Mozduljon hát a Gorgona s Kaprája, 1)

Az Arno torkolatját elrekesztve,
Minden lakódat megfulaszsza árja!
Ha Ugolinról járt is hire, neszsze,

Hogy elárult, várad' föladva, téged:
Nem ok, hogy gyermekit feszitsd keresztre!
Koruk könyörre nem indíta-é meg,

Uj Thébe te, 2) Ugucción s Brigátán

S a kettőn, kit fönt említett az ének! 3)
Tovább menénks a jégbe fagyva, látám,
Mikép kínlódik új nép, nem hajolva
Előre már, de vissza fekve, hátán.
Itt a sirást ép a sirás gátolja;

S a fájdalom, hogy gátra lél a szembe
A gyötrelmet fokozza, visszatolva.
Az első könnyek itt egy jégtömegbe
Torlódnak, úgy töltik kristály-üvegkint
A két szemöld alatti gödröket be.
S ámbátor arczom' a szörnyű hideg, mint
A kéreg-bőrt olyanná tette végre

S az érzékenység abból elveszett, szint'
Úgy tetsze mégis mintha szellet érne

S kérdém:,,De mester, szellőt itt mi támaszt?
Jutott-e gőz ez alvilág helyére ?“

A mire ő:,,Mindjárt ott lészsz, a választ
Hol erre épen tenszemed adandja ;
Honnan ered a szél, meglátod ám azt.
S a nyomorultak közt egy ott,) befagyva,
Reánk kiálta,,Oh kegyetlen árnyak,
Kik a véghelyre vagytok kárhoztatva,

1) Két sziget az Arno torkolatánál, melyet ha elzárnának, Piza mindenestől vízbe fuladna.

2) Thebének Cadmus iránt elkövetett kegyetlenségével hasonlítja össze a Pizáét Ugolino ellen. Más magyarázat szerint, de mely előttem sekélyesebbnek látszik, mert Piza alapítása Pelops, thebéi királynak tulajdoníttatik.

3) Anselmuccio, az egyik unoka s Galdo az egyik fiú, voltak nevezve fönnebb. Brigáta nem volt a négy közt, e név (Ugolino egyik fiáé) a hasonnevű (Ugolino) unoka helyett van nevezve, kinek apja volt.

4) Ez Alberigo, a víg barátok egyike, a faenzai Manfredi családból származott. A család feje, Manfredi dei Manfredi, kivel folyto nos viszályban élt, Alberigót pofon ütötte egyszerre. Ez elfojtotta boszszúját, míg az eset feledésbe kezdett menni. Akkor Manfredit, Alberigo nevű kis fiával, lakomára hívta magához. Lakoma végén e kiadott

Vegyétek arczomról l' e durva fátylat,

Hadd enyhüljön kissé szivem keserve,
Csak addig bár, míg könnyem újra ráfagy,“
,,Ha vágyol szóltam én segítségemre,

Mondd meg: ki vagy? S ha bajod nem segítném :
Szálljak fenékre én is itt egyszerre !" 1)
,,Albrik barát vagyok" felelt a' szintén -
,,Ki a gyümölcsöt rossz kertből szedettem,
S itt datolyát kapok fügém helyett én".")
mondám

,,Hogyan?

hát halva vagy te itten?"
És ő megint:,,Testem mi sorsba' van ma
A felvilágon, tudva nincs előttem.

Mert ez a Toloméa szabadalma,

Hogy gyakran hull a lélek ide élve,
Mielőtt Atropos leküldi halva.
S hogy annál szivesebben törlenéd le
Arczomról ezt a ráfagyott üveg-könyt:
Tudd meg, mihelyt az árulás megtéve,
Mint én tevém: a testet arra rögtön
Egy démon elfoglalja s tartja fogva,
A míg csak napja le nem jár a földön ;
Ő meg lehull egy ily fagyos vaczokba...
Igy látszik fönn ez árnynak teste is
Ki itt diderg mögöttem, fogvaczogva.
Ha most jövél csak: tudhatod te is,

Hogy Branca D'Oria 3) ő; s hogy ide tették
Jégzár alá, van már több éve is."

