Oldalképek
PDF

mekkel?" kérdé Nagyanyó, s felemelkedék karszékéből, mellyben a fiúnak eggy nagy selyem főkötőt csipkézett, és a szálába osont. Ott feküvék a fiú, csendesen 's édesden aludván.

Nagyanyó elbámúlt, és eleinte semmit sem akart tudni ezen intézetről : de midőn néki Burkárd az egész dolgot és a maga szándékát megmagyarázta, tehát a Napája is egészen szárazan értésére adta, hogy ő azt soha se hallotta, hogy a gyermekeket az egész világ pehely-ágyakba fekteti, sapkával és nyakkendővel béfedi, 's megveté az ő nevelési plánumát minden pontjaiban. Burkárd előhorda ez úttal legalább kétszáz Nemzetet, a kik igy cselekesznek, 's a kiknek gyermekeik az első esztendejekben futni, beszélni, kezeket használni tudják, és egész éltekben egésségesek 's erősek mint az oroszlán. Baumbachsné hányta magára a kereszteket a sok Nemzetek különös neveiknek hallására, 's azt mondá, hogy azok nyilván Kóldús -Nemzetek, a kiknek még csak eggy pelyhes ágyok sincs, és harsány lármával megmutatá néki a' Bibliából, hogy ez a nevelés-mód istentelenség. Burkárd hasonlóúl megmutatá az emberi test minéműségeiből, hogy a pelyhes ágyak semmit sem érnek. Ezen perlekedés alatt béjöve Zsáni, és az anyja pártjára állott. Burkárd a maga atyai tekintetére apellált; de megczáfolták az anyának szüléskori fájdalmaival. Semmi se használt. Végre csengetett. Eggy inas béjöve. Ekkor mind elhalgatának; mert igen kemény parancsolatja volt az Burkárdnak, hogy a cseléd jelenlétében soha, semmiképen veszekedni szabad ne légyen. Csak Baumbachsné morgott eggy kicsit. Burkárd csendíte még eggyszer, 's más inas is jött. „Be kell fogni!" kiáltá Burkárd, „az úti szekerembe a négy pejt! „Mindnyájan csendesen voltak nagy várakozásban, mert az eggyik inas még most is ott benn volt. A kocsi előállott. „Eredj!" Az inas elment. Burkárd karjaira vevé a fiút. „Halljátok-e!“ elkezdé igen kemény hangon: „vagy úgy fog neveltetni a fiú, a mint én akarom; általjában a mint akarom! vagy pedig szekerre ülök vele,mégyekHamburgba, ott vele eggyütt felülök eggy hajóra viszem Amérikába, és ott fogom nevelni. Ezt pedig megteszem olly igazán, mint a hogy eggy Isten van!" Mind két asszony úgy állt mint meg annyi bálványkép, 's merően bámúlt reá. „No, hát hogy akarja Mami?" – „Én nem szóllok többet, csinálja, a mit akar!" morogá ez, 's ment. „Hát te, édes Zsánim ?“– „Édes Istenem, kedves Férjem ! ha a fiúnak nem ártana!"– „Íme, ha árt, tehát akkor ismét ágyban fog heverni, ha meg fúlna is benne. No hát úgy-e?“ – „Nem bánom tehát!" Burkárd ismét visszatevé a fiút fekhelyére, és az első paedagóguszi triumph meg vala nyerve. Burkárd semmiképen nem hagyá magát anyjának 's feleségének kabaláji által megzavartatni, sem pedig azon ezerféle ravaszságok által, mellyeket mindketten elkövettek, félrevezettetni: vitézül folytatá felvett plánját, 's lassandan hozzá is

szoktak a két asszonyok, hogy a

fiút először mezitelen a maga ágytakaróján, majd a házföld szönyegén, azután a kertben a fűven lássák heverni; és a fiú szemlátomást gyarapodott a' gyorsaságban 's erőben, és vigan támolygott a földen ide s tova, s játszodott a fűszálakkal, mellyek a kezébe estek. Ha va

lamikor az atyja otthon nem vólt, 's

Nagyanyó a gyermeknek kedveskedni akart, és azt a földről valami puha ruhába fel akarta venni, tehát a fiú iszonyúan sirt az ő karjain mind addig, mig őtet ismét le nem tette. „Az ördög vigye-el az útálatos sivó-rivóját!" Kiáltá ez egész méreggel: „éppen ollyan csudálatos ezis mint az Apja!"

Ott üle a gyermek a földen, mellette eggy nagy fagolyóbis, a' mellyel játszott. Elhömpelyett a golyóbis; a'

[ocr errors]
« ElőzőTovább »