Oldalképek
PDF
ePub

eszközévé láttatott választani. Alsó Szakszóniának eggy középszerű Várasában született. Első hat éveit úgy élteált, hogy ha úgy folytatta volna, semmit róla nem tndnánk mondani. E' hatodik esztendő' végén meghólt az Atyja, 's az Anyja fel hagyá őtet nőni, ennyi volt mindöszve, a' mit érette cselekedett. Minthogy a' Várasi előkelő familiákkal atyafias volt, tehát a fiúnak kétség kivül talentoma vólt a' tanúlásra, 's a' Familia megigéré, hogy róla gondoskodni fog. Hétről hétre sorba evett hét atyja fijainál, megkapá a' szükséges Iskolai könyveket, 's minden esztendőben eggy köntöst, mellyért nem kivántak egyebet, hanem hogy azon hét házakban, a hol evett, holmi aprólék dolgokat tegyen, úgymint: elveszett kulcsokat keressen, csatto

kat tisztítson, a' gyermekekkel játszék, a' konyhába fát hordjon, gyertyát gyújtson, a' postára leveleket vigyen 's a' t. Lajoskának tehát megvóltak a foglalatosságai, mind a' hét házakban, mind az iskolában. Igaz, hogy ő nem sokat tanúlt; de a' helyett birt némelly másféle ügyességekkel, mellyeknek meg van önnön böcsök: szép kártyaházakat épitett, tudott metszeni fába, 's a' piksziseket kiczifrázni, jól tudott számolni könyv nélkül, a'Kommódok' fogójinak kicsinosgatásában pedig nem vala párja: a' mellett megtanulta bosszúját elrejteni, kívül hidegnek látszani, a' mikor belől lángolt olly tulajdon, melly néki egész éltében hasznára vólt, 's a'mit ó benne phlegmának vettek.

A hét Háziatyák' ugyan mondák

[ocr errors]

ellykor ollykor: „Mi lessz abból a' Fiúból? teljességgel nem tanúl !" de a' hét Háziasszonyok az ellenkezőt álliták, mind addig, mig Lajoskának az anyja meg nem hólt. Ekkor egygyiknek a hét atyafiak közzűl magához kellett volna venni a' gyermeket: 's eggyszerre mind a' hét Háziasszony úgy találta, hogy az ő Férjeiknek igazok van. Mind a' hét azt állította, hogy a gyermek semmirevaló.

Azonban végre csak el kelle igazitani e' dolgot, 's Lajoska eggyik atyjafijának a házába jutott. Még eddig a kis Burkárd nem igen sokat tudott az inségről; de most eggyszerre egészen érezé, miben álljon az. Minden szivességei, mellyeket most megkettőztetett, teljességgel meg nem mentheték őtet a' szidal

[ocr errors]

maknak 's pofozásoknak szüntelen tartó zivatarától. Érzette ártatlanságát; sốt a’mi több : érzette a' maga becsét, mert kétszerte inkább figyelt Nénje' arczára 's minden kivánataira, mint tulajdon gyermekei; kétszerte szelidebben viselte magát, és a' ház körül tíz annyit is véghez vitt, mint a házhoz tartozó gyermekek. Végre e' keménység miatt

álnokká 's kegyetlenné kellett vólna válnia e' gyermeknek, de eggy nyájasabb érzet megmenté attól. Eggy napon az igaztalan kegyetlen vele bánás miatt elkeseredve, eggy kamarába futott. Itt állott a' nyólcz évi ficzkó, öszvefogá ökleit, csikorgatá fogait 's dühösködött. Eggyszerre szelid könnyekre olvada a' düh; kezei nyájasan egybekócsolódtak; felemelé azokat 's nagy kék szemeit

az égre, 's felkiálta a legmélyebb bánatnak szivreható accentusával : ,,Ah! kedves boldogúlt Anyám! oh én szegény flú!" Azt vélte, hogy magában van, azonban eggy szegletben üle a' házbéli legkorosbb leány, Zsáni, eggy húsz esztendős jó Lyányka, és visgálá őtet. Az ő könnyei, égre vetett tekintete, boldogúlt Anyjához felkiáltása, meghaták, felháboriták 's elrémiték a' leányt. Felálla, karjai közzé vevé a' fiút, eggy szíves csókot ada néki, és e' pillantat ólta Védje lett.

Már most Lajosnak egész szíve e' leányon függött; ez leve néki bálványa, Istensége; minden érzeményi hozzátértek, 's az a' fiú, a' kit hidegnek 's érzéketlennek tartottak, eggy szerelmesnek elragadtatásával tudta Jóltévőnéjének kezét

« ElőzőTovább »