Oldalképek
PDF
ePub

eszközévé láttatott választani. Alsó Szakszóniának eggy középszerű Várasában született. Első hat éveit úgy élteált, hogy ha úgy folytatta volna, semmit róla nem tndnánk mondani. E' hatodik esztendő végén meghólt az Atyja, 's az Anyja fel hagyá őtet nóni, ennyi volt mindöszve, a' mit érette cselekedett. Minthogy a' Várasi előkelő familiákkal atyafias volt, tehát a fiúnak kétség kivül talentoma vólt a' tanulásra, 's a' Familia meg. igéré, hogy róla gondoskodni fog. Hétről hétre sorba evett hét atyja fijainál, megkapá a' szükséges Iskolai könyveket, 's minden esztendő. ben eggy köntöst, mellyért nem kivántak egyebet, hanem hogy azon hét házakban, a' hol evett, holmi aprólék dolgokat tegyen, úgymint: eļveszett kulcsokat keressen , esatto

kat tisztítson, a gyermekekkel játszék, a' konyhába fát hordjon, gyertyát gyújtson, a' postára leveleket vigyen 's a't. Lajoskának tehát megvóltak a' foglalatosságai, mind a' hét házakban, mind az iskolában. Igaz, hogy ő nem sokat tanúlt; de a' helyett birt némelly másféle ügyességekkel, mellyeknek meg van onnön böcsök: szép kártyaházakat épitett, tudott metszeni fába, 's a' piksziseket kiczifrázni, jól tudott számolni könyv nélkül, a'Kommó. dok' fogójinak kicsinosgatásában pedig nem vala párja: a' mellett megtanulta bosszúját elrejteni, kívül hidegnek látszani, a' mikor belől lángolt: olly tulajdon, melly néki egész éltében hasznára volt, 's a'mit ó benne phlegmának vettek.

A hét Háziatyák' ugyan mondák

ellykor ollykor: „Mi lessz abból a' Fiúból? teljességgel nem tanúl !" de a' hét Háziasszonyok az ellenkezőt álliták, mind addig, mig Lajoskának az anyja meg nem hólt. Ekkor egygyiknek a' hét atyafiak közzúl magához kellett volna venni a gyermeket : 's eggyszerre mind a hét Háziasszony úgy találta, hogy az ő Férjeiknek igazok van. Mind a' hét azt állította, hogy a gyermek sem. mirevaló.

Azonban végre csak el kelle igazitani e' dolgot, 's Lajoska eggyik atyjafijának a házába jutott. — Még eddig a' kis Burkárd nem igen sokąt tudott az inségről, de most eggy. szerre egészen érezé, miben álljon az. Minden szivességei, mellyeket most megkettőztetett, teljességgel meg nem mentheték őtet a' szidal

maknak 's pofozásoknak szüntelen tartó zivatarától. Érzette ártatlan. ságát; sőt a'mi több : érzette a' maga becsét, mert kétszerte inkább figyelt Nénje' arczára 's minden kivánataira, mint tulajdon gyermekei; kétszerte szelidebben viselte magát, és a' ház körül tíz annyit is véghez vitt, mint a házhoz tartozó gyermekek. — Végre e' keménység miatt álnokká 's kegyetlenné kellett volna válnia e' gyermeknek, de eggy nyájasabb érzet megmenté attól. Eggy napon az igaztalan kegyetlen vele bánás miatt elkeseredve, eggy kamarába futott. Itt állott a' nyólcz évi ficzkó, öszvefogá ökleit, csikorgatá fogait 's dühösködött. Eggyszerre szelid könnyekre olvada a' düh ; kezei nyájasan egybekócsolódtak ; felemelé azokat 's nagy kék szemeit

az égre, 's felkiálta a' legmélyebb, bánatnak szivreható accentusával : „Ah! kedves boldogult Anyám! oh én szegény fiú !" Azt vélte, hogy magában van, azonban

eggy szeglet ben üle a' házbéli legkorosbb leány, Zsáni , eggy húsz esztendős jó Lyányka, és visgálá őtet. Az ő könnyei, égre vetett tekintete, boldogúlt Anyjához felkiáltása, meghaták, felháboriták 's elrémiték a' leányt. Felálla, karjai közzé vevé a' fiút, eggy szíves csókot ada néki, és e' pillantaț ólta Védje lett.

Már most Lajosnak egész szíve e' leányon függött; ez leve néki bálványa, Istensége; minden érzeményi hozzátértek, 's az a' fiú, a' kit hidegnek 's érzéketlennek tartottak, eggy szerelmesnek elragadtatásával tudta Jóltévőnéjének kezét

« ElőzőTovább »