eggyszerűbb. A' Latán betűk egyenes lineák, vagy fél kerületek, és igy igen eggyszerűek. Burkárd virágokat ültetett, és a' virágok' neveiket felirá fákra. A gyermek, a' ki a' maga birtokában mindent utánazott, a' mit az atyja cselekedett, megkérdé az atyja' szándékát, midőn őtet irni látta, megtudá azt, és irni tanúlt. Az alap megvettetett, 's az ő atyjához való szeretete véghez. vivé a' többit. A' gyermek a' maga korához képest igen jól irt és olvasott. Most már a' végső tökélyt akará Burkárd a maga munkájának megadni, 's igyekeze a' gyermekbe teljes közömbösséget önteni az embereknek ő felőle való véleményeik eránt. Eggy igazi atyai gondossággal fogott a' dologhoz. Először csak apró történeteket beszélt előtte, hogy melly ་་ igaztalanúl elmagyarázzák sokszor az embereknek legjobb cselekedeteiket is: azután a' föld' szinén lakó különbféle nemzeteknek ezerféle szokásaikról beszélt a' fülélő gyermeknek, és mindenikben megjegyezteté a gyermekkel azt, a' mi nevetséges, 's mind annyiszor megmutatá néki, minő terhére lehetnek sokszor ezen szokások az embernek, sőt melly ártalmasok is lehetnek. Ez által gyakorlá az ő illendőség-érzését, és az ő szivét mindenkor nyitva tartá a' természetnek és a' valóságnak. Sokszor félremagyarázta vagy félremagyaráztatta a' gyermeknek valamelly eselekedetét, más czélt tulajdonitott annak, mint vólt valósággal, 's kinevette vagy kinevettette őtet, midőn a gyermek kedvetlenséggel eltelve igazitá magát, alkalmat vett. innen megmutatni, melly könnyű másoknak cselekedeteiket és azoknak okait félremagyarázni, 's felbíztatá őtet, hogy a maga tetteinek helytelen magyarázásaival éppen ne gondoljon, a' gúnyokat nevesse, és mindég csak azon eszmélettel érje bé, hogy jót cselekedett. Erre majd ezer alkalmak adák-elő magokat, mellyeket az atyja igazán használt is, és a' gyermek valóban ki is állott már némelly próbákat, olły erős lélekkel, a' millyenre csak eggy olly idejű gyermek képes lehet. Csupán csak atyjának javalását igyekezék ó megnyerni; egyébaránt a' mások' véleménye előtte igen közömbös vólt, noha a' dicséret nem. Ekkor folytatá az atyja az emberek' bohóságaikról való oktatását, és a' mint rendesen történni szokott, eggy kicsit nagyitá azokat, bolondságnak adottki némelly dolgot, a' mi legalább ezt a' nevet nem érdemlette, és nem egyéb vólt emberi gyarlóságnál. Burkárd sokszor örvende a'maga munkájának, melly néki annyi fáradtságába került: azt hitte, hogy egész csudát tett a' fija' romolhatatlan nyugalmának megállapítására, és nem látta elég jókor által, hogy az embereknek bolondságaikat is ́merni kell, hogy szerencsések légyünk; de eggyszersmind a' legszerencsétlenebb ember az, a' ki azokat eltűrni meg nem tanúlta. Lajosnak e' részben még nem vala gyakorlása, mivel ő meglehetős természetes emberek közt lakott; azonba hozzá szokott azoknak nevetségességeikhez, minthogy köztök nevekedett. Senki egyéb nem jött Bur * kárdhoz, a' ki Lajosban e' szunnyadó erőt felébresztette volna. Burkárd e' pontra nézve egészen nyugodt volt. Minteggy nyólcz esztendős vala Lajos, midőn legelőször látá azon leányt, akinek olly nagy béfolyása lett az ő történeteibe. Lajos a' kertben vólt, 's eggy pillangót kergetett azon sövénynél, melly atyjának kertjét a Zéburgnéjétól elválasztá. A pillangó a' sövényen áltrepült a' szomszéd kertbe, Lajos ketté hajtá a' gallyakat, hogy a' pillangó után nézzen, 's eggy kis leányt láta a' sövénynek tulsó oldalánál ülni, a' ki békével játszdogált az ölében lévő virágokkal. „Holla!“ kiáltá a' gyermek, a' mint elejte eggy virágot: ,,Holla!" kiáltá Lajos utána. A'kis leány feltekinte, meglátá az ő ábrázatját a' gallyak közt, hirtelen fel |