Oldalképek
PDF
ePub

és árnyékát, vagy is sebe nyilásán átsütött a napsugár s átszegezte árnyékát, vagy a Nagy Károly höseit s Rolandot eláruló czudar Ganelont megbélyegezze. Ezek történetei legalább mindenki előtt ismeretesek, mint a breton és frank hősmonda s Chansons de Gestesek tárgyai. De a kevésbbé ismeretesekkel is hasonlókép bánik a költő s szövege azért minden sornál követeli a történelmi jegyzetet.*)

Hogy a legundokabb bűnnek a Judásénak, a legalsóbbik alkörben, méltó büntetést szabhasson, a Cocytus jege sa fagy kínos iszonyai nem elegendők már a költőnek. A pokol fejedelmét, a fő-sátánt, Lucifert használja föl az iszony növelésére. A legszebb, legfényesebb angyal, pártot ütvén Isten ellen, levettetett az égből. A földnekünk túlsó tengerrel borított oldalán zuhant le, s mint a nyíl fúródott be a földbe, annak középpontjáig, melyet átszegze még, derékig s oda szorúlva maradt. Teste felső része a föld középpontján innen - lábai, derekán alul, a túlsó félen állnak. Lucifer, az egykor fényes angyal, három arczú szörnyeteg alakját ölté föl; három arcza: a fehér, a sárga és a fekete bőrű emberiséget jelképezi színeivel. Iszonyú szájaiban egy-egy bünöst marczangol, fogaival s hosszú, hegyes karmaival. Testét szőr födi. Alakja

*) Én is, mint más fordítók, a szöveghez csatolt jegyzetekben igyekszem a megértésre múlhatatlanúl szükséges fölvilágosításokat megadni. Föltünő, de könnyen magyarázható, hogy Dante az árulókat, egy-kettő kivételével, a legközelebbről, hazája és kora történetéből veszi, mintha a világ történelme nem adna elég példát. De neki hazafias és szorosan pártczéljai voltak költeményével; az olaszok gonoszait megbélyegezni: sokkal inkább szívén feküdt, mint bármi egyéb.

Példái mindenikéhez, a történelmin kívül, erkölcsi magyarázat is csatlakozik. Egy-egy sora sokszor egész értekezésre nyújthatna anyagot. Különösen érdekes a többi közt ama tétel, melyet a Toloméában szenvedő Alberigo dei Manfrédi szájába ad, s mely szerint az árulók lelkei gyakran, az elkövetett árulás után azonnal, míg még testök él s a földön jár, ide vettetnek a bünhödés helyére s testökbe addig egy ördög száll, míg földi életök rendelt ideje le nem telik. Példáúl rá is mutat Oria Brankára, kit Dante a földön még élő testben ismer, ki ipát (a nyolczadik kör ötödik bolgiájában, a hivatalokkal kúfárkodók közt kínlódó) Zanche Mihályt, ebédnél, áruló módon megölte hogy hivatalát bírhassa s lelke, a végrehajtott gaztett után mindjárt ide a pokol fenekére szállt, s előbb ide ért még, mint áldozatának lelke a fövő szurokba.

óriás, úgy hogy tagjain, szőrébe kapaszkodva, mint létrán, kúsznak le a költök, derekáig, s onnan föl, lábain — mert már a föld középpontján túl vannak, a honnan ismét fölfelé vezet az út a túlsó fölvilágra.

Bámulatos, mily tiszta és helyes fogalmai vannak Dantenak, a XIV. század első negyedében, tehát századokkal Galilei, Kopernikus, Newton előtt, századokkal előbb mint a földet körülhajózták volna, a föld gömbalakjáról, középponti vonzásáról, a súly és nehézkedés törvényéről, az éj és nap váltakozásáról a két félgömbön, a föl és le-ről! Mint mindenben, ebben is kora legelőrehaladottabb szellemeivel állt egyenlő vonalon, sokban megelőzte azokat; őt, mindenben, egyikök sem.

-

Itt a föld középpontjában, a hol az idő egyszerre 12 órával szökik előre s estéről hajnalra válik, ismerjük meg a Dante cosmogoniájának ama sarkpontját, mikép képzeli ő a két fél földgömb száraz- és tenger-viszonyainak mai alakulását. Szerinte a száraz eredetileg egyenlően volt megosztva a két félgömbön s csak a Lucifer bukása változtatta meg e helyzetet. Ő épen a Jerusalemnek ellenlábas ponton bukott le az égből s az ott körül-fekvő száraz, ijedtében és borzadásában elfutott előle s az innensö félgömbre tolult. A hol a földbe furódott, a föld tömege is szaladva elöle, üreget alkotott - mely a pokol tölcsére -s mely az engesztelés hegyében (Jerusalem, a Golgota) csúcsosodott ki mig viszont a túlsó félgömbön a száraz ama kevés része, mely elöle már el nem szaladhatott, épen azon a ponton a hol lebukott, fölcsapódott utána, mint a víz a bele eső kő után, s azon a helyen egy magas hegycsúcsot alkotott, mely toronyként áll ki a környező tengerből. Ez a kúp, épen átellenese Jerusalemnek a purgatorium hegye. Szellemes gondolat bizonyára: hogy a tisztulás hegye ellenlábasa az engesztelés (megváltás, Jézus halála) hegyének, hogy mindkettőt a sátán bukása idézte elő, mely ekkép, bizonyos tekintetben, saját gyógyszerét hozza magával.

