Magyarország történelme, ujonnan átdolgozta Hatvani M. |
Gyakori szavak és kifejezések
alá Annal Árpád aztán bár béke békét Béla besenyők Boleszláv bolgárok Bretiszláv Bulcs Chron császár cseh Dalmatia Dipl Ditmár Duna egyebek közt egyházi ekként ekkoron elébb ellen Endlichernél Endre épen érsek értesülvén esztergomi évhez fejedelem Fejér Fejérnél fiának fiát Frehernél Fridrik Gejza görög háboru hadat halála Halics Henrik herczeg hihetőleg Hist Imre inkább iránt ismét Kálmán kalocsai Katonánál keresztény kereszténység király királynak királyné kivül Konrád kövv közől kunok küldött László látván levele lőn magát magok magyarok Mánuel Martell Károly melyet miatt midőn mihelyt miként mindazáltal miután mulva Muratorinál nemzet nép nőül ország országban Otto Ottokár őket pápa Pertznél Peznél püspök püspökök régi részről Salamon sereg sokára sőt Szerémség Szvatopluk tán tartomány tatárok többé tőle Turóczi ugy látszik ugymond ujabb urak utóbb ügyekezett vala ván végett végre Velencze velök vezér vezérek Zára Zimony
Népszerű szakaszok
24. oldal - Nagy csapat jószág, lovak és teherhordó barmok követik őket, részint hogy élelmet s italukra tejet szolgáltassanak, részint hogy annál többeknek látszassanak. „Sánczokba nem szállanak mint a rómaiak, hanem a csata napjáig nemzetségek és törzsek szerint vannak elszéledve, lovaikat télen s nyáron folytonosan legeltetve. Háboru idején a szükséges lovakat magokhoz véve s béklyóba téve, turk sátraik közelében őrzik a had rendezkedéseig, mit éjjel szoktak megkezdeni.
24. oldal - Leginkább szeretik a távolról csatázást, ,az ellenség cselbeejtését és bekeritését, a szinlelt hátrálásokat és visszafordulásokat és a szétszórt csatározást. ,, Ha. elleneiket megszalasztják, mire sem ügyelve, kíméletlenül nyomulnak utánok, nem gondolva másra, mint az üldözésre, s nem érik be, mint a rómaiak s más nemzetek, a kellő üldözéssel és a vagyon zsákmánylásával, hanem mind addig nyomulnak, míg az ellenséget teljesen szét nem verik, erre minden...
23. oldal - Népes és szabad ezen nemzet s minden kényelem és élvezet fölött arra törekvő, hogy ellenségei iránt magát vitézül viselje. „Ezen nép tehát, mint a mely egy fejedelem alatt van, s melynek vétkeseit főnökeik kegyetlen és nehéz...
129. oldal - Ne is szenvedje senki semmi bűn miatt javainak elvesztését, hanemha a király élete ellen esküdött össze, vagy a hazát árulta el, vagy más országba futott; s ezen esetekben javai a királyra szálljanak. Ha mindazáltal valaki felségsértés vagy honárulás miatt törvényesen fejét veszti, ártatlan gyermekei a javak birtokában megmaradjanak.
23. oldal - Nagyon óvatosak és tervöket titokban tartók a turkok törzsei, és szeretetlenek, hitetlenek és telhetetlen pénzvágyók lévén, esküvel nem gondolnak, sem szerződést meg nem tartanak, sem ajándékokkal be nem telnek; hanem mielőtt az adományt elvették, már cselt és szerződésrontást terveznek 2).
25. oldal - Tudják ugyanis, hogy nemzetök állhatatlan gondolkodásu, hogy haszonvágyók és sok törzsből vannak összeszerkesztve, s hogy e miatt rokonaikra és az egymás iránti jó indulatra nem sokat adnak. Mert mihelyt néhányan át kezdenek pártolni, és általunk szivesen fogadtatnak, egész tömeg követi őket. Azért -is nehezen veszik, ha valaki...
23. oldal - ... azonban a nyilat jobban szeretik. „De nem csak magok vannak fegyverben, hanem az előkelők lovai is, eleiken vassal vagy lemezzel vannak borítva. „Nagy szorgalmat és gyakorlatot fordítanak a lóhátról nyilazásra. *) Constant. Porphyrog. De administr.
121. oldal - Iobagiones vero castri sunt pauperes nobiles, qui ad regem venientes, terram eis tribuit de castri terris, ut pheuda castri et castrum guerrae tempore custodirent 1 . [SRH, 194] 98.
24. oldal - Gyakran a fölösleg lovakat összekötözve hátra, azaz a hadrend mögé állitják annak védelmére. Hadrendjük tagjainak mélységét, azaz a sorok számát, határozatlanul intézik; minthogy jobban ügyelnek a hadsor tömöttségére mint mélységére, s az arczot egyenlően és sűrűén állitják.
76. oldal - Ezeket, nem tudom, mi más szerencsének tulajdonítható mint hogy zsákmányos szekereiken ilyenekkel bővelkedtek, közőlök senki sem nyitá fel. Mert midőn egyikök baltájával egy abroncsot ketté vágott, Heribald, ki magát köztök már otthonosnak érzé, rákiált : „mit mívelsz jó ember, hát mi aztán mit igyunk, ha ti egyszer elmentetek?