Oldalképek
PDF
ePub

kálkodni!" Ezt felirá a'Nro 1. után. Immost megint tovább elmélkedett: ,,Elegendő kenyér. Ez van, több mint a' mennyire szüksége van. Ház, öltözet. Ez is van. Csakhogy hozzá kell szoknia mindenhez, okvetetlen pedig!" Ismét megüté az asztalt. „Azok az átkozott bolondságok, a' gombok, csattok, és paszomántok meghidegítik a' szivet, 's nem is jól állanak. Ezeket gyermckségétől fogva nevetségesekké kell tenni előtte. -Feleség! No erről maga gondoskodjon. Ha egyenes szive lessz, nem csalódik-meg, 's azon esetben, ha megcsalódna, elválhatik tőle. Hall ja-e Mami!" e' szavakkal eggyszerre Baumbachsnéhoz fordúlt:,,ha itt az ember el akarna válni a' feleségétől, véghez mehet-e az könnyen ?" Baumbachsné olly halvány lett, mint eggy

halott.,,Fijam Uram!" ezt mondá reszkető szózattal:,,mit akar Kegyelmed? Mingyárt gondoltam azt az asztalra csapkodásából. Mit vétett Kegyelmednek az az ártatlan bárány, a' felesége?"

,,Terengettét, Mami!" mit fecseg Kegyelmed?"

,,No's? ki akar tehát elválni?" ,,Ahon Lajos ne!" ezzel a' gyermekre „Istenem, Fijam Uram!“

mutatott.

[ocr errors]

mondá Nagyanyó félelmesen, 's felállott és eggy keresztett vetett a' gyermekre, Burkárd ismét elmélke désbe merült. „Békeség önmagával! Ez a' fő pont. Hogy lessz ez?" A' homlokát dörzsölé. Van-e nekem magammal békeségem? Úgy a' hogy, igen is! 'S hogy jutottam én ahoz? Hm! senkinek rosszat nem teszek. Eggy! Némellyel jót is teszek? úgy

He

van. Ez az, a' mi tulajdonképen boldoggá tesz. És igy jó sziv! jó akarat! Felirá mind ezeket. lyesen van!" mondá felszóval, felállott és fel's alá járkált a szobában. „De még is - az az átkozott bordélyházi történet minő kedvetlenséget okozott nékem, úgy hogy ama ezédulát kell irnom. Bolondság! és igy békeség másokkal is!- ez pedig lehetetlen." Feltámasztá fejét, 's nehány minútakig komoly tekintettel üldögélt. Eggyszerre felugrott 's felkiálta: „Igen is, úgy van! Ez az! Mami! Jer, Lajos!" Felvevé a' fiját 's megcsókolá. ,,Most már megvan! Valóban, ez az igazi út és mód!"

,,Az Istenért, Fijam Uram! mi baj? Kegyelmed egészen elrémiti az embert. Ugyan mondja-meg: ott ül az egész áldott napon, elmélkedik,

I. ·

4

az asztalt verdesi, el akar válni, 's több eféle."

„Úgy van, Lajos !" mondá Burkárd: „úgy kell néki lenni, 's a' ki nem akarná, az kimegy a házamból, ha angyal volna is!" Ezzel letevé a fiút, 's a' kertbe ment, hogy az egész intézetet annál jobban megfontolja. Legjobb eszköznek látszott tudnillik Burkárdnak az emberek' ingerkedéseiknek elkerülésére az, hogy Lajosba tántorithatlan közömbösséget öntsön az emberi vélemények eránt.

Megfontolá még egyszer, fel 's alá járván, az egész nevelés' plánját; ez meglévén viszont felszalada a' házba. Szíves vidámsággal csókolámeg feleségét, Maminak pedig kezét nyújtotta.,,Most már jól van," mondá ez:,,ne hagyjátok a' napot lemenni a' ti haragotokon." Burkárd

e' szókból semmit sem értett's Anyjára tekintett; Zsáni a' harag szó hallására férjére nézett, Anyó pedig a' leányát visgálá, és csudálkozott, hogy az olly hideg vérrel halgatott. ,,Ez a Biblia' sorsa," mormolá Burkárd;,,mindég ott idézik, a' hol nincs helye!"

Most azonban serényen hozzáláta Burkárd a' neveléshez. De mint elbámúla, midőn a' legcsekélyebb változtatásokra, eggyszerre, eggyszerre, minden oldalról annyi akadályt talált. Titkon eggy bőr ágyat készíttete, lószőrrel megtömve. Ezt eggy fa nyoszolyába a' szálába tevé; előhozta a' fiút, reátette ezen ágyra, és bétakará eggy könnyű pamut paplannal. A' gyermeknek a' főkötőjét a’nyakkendővel eggyütt az udvarra veté.

,,Ugyan hova lett az Úr a' gyer

« ElőzőTovább »