[blocks in formation]

De kísérjük ki Dantét a mélységből, a hová alászállott azután beszéltessük magát, prózai magyarázatunk

helyett.

A föld középpontján, a pokoltengely irányában beszorulva levő Lucifer talpáig kúszván föl a Virgil segélyével Dante, ott épen a Judeccának megfelelő barlangszerű üreget talál

nak, melyben megpihennek kissé mielőtt a föld túlsó oldalára fölmászni kezdenének. Azon az üregen kell a csillagos felvilághoz ismét kijutniok, a melyet az égből alábukott Lucifer vájt itt magának estében; de az, természetesen függélyes meredek levén, azon nem mehetnének föl. Ám a túlsó oldalról egy patak szivárg ez üregbe, s azt körül csavarogva, hogy esése enyhébb legyen, úgy vájt menedékes útat magának; ezen mehetnek föl a vándorok mind a mellett is fárasztó meredeken, mint egy jelképezve, hogy facilis descensus Averni - a pokolba leszállni széles és kényelmes az út, de mily szük a kapu s mily meredek az út, föl, vissza az életre !

XXXII. ÉNEK.

Ha volna versem oly zord, durva, mint a
Minő e rém-odúlioz illenék,

Min bolt gyanánt függ valamennyi szikla:
Bővebben préselném elmém levét

Gondolatimból; de nem bírva evvel:
Csak félve kezdek új énekbe még;
Mert játszva nem lehet, ha festened kell
A mindenség alatti feneket, sem
,,Papát-mamát“ gyügyögni képes nyelvvel;
De hogyh' a nők ') fognák segítni versem'
Kik Amphiont, Thebét fölépíthetni:
Hogy szóm a ténynyel egyenlő lehessen! ---
Oh nép! teremtve minden más feletti

Nyomorras oly helytt, melyről szólni is kín:
Mért kecske, birka mért nem lettetek ti !
S hogy lent valánk, az óriásnak sarkin
Alul, 2) de sokkal, a setét odorban,
S a magas falra bámulék: egy hang im
Igy szóla hozzám: „Lépj vigyázva ottan,
Ne hágj a két szegény testvér fejére,

Kik ott aléltan fekszenek nyomorban !" 3)

1) A múzsák, kik Amphionnak a dal hatalmát adták, hogy a köveket önként mozdítsa Thébe épülésére.

2) Az előbbi kör pontján három óriás, Nimród, Efialtes és Anteus, állottak; Virgil kérésére ez utóbbi karjába fogva, csöndesen eresztette le őket a legalsó körbe, mivel itt már oly meredek volt a sziklaoldal, hogy máskép le nem mehettek volna.

3) Az eredetiben nem két testvér, csak általában testvérek van

S hogy fordulék, tót láttam, odaérve,

A fagy miatt egészen jéggé válván,

Mely nem mint viz, de mint üveg fehérle.
Oly vastag kéreggel Dunán sem áll tán
A jég, Ausztriában, tél középen,

A fagyos ég alatt sem, a Don hátán,
Mint itt; s ha a Tabernik, ') avvagy épen
A Pietrapán nagy bércze rászakadna,
Se' hangzanék, egy ,,krikk" a sima jégen.
S mint béka, száját a brekeke-hangba'
Kitartj' a vízből, mikor a paraszt-lyány
Kalász-szedésről álmodik, nyaranta,
Kékülten a szégyenpir helytt az orczán,
A jégbe fagyva ültek gyászos árnyak,
Fogaik gólya-kelepként vaczogván.
Szeme lesütve volt mindannyiának;

A fagyrul ajkuk, szivökben mi sajgott:
Hirt affelől csak szemeik adának. 2)

S a mint körültekinték: láb alatt ott

Egy párt láték, úgy egymáshoz szorúltan, 3)
Hogy leomló hajfürtjök egybecsapzott.

