Oldalképek
PDF

A második körrel kezdődik tulajdonkép a pokol, a különböző bűnök büntetésének helye. Az ide vezető lejáratnál a pokol őre Minosz áll, ördög alakban, dereka körűl csavarható farkkal, az ítélet helyére szállók helyeit kijelölni, mert kinekkinek, bűne mivolta szerint van előre határozva helye a pokolban. Dante annak beosztásában, a bűnök osztályozását illetőleg, a középkor skolastikusainál dívó rendszert követi, mely mai erkölcsi fogalmainknak nem mindenben felel meg s inkább az ókor nagy philosophusának, Aristotelesnek erkölcstanára van alapítva, habár keresztyén színezettel. Aristoteles szerint (Ethikája VII. k. I. fej.) a vétkezésnek három neme van: a mértéktelenség (dxpaata) vagy is az átalában szabados hajlamokkal való visszaélés a gyönyörre; a gonoszság (xaxia), mely tudva és ártó szándékból vétkezik; s a baromiság (0%otózás), mely minden nemesebb ösztönt nélkülöz vagy lábbal tapos. Nagyjában e fölosztásnak felel meg a Dante osztályozása is. A mértékletlenségből eredő bűnök aránylag megbocsáthatóbbak s azért a pokol elsőbb (felsőbb) köreiben szenvedik aránylag enyhébb büntetéseiket: a második körben a testi szerelem vagy érzékiség által vétkezők; itt találjuk a többek közt Francesca di Riminit is, kinek szerelmi tragédiája az V. ének – s talán az egész költemény – legszebb húsz sorát tőlti be.*) A harmadik körben a falánkok és tobzódók; a negyedikben a gazdagsággal és pénzzel kétfélekép visszaélők: a fösvények és pazarlók; az ötödikben a szenvedélyöket fékezni nem tudó haragosak, dühöngők, valamint az e részben ellenkező túlságban levő bambák és búskomorak; végre a hatodik körben a hit-ösztönnel visszaélő eretnekek és hamis tanok hirdetői, a mi nem föltételez múlhatatlanúl gonoszságot, de már igen közel áll – s azért átmenetet is képez ahhoz.

Eddig a mértéktelenségből eredő bűnök büntetései. Ez első nagy osztály után a második az erőszaktevőket (a mi az Aristoteles „baromiság"-ának felel meg) a harmadik és utolsó a szándékosan vétkezőket, az öntudatosan gonoszokat, a csalókat, foglalja magában. Az erőszak-tevőknek is van némi mentsége, mert heves és ellentállhatatlan szenvedelytől ragadtatva, melynek rabjai, akaratlanúl vétkeznek; míg a csalók

*) Ez ének fordítását jegyzetekkel a Budapesti Szemle 1877-ik évi folyamában adtam.

Budapesti Szemle. Huszadik kötet. 1879. 7

[ocr errors]

osztályába azok tartoznak, kik az ember kizárólagos sajátjával, az észszel és meggondolással visszaélve, teljes öntudattal követik el a szándékos bűnt. Az erőszak-tevők a hetedik körbe vannak zárva és pedig három al-osztályban: az embertársaik ellen erőszakoskodók, a gyilkosok és rablók ; az önmagok ellen: az öngyilkosok és javaik elfecsérlői; s végre a harmadik al-körben az Isten elleni erőszak bűnében leledzők, ide értve a természet s művészet (a teremtő Isten és a teremtő ember művei) ellen vétőket is. A nyolczadik kör, a csalóké, bűneik minősége szerint tíz alkörre oszlik, melyeket a költő bolgiáknak (bűn-tömlőknek) nevez, bár inkább árkoknak volnának mondhatók, mert magas gátak választják el az egy központ körűl futó körök árkait egymástól s a költők – e gátakon menve körűl – nézik a lent gyötrődőket. Az első árokban a kerítők és csábitók, a másodikban a hízelgők, a harmadikban a simoniakusok (egyházi javadalmak s méltóságok áruba bocsátói), a negyedikben a jóslók és kuruzslók, az ötödikben a kufárok és kalmárkodók, a hatodikban a képmutatók és szenteskedők, a hetedikben a tolvajok s jelesen a szenthelyek kirablói, a nyolczadikban a gonosz és cselszövő tanácsosok, a kilenczedikben a botrányok és viszályok okozói, végre a tizedikben a hamisítók, aranycsinálók és pénzverők gyötrődnek. A pokol legalsó, legmélyebb körét, a kilenczediket, mely a pokol legfenekére vezet, a szándékos gonoszság azon nemének tartotta fönn Dante, mely a csalásnál is nagyobb, undokabb, annak is legfőbb foka: t. i. az árulásnak. Az árulás különböző nemei, vagy inkább tárgyai szerint, ez is négy al-körre oszlik. Az első al-kör neve: a Kaina, így nevezve a testvérgyilkos Kainról, a saját vérök árulói – a második az Antenora, a Palladiumot Trója templomából a görögök kezére játszó Antenorról, a haza-árulók, – a harmadik Toloméa, a Pompéjust eláruló Ptolomeusról, a barátaik árulói, s végre a negyedik, a pokol igazi feneke, a Judecca, az Isten-embert eladó Judásról, a jóltevőik árulóinak rettenetes bünhödő helye. Mert hogy Judásnak itt, a pokol legmélyebb fenekén kell lennie, önként értetik: de itt vannak vele Brutus és Cassius is, kiket mi nem tartunk Judással egy rangban álló bűnösöknek, sőt a szabadság tiszteletre méltó hőseinek, de a kiket Dante, a világ

