Oldalképek
PDF
[ocr errors][merged small][ocr errors][ocr errors][ocr errors][ocr errors][ocr errors][ocr errors][graphic]

„Legalább a Fijamnak Ura akarok lenni! Nem kell bépólálni!" mondá Burkárd Úr erős de szelid hangon. „Úgyde, édes Férjem ! hiszen az egész világ bepólálja a gyermekeket!" mondá Zsáni, olly hangon, mellyből az egész engedelmesség kitetSZett. „Azt az egész világ éppen nem cselekszi; például, édes Zsánim! a' Péruiak, Mexicóiak, Karaibák, Omaguák, Mogolok" „Mindég csak azokat az átkozott pogányokat hordod-fel !“ –

„Pogányok! az igaz, pogányok! de egésségesek, Zsáni, egésségesek és boldogok! az pedig tesz valamit,

[ocr errors]
[ocr errors][ocr errors][ocr errors][merged small]

nak ajkait, 's azonnal kész lessz a Karaiba." Zsáni felugrott, férjének karjai közzé esett, lenyomá őtet eggy székre, keblére borúlt 's a mejjéhez szoritá őtet. Burkárd elveté a szálkákat, hogy Zsánit megölelje. A gyermek pólyátlan maradt;'s Zsáni hozzá szokott ahoz, mint ezer egyéb dolgokhoz, mellyeket az egész világ másként cselekedett ugyan, mint az ő férje; kivévén félszáz nemzetet, kiket néki Burkárd mind annyiszor az újjain hiba nélkül előszámlált. Illyek valának – De ez méltó reá, hogy rendel előbeszéltessék. Elég hozzá, hogy a gyermek Keresztény maradt, de pólyátlan Keresztény, Burkárd azon ritka emberek közzé tartozott, kiket a Sors az ő most jó majd rossz szeszélyének játsz

« ElőzőTovább »