nak említve, azért némely magyarázó valamennyi e helytt gyötrődökre érti. A többség azonban az alább (55 s köv.) említett két vérszerinti testvérre, az Albertiekre érti. A hang (nem mondatik kié) csak Danténak szól, vagy mert csak ő levén testben, okozhatott rájok lépésével fájdalmat, vagy mert fölfelé elbámészkodott s nem nézett a lába alá. 1) A Tabernik hegye alatt valószinűleg a slavoniai Tovarniko vidékén emelkedő Fruska-Gorát érti. A Pietrapán, némelyek szerint, a luccai területen levő Garfagnana-bércz elrontott olvasása; mások szerint (valószínűebben) Pietr' Apuana-nak olvasandó, mely név alatt a Pizából látható márványhegység értetik. (Ez a három sor arról nevezetes, hogy tudtomra az egyetlen terzina az egész Divina Commédiában, melyben a költő nem hatodfeles, csak ötös jámbust használ, a véglábon, szándékosan spondeussal, a hangutánzás kedvéért, nehezítve.)

-

2) Ajkaik: fogvaczogással, szemeik: könnyekkel.

3) Kik voltak, a következő vezeklő beszéli el; az Alberti fivérek, a mangonai gróf Alberto fiai. A családban a testvéri viszály hagyományos volt. A most említett Alberto apja Sándor volt s bátyja Napoleon. Ez utóbbi, az idősb, Ghibellin párti volt s erőszakkal elfoglalta kiskorú öcsese birtokát; ennek ügyét a florenczi guelfek fogták föl s hálából azért és bosszúból bátyja ellen, oly végrendeletet tett, hogy ha fiai, Alberto és Nero, örökös nélkül halnak el, birtoka ne az oldalági rokonokra, hanem Florenczre szálljon. Ennek az Albertónak a fiai, kikről itt szó van. Egymás ellen s a vidék ellen kegyetlenül, rabló és

Mondjátok el, hozzájok így fordúltam,

Mellt mellre nyomva, kik vagytok ? S emelnék
Már nyakukat s rám néztek, oly kín-dúltan,
S szemeik, előbb belül csak nedvesek még,
Most permetezni kezdtek, míg a jéggé
Fagyott könyűk megint bereteszelték.
S fát fába vas-kapes nem szoríta még bé
Ilyen keményen; s úgy bökék, mindketten,
Mint két bak egymást, szivök' oly düh tölté.
S ott egy 1) ki mind a két fülét fagyvetten
Veszté el, folyvást szemlesütve még, szólt
Hozzám: ,,Miért nézsz minket ily meredten?
Ha tudni vágyol, ki s mi itt e két folt:
A völgy, a honnan a Bisenzio árad,
Egykor Alberto apjoké s övék volt.
Egy méh szülé; s egész Kainát bejárhatd:
Mely jégbe fagyni méltóbb volna e' két
Gyilkos testvérnél, nem találsz oly árnyat.
Sem az, kinek árnyát egyszerre s keblét
'Arthurnak egy csapása verte át, 3)
Focaccia sem, 3) sem ez, ki im úgy elféd
Fejével, hogy szemem rajt' túl se lát,

S kit Mascheroni Sassolnak neveztek, *)
Toskán ha vagy: tudod ki volt tehát.
De hogy végezzem, és több szót ne veszszek,
Tudd meg: dei Pazzi Camicion valék

Carlinra várok, majd ő védelmez meg!" 5)

zsarnok módra dühöngve éltek s egyszer összecsapva, egymást megölték. Boccaccio szerint nemcsak testvérek, hanem épen ikrek voltak. 1) Alább megnevezi magát: Camicion dei Pazzi, ki unoka-öcs

csét Ubertinót orúl gyilkolta le.

*) Mordrec, a breton monda hösének, Arthurnak, áruló fattya (vagy öcscse, vagy mostoha fia), ki a király-mondából ismeretes.

3) Focaccia dei Cancellieri, a pistojai fehér-párt kezdeményezője; elvetemedettt, kegyetlen s gyáva ember; rokona Detto orgyilkosa. Dante részrehajlatlanságában a saját pártja embereit is ép oly igazságosan sújtja, mint az ellenpárthoz (feketékhez) tartozókat.

4) A Toschiak családjából. Testvérbátyja egyetlen fiát megölte, hogy örökségéhez juthasson. Esete, mert egy hordóba beszögezve hordozták körül Florencz útczáin s aztán fejét vették, oly föltűnést okozott, hogy toscánai embernek lehetetlen volt nem tudni felőle.

5) Carlino dei Pazzi, fehérpárti, a rá bízott Piano di Fravigno-i erődőt az ellenpárt kezére játszta; majd ismét a fehéreknek adta el. Saját rokonai is ellenség kezébe esvén, megölettek, az ő árulása miatt. Azért mondja Camicion, hogy ezt a gazt várja, kinek rútabb bűnei

« ElőzőTovább »