Oldalképek
PDF

atyjafijával, eggy igen szép leánnyal. Ez a leány eggyszerre eltünt, és az elragadás vagy elcsábitás gyanúja eggy szeles ifjúra hárúlt, a ki magát ebbe a házba és a leánynak szivébe béfészkelte. Zéburgné maga jöveBurkárdhoz, 's eggy lovászt kére tőle, hogy a szerencsétlent nyomozná, és nem csak ezt megnyeré, hanem még a Burkárd interesszéjét is a' leány eránt. A Lovász azt a hirt hozá, hogy a szökevények postán Hamburgnak vették útjokat. Burkárd a nélkül is nem sokára Hamburgba akart menni : extrapostát vett, éjjelnappal ment, elérkeze Hamburgba, és az ő sok ismerősei által csak hamar kitanúlta a szegény leánynak sorsát. Ótet tudta nélkül eggy gyanús házba vivé a csábitója. Burkárd azon házhoz ment, felkutatá azt némelly drabantok segitségével, meglelé a Mamzellt eggy ruha tartóban, és a maga szállására vivé. A szegény leány szűnet nélkül sirt; ő még most is azt gondolá, hogy csak szerelmesének karjai közzül akarják kiragadni, s nem ismeré azon házat, a hová el vala adva. Burkárd elébe álla. „No, lyányaszszonyka ! vége lessz-é már a sirásnak ? valami mondani valóm vólna." A leány még inkább kezde zokogni. „Hallja-e, kis lyán, cselekedjen a' mint tetszik. Csak hogy lássa, az a' bordélyház, a honnan magát kihoztam, a legközönségesebbek közzé tartozik, maga pedig olly szép, hogy nevezetesebb bordélyházban is helyt találhat." A leány könnyei megszüntek, eleven pír futá-el arczát. „Micsoda? az Istenért! bordélyház?"

Burkárd megmutatá azt az árestáló parancsolatból, 's magának a leánynak is olly környülmények jutának eszébe, a' mellyek bizonyossá tevék előtte, hogy olly házban vólt. Már most nem sok fáradtságba került Burkárdnak, reábeszélni a leányt, hogy ő vele visszatérjen. Burkárd a legszentebb halgatást igéré néki, 's a leány megölelé térdeit. Haza érkezének ők, de vélek eggyütt a történetnek híre is. Burkárd megtudta azt, de csak azt, a mi a leányt illette; el akará nyomni a pletykát, 's e végett a maga feleségével és ama leánnyal nyilván és lassan keresztűl kocsikázott a városon, de ez által még inkább feltámadt a pletyka, hogy Burkárd eladta a leányt eggy bordélyházba; 's minekutána megszelídítette, ismét vissza

[ocr errors]

hozta azt; – az ő ostoba felesége

pedig semmit sem tud a dologban ;

ki ne szégyenlené már csak közelíteni is annak házához, a ki bordélyházi szajhákkal mulatja magát. Luize sírt a harag és szégyen miatt, midőn ez a fülébe jutott: az öreg Baumbachsné pedig szidta az embereket, Burkárdot 's a leányt, 's Burkárd mondá bosszúsan : „Vigye-el hát az ördög az illyen embereket, kik nem szenvedhetik, hogy eggy becsületes leányzót az ördög' körmei közzűl megmentsen az ember!" Ezzel húsz luidórt eggy papirosba takart, 's elküldé azt a fő templombéli Prédikátornak azon kéréssel, hogy jövő Vasárnap az ő czéduláját nyilván olvassa-fel. A Lelki Atya nem örömest akara reáállani; de mit nem tesz húsz luidór! Felol

vasá tehát a következett Vasárnapon több kérelmek között: „Eggy közel a Várashoz lakó Birtokos Úr, esedezik Istennek, adjon néki békeséges tűrést a bolondoknak elszenvedésére, kik őtet ostobaságaikkal 's rágalmaikkal háborgatják." Az emberek felfüleltek; nem érték jól a dolgot, kérdezősködtek; végre megtudák azt, 's nem beszéltek egyébről, csak e kérelemről. Kicsinybe múlt, hogy a Prédikátorba belé nem kötöttek, de eggyik sem akart első lenni. A várasi dévaj emberek nevettek; ollyan lárma volt, mintha a Római Szent Birodalom' jusai megsértettek volna. A rágalomelhalgatott ugyan eggy két napig, de annál rémitőbb gyülölség támadott-fel annak felbizgatására. Burkárdnak még a legkisebb

« ElőzőTovább »