Oldalképek
PDF
ePub

kat, hogy el ne tévessze. A' férjfi, a' ki megkérdezte vólt, eleibe lépett: Lajos hirtelen oldalt döfte őtet, hogy lássa-meg, hányadik lózsiban van Róza; ezt a férjfiú rossz néven vette, 's minekelőtte észre vette volna, kitolá őtet az ajtón, és kizárá. Lajos szitkozódott, a' lózsiban pedig nevették. Köröskörül futa az amphitheáteren, hogy a' Róza' ló-zsiját megkeresse, 's mindég más lozsiba ment, és újabb meg újabb pereket vona magára heveskedése által.

Most ismét eggy lózsiba fúródék, 's látá Rózát mingyárt a' mellette lévőben ülni. Szint olly gyorsan a' hogy ide rohant vala, visszasiete, a másik lózsihoz futa, 's már felemelé kezét hogy zörgessen, midőn eggyszerre megragadá hátúlról eggy ember ezen szavakkal: „Patvar vigye e' bohót, ki itt olly lármát csinál, mintha egyedül volna!" Lajos iparkodott magát kiszabadítani. Az ember megragadá a' dominóját. La

jos egész erejéből előre rándúla a' Róza' lózsija felé, az ember pedig szintolly erővel húzá vissza felé. A porhanyó tafota e' két erőnek nem állhata ellent, 's elszakada. A'lózsiör az eggyik felével kezében hátra, Lajos pedig a másik felével előre, a' főldre lezuhanának. Lajos a’nélkül hogy eggy rossz szót ejtett volna, felugrék és a' lózsihoz siete, 's zörgete. Felnyiták; és ismét el volt tévesztve, mert a' birkozásban elébb halada eggy lózsival. Azonban a' ló zsi-ór is felszedé magát, újjolag megkapá Lajost, és monda:,,Ez csupa bódúlt a' lárma csinálásra!" Többen is jövének oda, 's megfogák Lajost. Lajos kirántá magát, a' lózsi-ór, és eggynehány felvigyázók utána, hogy szintúgy dörgött a' garádicson. Lajos fél dominóban olly útat kerese, melly őtet ismét a' lózsikhoz vinné; de a' legények mindenütt útját állák. Lajos eggyszerre elszáná magát, és hasgatott dominójával a' tánczoló szá

lába ugrott. A' lózsi-őr a' dominónak másik felével megállt a szálaajtóban igen szorongó ábrázzal. Ott benn nevettek. A' maszkok öszvegyülének Lajos körül, a' ki a'tulsó ajtón akara kiszökni; a' tolongás nevekedett. Azonban a' Helymájor (Platzmajor) megkérdé a' lózsiőrt a' lárma' okáról, 's ez röviden megmondá, hogy amaz ember kétségkivül megőrjült: mindenik lózsi' ajtaján leirhatlan dühösséggel zörgetett, csupán csak azért, hogy a' bennek lévő emberekre szemeit ráme

ressze.

A' Helymájor Lajoshoz méne. ,,Uram! kicsoda az Úr?" ,,Eggy idegen, kinek rossz csillagzatja Brunszviknak valamennyi bolondjait nyakára gördité.",,De hát miért dörömböz az Úr minden lózsiknál?",,Mert szeretnék eggy fejérszeméllyel beszélni, a' ki a' lózsiban van; már meg is leltem azt az átkozott lózsit, midőn ama bo

lond, a' ki amott áll köpenyegem' felével" a' lózsi-őrre mutatott. ,,Mellyik lózsiban van az a' fejér személy?",,Amott az, eggy, kettő, tizenggyedikben!" Ekkor

három

[ocr errors]

a'lózsira mutatott; a' Platzmájor felnézett; minden maszkok, a' kik ott körülbelől áltak, felnéztek. „Azzal ama veres ruhában, azzal szeretnék én beszélni."

Róza visszavoná magát, látván, hogy oda le ó róla beszélnek. A Platzmájor kivezeté Lajost a' szálából, és mondá a' lózsi-őrnek, hogy ezen ifjú embernek, a' ki egészen eszén van, nyissa-fel a' második sorban a tizeneggyedik lózsit, 's Lajos elméne a' kulcsárral. Róza és más két fejérszemélyek, kik a' Platzmájornak a' kulcsárhoz tett jeladásából látták, hogy az ő reájok van intézve, elhagyák hirtelen nagy szorongással a' lózsit, és az amphitheáter körúl elmenének. Lajos elérkezék a' kulcsárral, kinek a' fél dominó még ek

[ocr errors]

kor is kezében volt, és menet közben ezerszer is kéré a bocsánatot, a' lózsi eleibe. A' lózsi felnyittatott. Lajos bele bámúla az üres lózsiba; a' hévség elfutotta; 's eggy pár arcz ütést adott a' kulcsárnak e' szavákkal:,,Ez a Ked' fáradságaért!"

[ocr errors]

Abban a' pillantatban méglátá ismét a Róza' veres ruháját. Már felemelé a' lábát, hogy utána fusson; de most megragadja derekán a'kulcsár, hogy őtet megfogja. Lajos ki akará rántani magát. A' kulcsár mindég jobban-jobban szoritotta, 's végre megragadá a' köpenynek a' másik felét. Lajos oda hagyá köpenyét, mint József, és leugrott a' folyosón a' lózsik megett. De eltünt a' veres ruha. Szaladgált fel's alá a' garádicsokon. Végre az Operaház' tornáczához érkezett, 's kérdé, ha vallyon nem láttak-e onnan három személyt kijönni. Éppen akkor kocsiztak-el onnét. Lajos utána erede a' kocsinak, mellyet még menni látott; bepillan

« ElőzőTovább »