Oldalképek
PDF
ePub

törzsszövetségekbe álltak össze, csak midőn ezek egyikében vagy másikában a monarchiai elv mindinkább érvényre jutott, kezdődtek a művelődési törekvések is, és csak midőn a királyság a Karolingokkal általános uralomra jutott és a német törzseket mind egy királyi pálcza alatt egyesítette, csak ezen időponttól kezdve ébredtek föl a kultur-mozgalmak nagyobb mértékben és kezdődött nevezetesen nagyobb építési tevékenység. Hogy azonban ez a mozgalom mily hamar terjedt a német népben, mily alaposan alakúlt ez át rövid idő alatt, legjobban akkor látjuk, ha az Ottók korát a Karolingokéval hasonlítjuk össze, pedig a kettő közt alig 150 évnyi időköz van, míg előbb az egész kultur-élet évezredeken át pangott.

Így tehát ez a kérdés is igen egyszerűen megoldódik, sőt ez a megoldás még egy lépéssel tovább is vezet.

Az előbbiekben kimutattuk, hogy a művelődési mozgalmak mindig a felsőbb körökből indultak ki, most egy lépéssel. előre menve, látjuk, hogy a legélső kezdet egyenesen a királysággal függ össze és a magasabb műveltség eredete közvetlenül a királyságban keresendő.

Ez az állítás az uralkodó demokratikus koriránynyal ellentétben van ugyan, de a történelem nem lehet párt-ügy, és a történelemben semmi sem alapul biztosabb adatokon, mint az az állítás, hogy az egész műveltség első kezdete a királyságban rejlik. Vagy kételkedik valaki ebben?

Egyiptom, Babylonia, Assyria, Palaestina és Perzsia minden nagy épületét királyok rakatták, Görögország minden nagy, csodált építményét tyrannok emeltették, a római műveltség és építési tevékenység tetőpontja a császárság korába esik és Németországban is Nagy Károlylyal kezdődik a voltaképi műveltségi korszak.

A mai művelt államokban ez az eredeti állapot további fejlődés közben mindenesetre módosult némileg, mivel a szabad polgárság keletkeztével a kultúr-munka legnagyobbrészt ez osztályra szállott át, azonban ez épenséggel nincs ellenmondásban az előbbiekkel, mert maga a polgárság is, minden következményeivel együtt, az előbb jellemzett osztálykülönbség eredménye, s e nélkül nem is képzelhető.

Láttuk, hogy az osztálykülönbség, mely minden kulturállam alapját képezte, eredetére nézve nemzeti vagy törzs. különbségekre vezetendő vissza, s itt fölmerülhet az a kérdés, hogy honnan vannak voltaképen ezek a törzs és nemzeti különbségek.

Az uralkodó iskola e pontban meglehetős gépszerűen jár el, az egyes törzsek számára egy föltételezett ősnépet vévén föl, mely e részeknek szétválása és elváltozása által lassanként kisebb vagy nagyobb számú különböző népekre oszlott szét s így pl. az egész indogerman törzs számára is egy indogerman ősnépet vesznek föl, melyből mint a fa ágai fejlődtek ki az egyes népek, sőt annyira mennek, hogy ez ősnépnek tulajdonságait, életmódját és műveltségi fokát is megállapítják.

Ez a fölfogás, mely nyilván az ó-szövetségnek az emberi nem eredetéről szóló elbeszélésében gyökerezik és újabb időben a Darwin iskolájának tanai által látszólagos természetrajzi hátteret is nyert, jelenleg oly általánosan el van terjedve, hogy az ember még különcz hírébe talál jönni, ha kétségbe merné vonni helyességét, és itt mégis úgy van, mint számos más esetben, hogy az, a mit helyesnek tartunk, mert általánosan annak tartják, határozottan helytelen. Ennek bebizonyítása nem nehéz.

