Oldalképek
PDF
ePub

EGY CSOMÓ LEVÉL.

I.

LEROUX ABBÉ - X. GRÓFNAK.

Kedves gróf úr! Derval abbé meghozta az ön rokonszenves üdvözletét s én sietek ezért teljes hálámat kifejezni. Ő eminentiája viszont ezer köszönetét küldi a szíves érdeklődésért, melyet testi szenvedései iránt ön tanúsítani kegyes. Egy ügyes párisi orvos, doktor Vincent, már nagy könnyebbülést szerzett tisztelt föpásztorunknak s én remélni merem, hogy Isten segélyével, sikerülni fog a rettegett veszélyt leküzdenünk.

Szíves meghívásáért, kedves gróf úr, hogy a tavaszszal néhány napra ránduljak Saint-Croixba, fölötte le vagyok kötelezve. Nem feledtem a leigéző kegyet, a melylyel ön és a grófnő ő méltósága elárasztottak, mikor az ifjú vicomte az első vizsgálatot tette; nagy örömömre válnék újra látni a sürü lombokat, a balzsamos árnyat, melyek alatt, ha emlékezik reá, oly hosszan s kellemesen beszélgettünk a kedves gyermek vallási neveléséről.

A bizalom, a mit ön akkor tanúsított irántam, elég volna kedvessé tenni nekem Saint-Croixt, ha saját gyermekségem szerény emlékei nem vonzanának is e szép vidék felé.

Első gyermekéveim abban a kisded házban folytak le, a melynek zöld lombos udvara az ön parkjához szögell; ott határoztam el, Istennek szentelni életemet; ott lehelte ki lelkét, hosszú munkás élet után, agg édes atyám. Kedves emlékeket, megható benyomásokat ébreszt szívemben az ön meghívása.

Azonban mit említett nekem a tisztelt Derval abbé e tárgyról? Ön e szerény, elhanyagolt kunyhóra vetette volna, úgymond, a szemét. Alig hihetem, gróf úr, hogy házacskám csak egy pillanatra is magára vonhatta volna figyelmét és sokkal hajlandóbb vagyok azt tenni föl, hogy ez is olyas ártatlan gonoszkodás, a milyen bizony Derval abbétől néha kitelik.

II.

ANATOLE DU BOIS DE GROSLAU – X. GRÓFNAK.

Kedres grófom! Nemes ajánlata, melylyel az új polgári iskola fölállítás sára, saját birtoka szélén, sőt épen kastélya szomszédjában, telket igér, oly kiváló jele az ön nagylelkűségének, a mi valóban nagy rokonszenvet fog ébreszteni neve iránt.

Nem akarom titkolni, jelöltsége némi habozást okozott a megyében, a mit azonban eme bökezű adománya bizonyára legyőz ; azért nem is késem kiaknázni ennek dícséretes oldalát.

Bizalom és tevékenység!

Kérem tolmácsolja hódoló tiszteletemet a grófnénál, ön pedig, kedves grófom, legyen biztos buzgó fáradozásaimról.

U. i. Sürgős volna, hogy igéretét mielőbb kövesse annak teljesítése is.

III.

X. GRÓF – LEDOYEN KÖZJEGYZŐNEX.

Bizonyára, kedves Ledoyen, ha nem polgári volna, ... de különös tekintetekből, a miket hosszas volna önnek most elsorolnom, ennek az iskolának polgárinak kell lennie.... ez idő szerint. Ebben van a nehézség; könnyen beszél ön, az ön közvetítő ötleteivel. Megmondani Leroux abbénak, miben áll a dolog: ez egész vihart hozna reánk. Látogassa meg, s vegye be azt a telket rohammal. Elmegyek, ha kell, tizenötezer frankig. Legyen óvatos, de ne veszítsen időt – hiszen ekkora összeg – az ördögbe is ! Biztos-e ön, hogy nincs rajta bekeblezett teher ?

Aztán jöjjön ki már egy kis vadászatra; tudja, hogy mindig szívesen látott vendég nálunk.

U. i. Kedyes néje remélem jól van? A grófné tegnap is kérdezősködött utána. Hát a fia ? még sem kapta meg a kinevezest ? az ördögbe ! ez a számfölötti állás ugyan soká tart.

IV.

X. GRÓF

LEROUX ABBÉNAK, AZ ÉRSEKI PALOTÁBAN.

Kedres abbé úr! Izenete ő eminentiája egészsége felől, örömmel tölt el el bennünket. Végre tehát enyhültek szenvedései : hála Istennek! Mert inkább a gondviselés közbejöttének, mint emberi tudománynak köszönhető e szerencsés eredmény.

Doktor Vincent -- nem tagadom, gyakorlott ügyes orvos - ugy-e nagyon szabad gondolkozású – ha nem csalódom, materialista. Úgy tetszik, sokat hallottam róla utolsó párisi útamkor. Röpiratokat tett közzé s oly elveket hirdetett és támogatott .... Ő eminentiáját különösen bánthatta a gondolat, hogy ilyen kétes hírben álló embert kellett ágyához hivatnia; de nem a mi föladatunk a gondviselés szándékait mérlegelni s bírálni azon eszközök becsét, a melyeket czéljai elérésére csudálatosan kiválaszt.

A fájdalmas krizis után, a melyen kedves főpásztorunk átment, nem gondolná-e ön, hogy egy vagy két hét a falun, jót tenne neki. A testi szenvedések s főpapi hivatásának folyvást növekedő gondjai, kétszeresen kimerítették öt; nem gondolja-e, mondom, hogy egy kis csend és nyugalom javára válnék ?

