Oldalképek
PDF
ePub

éppen ezt a' darabot hoztam magának Indiákról." Eggyszerre kisimúla minden ráncz a' két Dáma' arczúlatján. Hosszú komplimentekkel teljes köszönet kezdődött, de Burkárd már ismét a szálában volt a Polgármesterrel. Csengettek; Burkárd megnyitá az ajtót 's monda: „A' leves itt van, tessék béjóni !"

Bémenének az ebédlőházba: a' Polgármesterné eggy pillantatot vete a falusi biróra, a' ki az ebédlőben állt, azután megszámlálá a' Couverteket, látta, hogy hét mind a' Couvert, mind a' mind a' persona, 's hol halaványodott, hol pirúlt. Baumbachsné hasonlóúl az asztalra tekinte, látta, hogy oda a porczellán, 's helyette Fayence van az asztalom, 's most sárgúlt majd pirúlt. Burkárd leüle; követék a' többiek is, a' falusi biró

Burkárd mellé. Eggy nagy porczellán terrine (mély tál) volt a' Fayencek között. Az idegen Dáma most a' terrine-t, majd a' tányérokat nézé 's mosolyga, és ezen mosolygás miatt az izzadság csepege a' Baumbachsné' homlokáról. Mindazáltal talála ő arra alkalmat, hogy a' porczellán' elszedésének történetét eggy kicsit szépitve elbeszéllje. A' levest megették, 's eggy darab marha-hús jöve annak helyére.,,Delicat!" kiáltá a' Polgármester, 's Baumbachsné feledé szerencsétlenségét. Eggy tál potyka érkeze a' marhahús után. ,,Delicat!" kiálta ismét a' Polgármester, Baumbachsné már előre örült a' pástétomnak, 's a' még azt követő négy tál éteknek. Mig a' cseléd a' tányérokat felváltotta, felálla Baumbachsné, 's kiméne, hogy a' pástétomnak

és

[ocr errors]

feltevésekor maga is jelen legyen. ,,A' poszpászt!" kiáltá Burkárd Úr, a'ki a' szokott három tálétken kivül többet már nem gondolt. Az Inas köhögött.,,A' poszpászt!" kiálta még eggyszer Burkárd, 's öszveránczolá homlokát. Azonnal ott terme az asztalon két torta, gyümölcs, vaj és túró, apró szőlő és mondola. A' tortákat felszeldelték, körül hordták 's ették; azonban megnyíla az ajtó, éppen Baumbachsné lépe-bé mosolygó ábrázzal. Halott sárga lett, a'mint az asztalra tekinte. „Az Istenért, Fijam Uram! ne egye a tortát!" kiálta szörnyű szorongó szózattal. Burkárd letevé azt a' falatot, mellyet éppen a szájába akart tenni, 's kérdezé:,,Meg van mérgelve a'torta?" -A' Polgármester elhalaványodott; a' felesége felugrott.,,Uram Jézus!"

kiáltá a' leánya Zsánival eggyütt. „De mi az ördögöt csináltak ezzel az átkozott tortával, Mami ?" kérdé Burkárd.,,Még nem vagyunk annyira!" mondá Mami csipós tónnal. „Még nem? nézzen csak körül! hiszen már felét is megették a tortáknak!" Nem bánom én!" monda Baumbachsné egész méreggel: „,a többi étkeket hát megehetik a' cselédek !" „Hát van még-több is ?“ kérdé Burkárd mosolygva.,,No Vilhelm, hallottad-e? Mami azt mondja, hogy egyétek -meg, a' mi még kivúl van."

--

A' Polgármester elfelejté a' többi ételt eggy butellia Tokaji mellett. Felesége 's leánya örvendtek e' vigyáztalanságon; mert volt mit beszéllniek, 's igy tőlt-el a' dél. Ebéd után semmiképen nem lehetett már

tovább tartóztatni őket. Elmentek', 's ez idő ólta, a' várasban az vólt a' híre, hogy Burkárd bolond, paraszt, goromba, a' ki a' parasztokkal egygyüttiszik a' csapszékekben, és a* fösvénység miatt az ételnek felét az asztalról mindég visszahordatja, 's több e'féle, valamit csak a' rágalom azon kis történetből kifaraghatott,

Mindazáltal e' fecsegések mellett is csakugyan meglátogatta volna őtet ismét a' familia; mert Indiai szövetekről susogtak, mellyeket Burkárd ajándékozgatott, ha még eggy más történetecske nem esett volna, a'mi Burkárdot és az ő Familiáját a fő rangúak' köréből egészen kirekesztette.

A' Hóstáť' végén, közel az ő jószágához, úgy hogy a' kertjeik eggymást érék, lakott eggy gazdag özvegy, Zébburgné, eggy távolról való

« ElőzőTovább »