Ha igaz az, hogy egy törzsnek különböző népei egy közös ős néptől származnak, ebből szükségkép következik, hogy régebben kevesebb népnek kellett lennie, s hogy ezek közelebb álltak egymáshoz, mint később. Azonban tényleg így van-e ez, igaz-e, hogy a történelemben visszafelé haladva mindig nagyobb egyszerűsbülését, nagyobb egyformaságát találjuk az emberi nemnek? Mindnyájan tudjuk, hogy ez nincs így, hogy épen ellenkezőleg áll a dolog. Mennél tovább megyünk vissza a történelemben, annál inkább szétdarabolva találjuk az emberi nemet egyes törzsekre és törzsecskékre és annál nagyobb a szokások és nyelvek különfélesége.

Vegyük pl. kezünkbe Mommsen római történetét, és olvassuk el az első fejezetet Italia legrégibb lakosairól. Itt a görögökön, bretteken (Brettier ?) és sabinokon kívül még egy csomó népet találunk, melyek három nagy, lényegesen különböző törzsre oszlanak: a japyg, etruszk és italiai törzsre, az utóbbi pedig megint egyrészt latinokra, másrészt umbro, mar

sokra, volszkokra és samnitokra oszlik. Mindezek a különböző népek azonban az idő folyamában összeolvadtak egységes római nemzetté és fölvették a rómal nyelvet.

Ezt találjuk minden népnél, minden nemzetnél. Vegyük csak elő a római írókat; mennyi törzsecskét különböztetnek meg a germánoknál, s ha e nevek közül sok talán csak tartománynév is, mégis az ős-germanoknál nagy különbözősége volt a szokásoknak és nyelveknek. Ha átnézzük a ránk maradt régi nyelvemlékeket, azt találjuk, hogy mindenik külön nyelvet tüntet föl, s ezeknek maradványai ma is élnek a különféle tájnyelvekben. Mindezek az egyes törzsek és törzsecskék azonban az idők folyamában egybeolvadtak egységes német nemzetté és a különféle tájszólások összevegyülése és összeolvadása által támadt a jelenleg általánosan elfogadott német irodalmi nyelv.

Ha illusztrálni akarják az új nemzetek és nyelvek keletkezését egy anyanemzetből, rendesen a román nemzeteket hozzák föl példáúl, melyek állítólag mind a rómainak gyermekei. De igaz-e ez? igazán a rómaiaktól származnak-e a francziák és spanyolok, s a római nyelvtől az ő nyelvök? Mindenki tudja, hogy ez nem áll. A francziák german és kelta törzseknek a római települőkkel való keveredéséből, származtak, a spanyolok pedig a rómaiaknak iberiai, kelta, german és arab törzsekkel való vegyüléséből, végre az olaszok, a rómaiak és germánok elegyüléséből. A mi közös vonásuk van e nemzeteknek, az azon alapszik, hogy van egy közös elemök, és különbségeik külön elemeikből erednek, melyekkel mindenik külön bír, s melyek a többiekben nincsenek meg.

Más szóval: a román nyelvek nem úgy keletkeztek a rómaiból, hogy a római nyelv több ágra szakadt, s ezen ágak mindegyike önállóan fejlődött tovább az idők folyamában más irányban, hanem inkább úgy, hogy a római nyelv a legkülönbözőbb módon vegyült más nyelvekkel, s e különféle vegyülékekből a belső kiegyenlítés után természetesen különböző nyelvek is álltak elő. Azon tartományokban, melyekben jelenleg e három nyelvet, a francziát, spanyolt és olaszt beszélik, a régi korban talán több száz különböző nyelvet beszéltek, és a népi tájnyelvek nagy száma, mely minden országban található a paraszt lakosságnál, támaszpontúl szolgálhat erre nézve; de ebből továbbá az is következik, hogy itt sem talál

juk legcsekélyebb nyomát is egy ősnyelvnek vagy ősnépnek, 8 a szétágazásnak, hanem ellenkezőleg eredeti nagy különféleséget, mely lassanként nagyobb typusok csekélyebb számába olvadt össze.

Ezeket a jelenségeket találjuk azonban mindenütt; akármerre járunk, akármely népnek történelmében lapozunk, soha sem találjuk régibb egységek különválását, hanem kivétel nélkül előbbi ellentétek összeolvadását egy nagyobb egységbe; s ebből logikai szükségességgel következik, hogy mennél messzebb megyünk vissza a történelemben, annál nagyobbnak kell lenni a különféleségnek is, s a tapasztalás és történelmi hagyomány, korántsem vezet vissza egy közös ősnépre, melyből az emberi nemnek egész különfélesége fejlődött volna, söt minden az ellenkező útra mutat, s az emberi nem inkább az általános szétdaraboltság állapotából az általános egyesülés felé látszik fejlődni.