,,Csak rá akarsz engem te szedni, — mondék
Mert Branca D'Oria úr még meg se' halt ám,
Hisz eszik, iszik, alszik, öltözik még."
Ott fenn a Bőszkarmu odrába', szolgám,
Hol ragacsos szurok fő és pöfékel,

Zanche Mihály) jóformán ott se' volt tán,

jelszóra:,,jőjön a gyümölcs" bérgyilkosok rohantak elő s Manfrédit és kis fiát leölték. Erre czéloznak az alább Alberigo szájába adott szavak.

1) Alább látandjuk, hogy ez önátok kétértelmű volt; Dante nem teljesítette ígéretét s le is szállt a fenékre, de jó szántából, mint a pokol útasa.

2) Hasonlóért hasonlóval

comm

vagy még rosszabbal fizetnek. 3) Branca D'Oria, a genuai Zanche Mihály veje; ebéd fölött megölte apósát, hogy a logodóri helytartóságot Szicziliában megnyerje utána.

4) Zanche, mint hivatallal üzérkedő, a csalók (nyolczadik) kö

Egy ördögöt küldött, hipp-hopp hirével,
Saját testébe, rokonába mást,

Kivel a gaz-csint együtt követé el.

De nyújtsd kezed' felém ki már, - no lásd,

--

Nyisd föl szemem' . . ." Biz én föl nem nyitottam,
Erénynek véltem itten a csalást. 1)

Oh Genuának laza, állhatatlan

Erkölcsü népe, rosszba' telhetetlen,

Mért rég be nem nyelt mind, e szörnyű katlan!
Romagna leggonoszbikával) leltem

Együtt egyiktek' ") kinek bűniért már

A Cocytusban fördik rég a lelke,
Míg fenn a földön élő teste még jár!

XXXIV. ÉNEK.

Vexilla regis prodeunt inferni *)

Adversum nos; tekints előre hát,

Szólt mesterem ha rá birsz-é ismerni ?"

S miként gomolygó, sűrű ködön át,

Vagy éj terülve már e féltekén,
Szemünk egy távol szélmalmot ha lát:

Ép oly alkotmányt látni véltem én,
És mesterem mögé huzódva álltam,
A szél elől más enyhely nem levén.

rének ötödik árkába jutott, az égő szurokba

gyilkosa pedig ide, és

pedig rögtön a tett után, mielőtt teste még elhalt volna.

1) Dante, ki a pokol felső köreiben annyi részvétet tanúsított a gyötrődők iránt, itt legalsóban elfásúl, szívtelen, kegyetlen, sőt álnok irántok. Ezzel is ki akarja fejezni a legmélyebbre sülyedt vétkesek nagy elvetemedettségét, mely már semmi tekintetet, sem szánalmat nem érdemel.

2) A föntebb említett Alberigóval.

3) Tudniillik Branca D'Oriát.

A genuaiakra mondott kemény átok, mint föntebb a másik párti Pizára, a költő részrehajlatlanságának a bizonysága.

),,Vexilla regis prodeunt inferni..." egy nagypénteki hymnusz első sora. Az utolsó szavak (a másik sorban): Adversum nos... Dantenál olaszúl vannak; az átmenet azért nem oly nehéz latinból olaszra, mint volna a magyarra; azért ezeket is (Philaletes példáját követve) latinúl adtam.

S már ott valék (hogy' irjam versbe bátran ?)
Hol minden árny egészen födve látszik,
Áttetszve mint szilánkok a kristályban.")
Az egyik fekve, mereven a másik,

Ez fejjel, az talpával égre; némely
Ivvé hajolva, arcza láb-ujjáig.

S a mint elég előre érkezém el,

Hogy azt mutatni mesterem akarta,

Ki egykor oly szép volt, oly telve fénynyel, 2)
Előmbe állt és engem is föltarta,

Mondván:,,Ehol Disz! bátorságod' öltsd fel,
Mert itt a hely, hol szükséged lesz arra!"
Mint dermedék meg, hangom mint veszett el,
Azt, olvasó, ne kérdd! nem irom én le,
Mert úgy se' birnám szóval, lélekzettel.
Meg nem halék nem is maradtam élve,
S képzeld magad, egy kis eszed hahogy van:
. Mikép valék mindkettejébe, félbe!
A kín-ország császára állt ugy ottan,

A jég közül hogy félmellig kilátszék ;
S én óriásra hasonlítok jobban
Mint félkarjára óriás formádznék.

