Oldalképek
PDF

eszközévé láttatott választani. Alsó -

Szakszóniának eggy középszerű Várasában született. Első hat éveit úgy élteált, hogy ha úgy folytatta volna, semmit róla nem tndnánk mondani. E hatodik esztendő végén meghólt az Atyja, 's az Anyja fel hagyá őtet nőni, ennyi volt mindöszve, a mit érette cselekedett. Minthogy a Várasi előkelő familiákkal atyafias volt, tehát a fiúnak kétség kívül talentoma vólt a tanúlásra, 's a Familia megigéré, hogy róla gondoskodni fog. Hétről hétre sorba evett hét atyja fijainál, megkapá a szükséges Iskolai könyveket, s minden esztendőben eggy köntöst, mellyért nem kivántak egyebet, hanem hogy azon hét házakban, a hol evett, holmi

[merged small][merged small][ocr errors]

kat tisztítson, a gyermekekkel játszék, a konyhába fát hordjon, gyertyát gyújtson, a postára leveleket vigyen 's a' t. Lajoskának tehát megvóltak a foglalatosságai, mind a' hét házakban, mind az iskolában. Igaz, hogy ő nem sokat tanúlt; de a helyett birt némelly másféle ügyességekkel, mellyeknek meg van önnön böcsök: szép kártyaházakat épitett, tudott metszeni fába, 's a' piksziseket kiczifrázni. jól tudott számolni könyv nélkül, a Kommódok fogójinak kicsinosgatásában pedig nem vala párja: a mellett megtanulta bosszúját elrejteni, kívül hidegnek látszani, a mikor belől lángolt : olly tulajdon, melly néki egész éltében hasznára vólt, 's a' mit ő benne phlegmának vettek. A hét Háziatyák ugyan mondák ellykor ollykor: „Mi lessz abból a Fiúból? teljességgel nem tanúl!" de a hét Háziasszonyok az ellenkezőt álliták, mind addig, mig Lajoskának az anyja meg nem hólt. Ekkor egygyiknek a hét atyafiak közzűl magához kellett volna venni a gyermeket: 's eggyszerre mind a hét Háziasszony úgy találta, hogy az ő Férjeiknek igazok van. Mind a hét azt állította, hogy a gyermek semmirevaló. - Azonban végre csak el kelle igazitani e dolgot, 's Lajoska eggyik atyjafijának a házába jutott. – Még eddig a kis Burkárd nem igen sokat tudott az inségről; de most eggyszerre egészen érezé, miben álljon az. Minden szivességei, mellyeket most megkettőztetett, teljességgel meg nem mentheték őtet a szidalmaknak 's pofozásoknak szüntelen tartó zivatarától., Érzette ártatlanságát; sőt a mi több: érzette a maga becsét, mert kétszerte inkább figyelt Nénje arczára 's minden kivánataira, mint tulajdon gyermekei; kétszerte szelidebben viselte magát, és a ház körül tíz annyit is véghez vitt, mint a házhoz tartozó gyermekek. – Végre e keménység miatt álnokká s kegyetlenné kellett vólna válnia e gyermeknek, de eggy nyájasabb érzet megmenté attól. Eggy napon az igaztalan kegyetlen vele bánás miatt elkeseredve, eggy kamarába futott. Itt állott a nyólcz évi ficzkó, öszvefogá ökleit, csikorgatá fogait's dühösködött. Eggyszerre szelid könnyekre olvada a düh ; kezei nyájasan egybekécsolódtak; felemelé azokat 's nagy kék szemeit

[ocr errors]

az égre, 's felkiálta a legmélyebb, bánatnak szivreható accentusával : „Ah! kedves boldogúlt Anyám! oh én szegény fiú !" Azt vélte, hogy magában van, azonban eggy szegletben üle a házbéli legkorosbb leány, Zsáni, eggy húsz esztendős jó Lyányka, és visgálá őtet. Az ő könnyei, égre vetett tekintete, boldogúlt Anyjához felkiáltása, meghaták, felháboriták 's elrémiték a leányt. Felálla, karjai közzé vevé a fiút, eggy szíves csókot ada néki, és e pillantat ólta Védje lett.

Már most Lajosnak egész szíve e' leányon függött; ez leve néki bálványa, Istensége; minden érzeményi hozzátértek, 's az a fiú, a' kit hidegnek 's érzéketlennek tartottak, eggy szerelmesnek elragadtatásával tudta Jóltévőnéjének kezét

« ElőzőTovább »