Ismeretes dolog, mily rendkívüli szétdaraboltságban él Amerika bennszülött lakossága. E földről jelenleg már vagy 400 különféle nyelv ismeretes, s ezek némelyikét csak néhány ember beszéli, és e mellett e nyelvek oly rendkívül különbözök, hogy gyakran igen közeli szomszéd törzsek nem értik egymás szavát. S ebben az állapotban kell körülbelül képzelnünk az emberi társadalmat kezdettől fogva.*)

Ha azonban megint azt kérdezzük, hogy honnan vannak ezek a különféleségek ? erre más feleletet nem igen adhatunk, mint azt, hogy a különbözőségek ugyanazon módon keletkeztek, mint az emberi nem általában, s a míg nem tudjuk, hogyan keletkezett ez, teljesen meddő dolog a különbözőségek eredetét is kutatni.

Hogy a különbözőségek hogyan keletkeztek, azt nem tudjuk, de a mit tudunk, a mit minden hagyomány, minden tapasztaláás bizonyít, az, hogy az emberi nemnek ez eredeti különféleségeiben rejlenek minden haladásnak és mívelődésnek rúgói, hogy ezen eredeti ellentétek nélkül az emberi társadalom soha sem tudott volna a barbárság állapotából ki

*) Wallace a hátsó-indiai szigettengeren 59 különféle nyelvet constatált, és belső Afrika néger-lakossága is tömérdek apró törzsre oszlik Müller szerint, melyek tömérdek különböző nyelvet beszélnek, úgy hogy teljes lehetetlenség ezeket közös alapra visszavezetni.

emelkedni, és valamint az anyagi elemek eredeti különbözőségében van letéve minden mozgásnak alapja az anyagi világban, úgy a különböző szerves elemek beláthatatlan serege. az, melyeknek sokszerű kölcsönhatásából és összekapcsolódásából származik a szerves élet kimeríthetetlen gazdagsága. Az ellentét törvénye uralkodik a természetben, a felhőből tör ki a villám, hibákból és tévedésekből ered az igazság, a szolgaságból és elnyomásból keletkezik a szabadság és a jog. Az ur és szolga közti ellentét teremtette a szabad polgárságot, az osztálykülönbség elvégezte föladatát, de az emberi nem indító erői még nem merültek ki. Nemzet. nemzet mellé sorakozik és a nemzetek szabad versenyében új mozgalom támad, új erők ébrednek, nagyobbak és hatalmasabbak, mint mindazok, melyek az emberi nemet eddig mozgatták; bárcsak ezek azon magaslatra emelnék az emberi nemet, melyen az emberiesség honol.

Utóirat. Az előbbi fejtegetések, a mennyiben az ó-germán állam-intézményekre vonatkoznak, Wirth Geschichte der Deutschen (Stuttgart 1846) megfelelő leírásaira támaszkodnak. Ez oly mű, melyhez a terjedelmes forrástanúlmányra, a fölfogás mély és éles voltára, s az előadás világosságára nézve legföljebb Mommsen római története fogható, s melynek majdnem teljes ismeretlensége csak annak tulajdonítható, hogy annak idejében oly merev ellentétben állt az akkor mindenható Luden-féle iskolával, és mert mind a mellett, hogy oly melegen szólt az államtest jogi alapjai és szerves intézményei mellett, mégis oly kevéssé illett azon politikai alapelvekhez, melyek később Németországban uralomra jutottak. Számos évvel ez előtt egy úgynevezett népies kiadás jelent meg e munkából Zimmermanntól, melyben azonban a Wirth-féle munka a teljes fölismerhetetlenségig meg van csonkítva és eltorzítva. Az eredeti nem kapható már könyvkereskedésben,

egy mélyebb nemzeti czélokat követő egyesületnek méltó föladata volna e tiszta szabadságérzettel és férfias német hazafisággal írt műnek új életet adni.

FUCHS TIVADAR.

« ElőzőTovább »