Számítsd ki bár, hogy az egésznek, ilyen
Taghoz, milyennek kelle lenni hát még!")
S ha olyan szép volt, mint most rút a milyen,
És még is alkotója ellen lázadt:

Méltó, hogy minden gyász belőle keljen ! *)
De oh, előttem mily csodás káprázat,

A mint az egy főn három arczot láttam ;
Elől az egyik, vérvörös ábrázat,

1) A negyedik alkörben, a Judeccában vannak már. Itt a bűnösök árnyai egészen a jégbe vannak fagyva, mely úgy veszi őket körül, mint kristály-üveg a bele szorúlt szálkát vagy szilánkot.

2) Tudniillik Lucifer, az egykor (lázadása előtt) legszebb, legfényesebb angyal. Mint az alvilág fejedelme Disz nevet visel (a görög hitregéből kölcsönözve).

3) Föntebb, a XXXI. énekben az óriások arányai, mintegy kilencz ölre jöttek ki; tehát kilenczszer nagyobbra mint egy magas ember termete. Így hát a sátán karja 9 × 9 = 81 öl; s ha a kar harmadrész hossza az egész testnek, Lucifer teste 243 ölre teendő.

*) Hálátlansága annál nagyobb, minél többel tartozott alkotójának; s a legnagyobb büntetés, melyre magát méltóvá tette: hogy minden rossznak a földön ő az okozója, forrása.

S a más kettőből, mik két váll-irántan
Csatlódtak ahhoz, össze ép ott érve
Egymással, hol a fej tarkója, hátban;
A jobb felőli sárgásan fehérle,

A bal pedig olyan volt, mint kik onnét
Eredtek hol a Nil a völgybe tér le; 1)
S mindnyáj' alól két nagy szárny nőtt, azonkép
A milyen illett ilyen nagy madárra,
Nagyobb vitorla tengeren se' volt még!
Nem tollasak, de bőregérnek szárnya

Szerint alkotva voltak; s nem pihenve
Külön-külön szélt hajta mind a hárma.
Tőlük fagyott az egész Cocyt egybe;

S mit hat szemből sirt, három állon úgy folyt,
Csorgott alá könyűje, véres genyje.
S mindegyik szája egy-egy bűnöst roncsolt
Fogával, mint kender-tilóba' látám;
Egyszerre hármat így kinozva vonszolt,
Elől ki volt: nem a marása fájt ám,

De karmolása, úgy lenyúzva bőre
Mindegyre, hogy mit sem hagyott a hátán.
,,Az fönn, ki legjobban van elgyötörve,

Mondá a mester Júdás Iskarjóta,

A feje benn van, lába lóg előre.

A más kettőből, kiknek feje lóg, a

Néger pofából függő: Brutus ottan,

Nézd mint vonaglik, egy jaj-szót se szólva.
A másik Cassius, tagba-szakadottan. 2)
De éj borúl im; s int az óra már, a
Menésre, úgyis mindent megmutattam."
Mint akará, kapaszkodám nyakára,

És ő, időt, helyet szemügyre véve,
Mikor a szörnynek ép' szétnyilt a szárnya,
Csipeszkedék bordái szőrmezébe,

S bocsátkozék, azt tincsről tincsre fogva,
A durva szőrök s jégkéreg közé be.

1) Az első arcz (a vérszín) az európai, a sárgás az ázsiai, a fekete az afrikai emberiséget jelenti; mutatva, hogy Lucifer este mindeniket megrontotta.

2) Ezekkel kurtán végez. Cassiust a történelem véznának festi; Dante vaskosnak, tagbaszakadtnak. A Caesar gyilkosát itt Dante talán összevétette a Cicero harmadik Catilinariájában említett s kövérnek jelzett L. Cassiussal.