen maradt.

Kétségbe kell esnünk, látva a folytonos szenvedést, melyet ő eminentiája azon bátorsággal, mondhatnám hősiességgel tür, a mit csak a valódi erős lelkek merítenek a vallásos hitből. Ilyen napokon, belátja, kedves gróf úr, szóba sem hozható a saint-croixi kirándulás.

Bajaim között egészen megfeledkeztem az ön ajánlatáról, a mit boldogúlt atyámról örökölt kis birtokomra nézve tett. Pénzbeli kérdésekben nem érzem magamat illetékesnek

« ElőzőTovább »