Oldalképek
PDF
ePub

tott a kocsiba, fejérszemélyek ültenek benne, 's az eggyiknek veres ruhája volt. Hogy megint el ne maradjon, fel ugrék hátúl a' bakra, az ottan álló inasnak nagy rémülésére. Az inas kérdezé, mint akar.,,A' mint látja Ked, egygyütt kocsikázni!" felelé Lajos; és a kocsi' hátúlján újolag verekedésre került volna a' dolog, ha az inasnak több bátorsága lett volna.

A' kocsi benyargalt eggy udvarra, 's megállt a' garádics előtt. Lajos leugrott hátúlról; az inas is. A' fejérszemélyek kiszállottak, 's elijedének a' dominótlan maszkos embertől.,,Ej én velem az ördög űzi játékát!" mondá Lajos, megfordúlt és menni akart. De az inas, a' ki már most, mint a' kakas a' maga szemetjén, elég bátorsággal birt, durva rúgással lökte-ki Lajost az ajtón. Ő pedig tűrve csóválá fejét a' ház előtt.

Végre sok csavargás után eljuta a' Rehbergné' házához. Bément, hal

lotta a Róza szavát, megnyitá az ajtót, és Rózát barátnéjival eggyütt a kivetkezésen kapta. Mindnyájan ijedye sikóltottak, midőn a' maszkos embert bélépni látták. Ekkor Lajos, kit a' leányok' sikóltása magához téritett, levevé kalapját, és a' maszk leesett.,,Istenem, Lajos !" felkiálta Róza.,,Megismersz ismét végtére?" mondá Lajos, és a' leányhoz sietett. A sikóltásra béfuta a' szobába Rehbergné, látja a' fiatal embert ott állani, és a' két leányt eggy vállban, még ekkor is minden esz-mélet nélkül az ijedtség miatt. „Ej, Burkárd Úr! mire való ez? hiszen már tizeneggy óra! menjen haza, és jöjjön holnap!"

,,Kedves Rehbergné asszonyom!" elkezdé Lajos szomorúan: „ha tudná Kegyed, hogy már ma legalább két tuczet emberrel lökdöstettem 's csapdostattam magamat, hogy Rózát megláthassam, nem mutatná nékem olly szárazan az ajtót. Még a' selyem do

-

[ocr errors]

minómat is letépték rólam." Erre nagyott nevetett Rehbergné. „Tehát az a' fél dominós-ember, az Úr vólt?" „Fájdalom én voltam!"——— ,,és a' ki a' kulcsárral dulakodott ?"-,,Én vóltam, és a' kinek még legalább húsz bolonddal is volt ügye én voltam. Mint inas eggy kocsi' hátúlján czivódtam, és mind ezt Rózáért, hogy Rózát lássam. Ne hagyja már most minden bajaimnak gyümölcsét elvesztenem!"— Róza maga is kéntelen volt eggy kicsit mosolyogni. Róza! Róza!" folytatá Lajos:-,,ne légy könyörületlenebb a' kulcsárnál és a' Platzmájornál! halgass-meg!" Róza maga eleibe nézett, és nem mondott se igent, se nemet.,,Róza!" elkezdé ó ismét, látván a' leánynak megindúlását;,,én tégedet szerettelek véghetetlen szerelemmel: ezerszer oda adtam volna éretted életemet. Tudod Róza, mikor még gyermekek voltunk, melly véghetetlenül tiéd vólt szivem!"-- A'Róza'sze

[ocr errors]

mei kezdének szeliden nedvesülni; lopva emelé-fel ő reá tekintetét; szive megindult; haragja kezde tünni, és szerelemre olvadni. „Róza! Róza!“ folytatá ő;,,én még most is éppen olly gyengéden szeretlek tégedet; hiv voltam hozzád, a' millyen hiv nem volt soha ember a' földön !"

Alig mondá ezt ki, midőn ama korcsma az ággyal, és a' leánnyal eggyütt ismét elevenen álla a' Róza' szemei előtt.,,Oh nyomorúlt hazug!" kiáltá elfojtódva;,,menjen! menjen elölem! megvetem az Urat!" azzal béugrék eggy oldalszobába. Lajos merően állt mint eggy bálvány, amaz ajtóra bámult, mellyen Róza eltünt, 's öszvehúzá homlokát: ,,Hazug?" mondá komolyan utána:,,hazug? én az nem vagyok! Élj boldogúl, Róza!" Azzal eltünt, 's még eggy egész óráig dühösködött az útszákon. Más reggel lóra ült 's haza nyargala Ellbergre. ,,Vége van!" kiáltá atyjának eleibe: "küldj engemet utazni, Indiákra,

[ocr errors]

Kamcsatkába, a' hová akarsz! mert vége van mindennek! vége örökre!" Eggy könnyü sem folya szemeiből.

Annál bővebben ömlött a' Rózáéból. Lajos elment. A nénje megirá néki, hogy Lajos útazni megy, 's hogy őtet elvesztette. Róza elönté könnyekkel a' levelet, kivevé kommódjából a' maszkot, mellyet Lajos az utólsó estvén elejtett vala, megcsókolá a csúnya maszkot, drága könnyekkel áztatá azt, és kiáltá: Tehát elvesztettem őtet!"

Vége az első Résznek.

Pesten,

Füskúti Landerer Lajos betüivel.

« ElőzőTovább »