és árnyékát, vagy is sebe nyilásán átsütött a napsugár s átszegezte árnyékát, vagy a Nagy Károly höseit s Rolandot eláruló czudar Ganelont megbélyegezze. Ezek történetei legalább mindenki előtt ismeretesek, mint a breton és frank hősmonda s Chansons de Gestesek tárgyai. De a kevésbbé ismeretesekkel is hasonlókép bánik a költő s szövege azért minden sornál követeli a történelmi jegyzetet.*) Hogy a legundokabb bűnnek a Judásénak, a legalsóbbik alkörben, méltó büntetést szabhasson, a Cocytus jege sa fagy kínos iszonyai nem elegendők már a költőnek. A pokol fejedelmét, a fő-sátánt, Lucifert használja föl az iszony növelésére. A legszebb, legfényesebb angyal, pártot ütvén Isten ellen, levettetett az égből. A földnekünk túlsó tengerrel borított oldalán zuhant le, s mint a nyíl fúródott be a földbe, annak középpontjáig, melyet átszegze még, derékig s oda szorúlva maradt. Teste felső része a föld középpontján innen - lábai, derekán alul, a túlsó félen állnak. Lucifer, az egykor fényes angyal, három arczú szörnyeteg alakját ölté föl; három arcza: a fehér, a sárga és a fekete bőrű emberiséget jelképezi színeivel. Iszonyú szájaiban egy-egy bünöst marczangol, fogaival s hosszú, hegyes karmaival. Testét szőr födi. Alakja *) Én is, mint más fordítók, a szöveghez csatolt jegyzetekben igyekszem a megértésre múlhatatlanúl szükséges fölvilágosításokat megadni. Föltünő, de könnyen magyarázható, hogy Dante az árulókat, egy-kettő kivételével, a legközelebbről, hazája és kora történetéből veszi, mintha a világ történelme nem adna elég példát. De neki hazafias és szorosan pártczéljai voltak költeményével; az olaszok gonoszait megbélyegezni: sokkal inkább szívén feküdt, mint bármi egyéb. Példái mindenikéhez, a történelmin kívül, erkölcsi magyarázat is csatlakozik. Egy-egy sora sokszor egész értekezésre nyújthatna anyagot. Különösen érdekes a többi közt ama tétel, melyet a Toloméában szenvedő Alberigo dei Manfrédi szájába ad, s mely szerint az árulók lelkei gyakran, az elkövetett árulás után azonnal, míg még testök él s a földön jár, ide vettetnek a bünhödés helyére s testökbe addig egy ördög száll, míg földi életök rendelt ideje le nem telik. Példáúl rá is mutat Oria Brankára, kit Dante a földön még élő testben ismer, ki ipát (a nyolczadik kör ötödik bolgiájában, a hivatalokkal kúfárkodók közt kínlódó) Zanche Mihályt, ebédnél, áruló módon megölte hogy hivatalát bírhassa s lelke, a végrehajtott gaztett után mindjárt ide a pokol fenekére szállt, s előbb ide ért még, mint áldozatának lelke a fövő szurokba. óriás, úgy hogy tagjain, szőrébe kapaszkodva, mint létrán, kúsznak le a költök, derekáig, s onnan föl, lábain — mert már a föld középpontján túl vannak, a honnan ismét fölfelé vezet az út a túlsó fölvilágra. Bámulatos, mily tiszta és helyes fogalmai vannak Dantenak, a XIV. század első negyedében, tehát századokkal Galilei, Kopernikus, Newton előtt, századokkal előbb mint a földet körülhajózták volna, a föld gömbalakjáról, középponti vonzásáról, a súly és nehézkedés törvényéről, az éj és nap váltakozásáról a két félgömbön, a föl és le-ről! Mint mindenben, ebben is kora legelőrehaladottabb szellemeivel állt egyenlő vonalon, sokban megelőzte azokat; őt, mindenben, egyikök sem. - Itt a föld középpontjában, a hol az idő egyszerre 12 órával szökik előre s estéről hajnalra válik, ismerjük meg a Dante cosmogoniájának ama sarkpontját, mikép képzeli ő a két fél földgömb száraz- és tenger-viszonyainak mai alakulását. Szerinte a száraz eredetileg egyenlően volt megosztva a két félgömbön s csak a Lucifer bukása változtatta meg e helyzetet. Ő épen a Jerusalemnek ellenlábas ponton bukott le az égből s az ott körül-fekvő száraz, ijedtében és borzadásában elfutott előle s az innensö félgömbre tolult. A hol a földbe furódott, a föld tömege is szaladva elöle, üreget alkotott - mely a pokol tölcsére -s mely az engesztelés hegyében (Jerusalem, a Golgota) csúcsosodott ki mig viszont a túlsó félgömbön a száraz ama kevés része, mely elöle már el nem szaladhatott, épen azon a ponton a hol lebukott, fölcsapódott utána, mint a víz a bele eső kő után, s azon a helyen egy magas hegycsúcsot alkotott, mely toronyként áll ki a környező tengerből. Ez a kúp, épen átellenese Jerusalemnek a purgatorium hegye. Szellemes gondolat bizonyára: hogy a tisztulás hegye ellenlábasa az engesztelés (megváltás, Jézus halála) hegyének, hogy mindkettőt a sátán bukása idézte elő, mely ekkép, bizonyos tekintetben, saját gyógyszerét hozza magával. De kísérjük ki Dantét a mélységből, a hová alászállott azután beszéltessük magát, prózai magyarázatunk helyett. A