Oldalképek
PDF
[ocr errors][ocr errors]

jó , azt cselekedd: ha hogy nem tudnád, mint kell vele bánni, kérdezd-meg a kertészt, az meg fogja mutatni. Itt van a kerted kúlcsa,

[ocr errors]

ne, 's a gyermek futkosott új birtokában, kiáltozott örömében, és nézegé a maga fájit, ha nem láthatna-e már rajtok valami kis gyümőlcskét, - Ez jól ment eggynehány napokig; mig a dolog új vólt, 's hire sem vólt a dudvának. De végre ellepé az a borsót és szamóczát, a babot és kolompírt. „Lajos!" monda az atyja; „a te kertedben több a gyom,

mint a hasznos plánta." A gyermek kitépett eggy két fűvet, s megint úgy vólt, mint elébb. \ . Eggy tál borsó feljőve az asztalra. Mindnyájan ettek; Lajos eggy darab kenyeret kapott. „Nincs még neked borsód, Lajos?" kérdé az atyja. „Oh igen; nekem is van már eggy kevés." „No tehát főzess te is magadnak eggy keveset." A gyermek felugrott, eggy kendőt tele szedett borsóval, 's az atyjához vitte. „Töltsd-ki ! ihon eggy tál." A gyermek azon remény mellett, hogy a maga borsóját fogja enni, elfelejté az asztalon lévőt, megevé a kenyerét, kiraká a maga borsóját, 's két óra mulva nagy örömmel meg is evé azt. Az atyja megintette: „Lajos! a tekerted rosz karban van; nézzed ssak, melly teljesek az én borsójim,

a tiéd pedig csupa gyom." – „Holnap a tiédből hozok magamnak, Atyus "– „Éppen nem ! én ez idén csak a magam , a Mami és Nagymami' 's a cselédek számokra valót ültettettem. Te lásd, hogy boldogúlsz. Megmondtam jó előre, hogy nem lessz borsód." De lett, mert Lajos pontban mindenkor tele hozá a kendőt borsóval, mellyet az atyja borsó kertjében szedett. A Kertész rajta kapta: „Ha, ha! itt a borsótolvaj!" Az atyja oda érkezett, 's megmagyarázá néki, hogy a lopás helytelen dolog. A gyermek nem fogá azt meg. Ismét lopott, 's két nap múlva az ő kertje és az ahoz

[merged small][merged small][merged small][merged small][ocr errors]

a' mellyet valóban könnyes szemekkel eddegélt, 's a' mi a két asszony” szívét megrepeszté. • Burkárd meglátogatá Lajost a' kertben, figyelmetessé tevé őtet a' hibákra, és új módokat javasla a' rossznak megorvoslására. Gyermekségek ! azt mondja erre valaki: 's még a mellett pénzbe is kerülnek. De e gyermekségek Lajost önnállóvá 's munkássá tevék. Eggy napszámost fogadott felébe, és igy meglehetősen helyre jött a dolog. Nagyanyó ugyan egész csendeskén elosont ollykor ollykor az asztaltól eggy tányérka borsóval a kötője alatt; de Burkárd nyomba követé őtet, csupa angyali béketűréssel déltől estig nála maradt, úgy hogy az öreg kéntelen vala hat óra folyásáig a tányér borsóval a kötője alatt, a legalkalmatlanabb helyhezletben maradni, és mind a mellett is hosszas fáradtsága után utól ka

pattatni és kinevettetni. Burkárdnak magának sem vala komolány czélja, hogy a fiját kertmivelésre kénszeritse, hanem hogy őtet munkássá tégye, isméreteit gyarapítsa, főképen pedig, hogy a Tulajdon eránt jókor becsűletet szerezzen benne; és ez el is sült. Igy már télre vólt a gyermeknek eggy rakás gyümölcse, mellyből élni láttatott, 's valóan ez által igen korán meggyökerezék a gyermekben a függetlenségnek's szabadságnak érzete, és nem csak gyümölcstelen szánakozás, mellynél egyebet más gyermekekben nem lehet gerjeszteni a szegények eránt, hanem a jótékonyságnak nemesbb érzete: mert a gyer

« ElőzőTovább »