császárság profétája, mint a Caesar árulóit, Judással együtt: akart megbélyegezni. Át kell tekintenünk, legalább futólag, az egész költeményt, ha csak némileg is föl akarjuk tűntetni, hogy mint a bűnök ez osztályozása, ép oly szellemes büntetéseik változatossága s azzal együtt a pokol belsejének a leírása is. Legyen elég azokat csak röviden említeni meg futó vonásokkal. A második körben a buják, érzékiek s a tiltott szerelem bűnében leledzők bünhődése: hogy örökös forgatagban sodortatnak, s pihenést nem engedő széltől – mely földi szenvedélyök nyugtalanságának a mása – gyötretnek. A harmadik körben erős jég, hó és eső csapkodja a falánkokat és dobzódókat; a falánkság pokoli jelképe ősidőktől: a három fejű pokol-őreb, a Cerberus, mardossa s marczangolja őket. A negyedik körben, melynek bejáratát Plutó, nem mint az alvilág fejedelme, hanem mint a gazdagság pogány istenjelképe őrzi, egyik irányban a tékozlók, velök szembe a másik irányban a fösvények keringenek. Vezeklésök abból áll, hogy mellökön nehéz súlyokat emelve s magok előtt görgetve, mennek a kijelölt ellenkező irányokba, s a mint a kör felén szemben találkoznak, egymást szidalmazzák s visszafordulnak, hogy körben menve ismét összetalálkozzanak – s így a végetlenig. Az ötödik körbe, a haragosak és indulataikat fékezni nem tudók bünhödő helyébe, a pokol második folyóján, a zavaros, mocsáros Styxen át lehet jutni; s a bősz indulatú vezeklők annak mocsáros sarában fetrengenek, egymást marczangolva, tépve marva, míg" alább az iszapban a bambák, az indulat nélküliek feküsznek, az életbeli állapotuknak megfelelő teljes lelki érzéketlenségben. Mint a pazarlóknál és fösvényeknél, itt is a két végletnek egyaránt kárhozatos volta van érzékítve, hirdetve Aristoteles erkölcsi tanát, hogy az erény: a végletek közötti közép út. Az alvilág vándorai, megkerűlve e mocsárt, toronyhoz érnek, melynek aljában Flégiász, a Styx révésze jő elejökbe, hogy átszállítsa őket a Plutó (Dis) városába, mely messziről látszik előttök s melyet a pokol-kapu fölírata a „jaj-városnak" (città dolente) nevezett volt. E város falai vasból vannak és

[ocr errors][ocr errors]

belülről izzó tűzzel ég. De kapujánál démonok állják útjokat s nem akarják bebocsátani Dantét, ki élve merészel leszállani a halottak országába. Virgil megkísérti meggyőzni őket, de a gonosz indulatú s hajthatatlan szellemek vele is szembe szállanak, Dante már csügged, de Virgil biztatja, hogy nincs messze az isteni segély. E közben a torony ablakában megjelennek a fúriák, önmagokat marczangolva s biztatva Medúzát, hogy rémséges tekintetével változtassa kővé a vakmerő embert, a ki ide mert jőni. Virgil azonban eltakarja társa szemét (árny-keze most testi hatással bír) s ezzel megmenti. Most megérkezik az égi követ, elriasztja maga elől a rémeket, s kitárja előttök az égő város kapuját. Ám nem a város maga égett tulajdonkép; hanem útczái nyílt sírok soraiból állottak s e sírok belseje égett rettenetes lánggal. E sírokban a hitetlenek és az eretnekek lelkei égnek: ez bünhödésök. E sírok, tudatja Virgil Dantéval, az ítélet napjáig fognak égni, akkor bezárulnak. Mikor az utolsó sírokhoz érnek, – a legutolsóban egy pápa, Anasztáz, ég az eretnekek közt,”) s ezzel a hatodik kört is elhagyandók, mely az ötödikkel egy magaslaton állva, tőle lejtővel elválasztva nincs – a hetedik körből irtozatos bűzt éreznek fölhatolni. Mert itt a pokol első nagy osztálya, – a mértéktelenségi vétkek aránylag enyhébb büntető helye – be van fejezve; most az erőszaktevők köre következik, kiknek vétke súlyosabb s bünhödése irtózatosb. Lassan haladnak, hogy Dante érzéke szokjék némileg a mélységből fölhatoló bűzhöz s ez időt használja föl Virgil a bűnök és büntetések osztályozásának s a pokol egész rendszerének megmagyarázására. A lejáratot a hetedik körbe ismét egy mythologiai szörny: a Minotaurusz őrzi s haragját alig sikerűl Virgilnek lecsillapítania. A leszállás is nehezebb, mert lejtő meredekebb az eddigieknél. Az erőszak-tevők három, egymástól gátkorlát által elvá

*) Dante ezzel azt a nézetet akarja érzékíteni, hogy a pápai állás sem óv, föltétlenűl, az eretnekség bűnétől. II. Anasztáz egyébiránt, kiről itt szó van, s kit a költő a pápai csalatkozhatatlanság ellenében állít föl példáúl, a Krisztus egy vagy két (isteni és emberi) természete fölötti vitában szerepelt s Photinus thessalonikai diakón által rábeszélve, sodortatott az egyház-ellenes tévtanba.

[ocr errors]

* *) A Herakles- és Dejanira-mondából ismeretes centaur. Az erőszak-tevők körének bejáratánál a minotaurus s a centaurok az emberi és baromi természet egyesülését jelképezik, mely az erőszaktevők bűnének az alapja, s forrásául tekintendő.

« ElőzőTovább »