föld középpontján, a pokoltengely irányában beszorulva levő Lucifer talpáig kúszván föl a Virgil segélyével Dante, ott épen a Judeccának megfelelő barlangszerű üreget talál nak, melyben megpihennek kissé mielőtt a föld túlsó oldalára fölmászni kezdenének. Azon az üregen kell a csillagos felvilághoz ismét kijutniok, a melyet az égből alábukott Lucifer vájt itt magának estében; de az, természetesen függélyes meredek levén, azon nem mehetnének föl. Ám a túlsó oldalról egy patak szivárg ez üregbe, s azt körül csavarogva, hogy esése enyhébb legyen, úgy vájt menedékes útat magának; ezen mehetnek föl a vándorok mind a mellett is fárasztó meredeken, mint egy jelképezve, hogy facilis descensus Averni - a pokolba leszállni széles és kényelmes az út, de mily szük a kapu s mily meredek az út, föl, vissza az életre ! XXXII. ÉNEK. Ha volna versem oly zord, durva, mint a Min bolt gyanánt függ valamennyi szikla: Gondolatimból; de nem bírva evvel: Nyomorras oly helytt, melyről szólni is kín: Kik ott aléltan fekszenek nyomorban !" 3) 1) A múzsák, kik Amphionnak a dal hatalmát adták, hogy a köveket önként mozdítsa Thébe épülésére. 2) Az előbbi kör pontján három óriás, Nimród, Efialtes és Anteus, állottak; Virgil kérésére ez utóbbi karjába fogva, csöndesen eresztette le őket a legalsó körbe, mivel itt már oly meredek volt a sziklaoldal, hogy máskép le nem mehettek volna. 3) Az eredetiben nem két testvér, csak általában testvérek van S hogy fordulék, tót láttam, odaérve, A fagy miatt egészen jéggé válván, Mely nem mint viz, de mint üveg fehérle. A fagyos ég alatt sem, a Don hátán, A fagyrul ajkuk, szivökben mi sajgott: S a mint körültekinték: láb alatt ott Egy párt láték, úgy egymáshoz szorúltan, 3) nak említve, azért némely magyarázó valamennyi e helytt gyötrődökre érti. A többség azonban az alább (55 s köv.) említett két vérszerinti testvérre, az Albertiekre érti. A hang (nem mondatik kié) csak Danténak szól, vagy mert csak ő levén testben, okozhatott rájok lépésével fájdalmat, vagy mert fölfelé elbámészkodott s nem nézett a lába alá. 1) A Tabernik hegye alatt valószinűleg a slavoniai Tovarniko vidékén emelkedő Fruska-Gorát érti. A Pietrapán, némelyek szerint, a luccai területen levő Garfagnana-bércz elrontott olvasása; mások szerint (valószínűebben) Pietr' Apuana-nak olvasandó, mely név alatt a Pizából látható márványhegység értetik. (Ez a három sor arról nevezetes, hogy tudtomra az egyetlen terzina az egész Divina Commédiában, melyben a költő nem hatodfeles, csak ötös jámbust használ, a véglábon, szándékosan spondeussal, a hangutánzás kedvéért, nehezítve.) - 2) Ajkaik: fogvaczogással, szemeik: könnyekkel. 3) Kik voltak, a következő vezeklő beszéli el; az Alberti fivérek, a mangonai gróf Alberto fiai. A családban a testvéri viszály hagyományos volt. A most említett Alberto apja Sándor volt s bátyja Napoleon. Ez utóbbi, az idősb, Ghibellin párti volt s erőszakkal elfoglalta kiskorú öcsese birtokát; ennek ügyét a florenczi guelfek fogták föl s hálából azért és bosszúból bátyja ellen, oly végrendeletet tett, hogy ha fiai, Alberto és Nero, örökös nélkül halnak el, birtoka ne az oldalági rokonokra, hanem Florenczre szálljon. Ennek az Albertónak a fiai, kikről itt szó van. Egymás ellen s a vidék ellen kegyetlenül, rabló és Mondjátok el, hozzájok így fordúltam, Mellt mellre nyomva, kik vagytok ? S emelnék S kit Mascheroni Sassolnak neveztek, *) Carlinra várok, majd ő védelmez meg!" 5) zsarnok módra dühöngve éltek s egyszer összecsapva, egymást megölték. Boccaccio szerint nemcsak testvérek, hanem épen ikrek voltak. 1) Alább megnevezi magát: Camicion dei Pazzi, ki unoka-öcs csét Ubertinót orúl gyilkolta le. *) Mordrec, a breton monda hösének, Arthurnak, áruló fattya (vagy öcscse, vagy mostoha fia), ki a király-mondából ismeretes. 3) Focaccia dei Cancellieri, a pistojai fehér-párt kezdeményezője; elvetemedettt, kegyetlen s gyáva ember; rokona Detto orgyilkosa. Dante részrehajlatlanságában a saját pártja embereit is ép oly igazságosan sújtja, mint az ellenpárthoz (feketékhez) tartozókat. 4) A Toschiak családjából. Testvérbátyja egyetlen fiát megölte, hogy örökségéhez juthasson. Esete, mert egy hordóba beszögezve hordozták körül Florencz útczáin s aztán fejét vették, oly föltűnést okozott, hogy toscánai embernek lehetetlen volt nem tudni felőle. 5) Carlino dei Pazzi, fehérpárti, a rá bízott Piano di Fravigno-i erődőt az ellenpárt kezére játszta; majd ismét a fehéreknek adta el. Saját rokonai is ellenség kezébe esvén, megölettek, az ő árulása miatt. Azért mondja Camicion, hogy ezt a gazt várja, kinek rútabb bűnei |