Oldalképek
PDF

eggyszerübb. A Latán betűk egyenes lineák, vagy fél kerületek, és igy igen eggyszerűek. Burkárd virágokat ültetett, és a virágok neveiket felirá fákra. A gyermek, a' ki a' maga birtokában mindent utánazott, a mit az atyja cselekedett, megkérdés az atyja szándékát, midőn őtet irni látta, megtudá azt, és irni tanúlt. Az alap megvettetett, s az ő atyjához való szeretete véghez vivé a többit. A gyermek a maga korához képest igen jól irt és olvasott. Most már a végső tökélyt akará Burkárd a maga munkájának megadni, 's igyekeze a gyermekbe teljes közömbösséget önteni az embereknek ő felőle való véleményeik eránt. Eggy igazi atyai gondossággal fogott a dologhoz. Először csak apró történeteket beszélt előtte, hogy melly

igaztalanúl elmagyarázzák sokszor az embereknek legjobb cselekedeteiket is: azután a föld szinén lakó különbféle nemzeteknek ezerféle szokásaikról beszélt a fülelő gyermeknek, és mindenikben megjegyezteté a gyermekkel azt, a mi nevetséges, s mindannyiszor megmutatá

néki, minő terhére lehetnek sokszor

GZQI1 szokások az embernek, sőt melly

ártalmasok is lehetnek. Ez által gyakorlá az ő illendőség-érzését, és az ő szivét mindenkor nyitva tartá a természetnek és a valóságnak. Sokszor félremagyarázta vagy félremagyaráztatta a gyermeknek valamelly. cselekedetét, más czélt tulajdonitott annak, mint vólt valósággal, 's kinevette vagy kinevettette őtet, 's midőn a gyermek kedvetlenséggel

eltelve igazitá magát, alkalmat vett

[merged small][ocr errors]

innen megmutatni, melly könnyü másoknak cselekedeteiket és azoknak okait félremagyarázni, 's felbíztatá őtet, hogy a maga tetteinek helytelen magyarázásaival éppen ne gondoljon, a gúnyokat nevesse, és mindég csak azon eszmélettel érjebé, hogy jót cselekedett. Erre majd ezer alkalmak adák- elő magokat, mellyeket az atyja igazán használt is, és a gyermek valóban ki is állott már némelly próbákat, olly erős lélekkel, a millyenre csak eggy olly idejű gyermek képes lehet. Csupán csak atyjának javalását igyekezék ő megnyerni; egyébaránt a mások véleménye előtte igen közömbös vólt, noha a dicséret nem. Ekkor folytatá az atyja az emberek bohóságaikról való oktatását, és a mint rendesen történni szokott, eggy kicsit nagyitá azokat, bolondságnak adottki némelly dolgot, a mi legalább ezt a nevet nem érdemlette, és nem egyéb vólt emberi gyarlóságnál. Burkárd sokszor örvende a maga munkájának, melly néki annyi fáradtságába került: azt hitte, hogy egész csudát tett a fija romolhatatlan nyugalmának megállapitására, és – nem látta elég jókor által, hogy az embereknek bolondságaikat is- merni kell, hogy szerencsések légyünk; de eggyszersmind a legszerencsétlenebb ember az, a ki azokat eltűrni meg nem tanúlta. Lajosnak e részben még nem vala gyakorlása, mivel ő meglehetős természetes emberek közt lakott; azonba hozzá szokott azoknak nevetségességeikhez, minthogy köztök neve

kedett. Senki egyéb nem jött Bur

kárdhoz, a ki Lajosban e szunnyadó erőt felébresztette volna. Burkárd e pontra nézve egészen nyugodt volt.

Minteggy nyólcz esztendős vala Lajos, midőn legelőször látá azon leányt, a kinek olly nagy béfolyása lett az ő történeteibe. Lajos a kertben vólt, 's eggy pillangót kergetett azon sövénynél, melly atyjának kertjét a Zéburgnéjétól elválasztá. A pillangó a sövényen áltrepült a szomszéd kertbe, Lajos ketté hajtá a gallyakat, hogy a pillangó után nézzen, 's eggy kis leányt láta a' sövénynek tulsó oldalánál ülni, a' ki békével játszdogált az ölében lévő virágokkal. „Holla!" kiáltá a gyermek, a mint elejte eggy virágot: „Holla!" kiáltá Lajos utána. A kis leány feltekinte, meglátá az ő ábrázatját a gallyak közt, hirtelen fel- 4

« ElőzőTovább »