Saint-Croix kicsiny kápolnája legszebb virágainkkal fogna díszleni s ő eminentiája különben is tudja, hogy szobája nálunk mindig készen várja őt. Nem szükség öunek bálánkat említenem. Már szépen nyílik a kikelet; a virágok föltárják kelyheiket, s ön, kedves abbé, a ki oly élénken megőrizte szívében a természet iránti érzéket, jobban tudja mint akárki, mily gyönyörűek a nyár ez első beköszöntő napjai.

Mivel épen a faluról beszélünk, engedje futólag megemlítenem, hogy ön nagyon szigorú a jó Derval abbé iránt, a kit

mind a ketten szeretünk s a kit valóban nem érhet vád, mert híven vitte meg önnek izenetemet. A múltkor egyszer szemembe tünt az ön kis bírtoka, a miből, azt hiszem, nagyon csekély jövedelme lehet s eszembe jutott, hogy ajánlatot tegyek megvételére. Bocsásson meg, hogy üzleti dolgokról szólok önnel, de úgy gondoltam, e darabka föld eladásába talán beleegyezhetnék. Beszögell parkomba, egyesíteni lehetne vele. Egyébiránt ez az ötlet csupán futólag jött s Derval abbénak is csak azért hoztam föl, mert azt hiszem, e kis egyesség kettős előnnyel járna önre nézve: előny volna megszabadulnia e csaknem jövedelem nélküli birtoktól, melynek kezelése úgy is kívül esik az ön rendes foglalkozásai körén; s előny volna fölhasználnia e telek értékének azon növekedését, a mit kivételesen nyert az által, hogy a saint-croixi parkba nyúlik be. Hogy befejezzük e nevezetes tervet, csupán egy szót még: én igazában nem tudom, mennyire terjed e telek értéke; úgy látszik, aligha van előnyösen bérbe adva s talán kísértetbe jönnék, szemrehányást is tenni önnek a hanyagságért, a mit birtoka kezelésében tanúsit, ha e látszó gondatlanság mögött nemes szíve jótékonyságának nyomait nem ismertem volna föl.

Százötven, kétszáz, háromszáz frank a bér? Számítsa ki, édes abbé, mekkora töke felel meg e jövedelemnek, akármennyi legyen az, s mivel méltányos, hogy én pretium affectionis adjak, mondja megbizottamnak, Ledoyen közjegyzőnek, hogy szorozza a mondott tökét kettővel.

Láthatja, kedves abbém, hogy én szeretem a kerek alkut. Őszintén szólva, szomszédos telket szerezni, nem igen válik be üzletnek.

[ocr errors]

X. GRÓF

- SAX A., RÉZ-HANGSZER-GYÁROS ÚRNAK.

Sax úr!

Nem történt-e hiba a fuvókák választásában? Különben minden rendben van, kivéve egy trombita nyakát, a mi nagyon tönkre ment a hozatalban ; a vasútnál föl is vétettem a kárt. Muzsikásaim, a kik, megvallva az igazat, nem épen művészek, különösen bajlódnak a fuvókákkal. Ha lehetne

nagyobbakat kapni, kérem küldessen minél előbb. Hadd legyen inkább a hang valamivel recsegősebb; az én tűzoltóim nem sokat fognak búsulni érte s én magam sem.

Legyen szíves küldeni néhány zenedarabot is, a legkönnyebbekből, de a mi hatásos, élénk, fölvidító. Összeköttetéseinél fogva ön e kis szívességet könnyebben megteheti nekem, mint más, a kihez fordulhatnék. Igérte, hogy valami port is csomagol be, a mivel rezet tisztítani lehet. Ez nagyon szükséges volna. A mi muzsikásaink többnyire a szabad ég alatt játszanak s egy kis köd, egy kis eső mindjárt szörnyen befogja a hangszereket.

[blocks in formation]
[ocr errors]

Gróf úr Fájdalommal kell jelentenem, ő eminentiája ismét visszaesett bajába, sokkal veszélyesebben, mint előbb bármikor. E krizis alig pár órával a párisi híres orvos elutazása után tört ki, a kire nézve én is teljesen egy véleményben vagyok önnel. A nedv-elvásztások nem találva útat a kijövetelre, a szenvedés már-már elviselhetetlenné válik. Sürgönyöztünk rögtön ; de a segélyre nem várhatva -- képzelheti aggodalmunkat -- a falusi orvoshoz, B. doktorhoz kellett fordulnunk, a ki igen jó gondolkozású s minden tekintetben tiszteletre méltó férfiú. Azért-e, mert nincs szokva ilyen operatiókhoz, azért-e, mert ily fontos esetben a felelősség érzete remegtette kezét s háborgatta ítéletét: ez a szerencsétlen doktor csak jajkiáltásokat tudott kivenni betegünkből s minden kísérlete eredménytelen maradt.

Kétségbe kell esnünk, látva a folytonos szenvedést, melyet ő eminentiája azon bátorsággal, mondhatnám hősiességgel tűr, a mit csak a valódi erős lelkek merítenek a vallásos hitből. Ilyen napokon, belátja, kedves gróf úr, szóba sem hozható a saint-croixi kirándulás.

Bajaim között egészen megfeledkeztem az ön ajánlatáról, a mit boldogult atyámról örökölt kis birtokomra nézve tett. Pénzbeli kérdésekben nem érzem magamat illetékesnek

« ElőzőTovább »