Oldalképek
PDF
ePub

bézárkozék, és az egész napot az ostoba, csudálatos, emberi változékonyságok ellen való átkozódásokkal tölté.

Zéburgné pedig azonnal elő fogta Rózát: „Ugyan te leány, mi kótog a' fejedben?"- ,,Néném, nemde nem maga mondta-e sokszor, hogy nehezen leszek szerencsés olly emberrel? úgy találtam hogy abban igaza van. Édes Néném! kiméljenmeg engemet mindennémü előterjesztésektől! Nem láthatom, nem akarom látni többé!" ,,Úgyde, te csudálatos leány! én azt hevemben mondtam: ne légy bohó! Mondmeg az Istenre kérlek, mi furdal? Az ifjú gyönyörü csókolni való!" Róza sohajtott.,,Szerelmes mint a gerlicze!" Róza az égre veté szemeit. És hiv mint " Róza sirt.

[ocr errors]

,,Édes Rózám! ha láttad volna, mint kért engem, hogy tegyek eggy jó szót mellette!" „Én is láttam, Néném! nem! nem, nem akarom többé látni.“ Zéburgnénak min

[ocr errors]

den kérése, minden előterjesztései mellett is, makacsúl megátalkodék Róza, hogy őtet többé ne lássa, 's a' Nénje kiáltá egész kedvetlenséggel:,,Ostoba leány! még eggykor óhajtani fogod, hogy jöjjen-vissza, 's akkor magadra vigyázz!"

[ocr errors]

Más reggel eljöve Lajos, éppen mikor Róza a' látogató szobában vólt. A' Dámák ültek és kötöttek, 's Róza a' házbéli leány mellett üle, a' ki néki belső barátnéja vólt. Mihelyt Lajos az ajtót megnyitá, azonnal a kemény rázkodás miatt eggy egész sor szemet leejte Róza a' kötéséről. Felállának, meghaj

ták magokat, 's Róza éppen olly mélyen meghajtá magát, mint a' többiek, és kezdé ismét a szemeket reszkető kezekkel felszedni. Lajos Róza felé mereszté szemeit, azután a' Nénje felé. „Ezen ifjú közt“ elkezdé Zéburgné,,,és az én Rózám közt eggy kis félre értés van ! én mindenkép igyekeztem azt eloszlatmani, de nem süle-el. Nem tetszene, édes Dámájim, e' fáradságot magokra venni, hogy Rózát ezen ifjuval megbékéltessék ?" Róza erősen reszketett. Lajos merően nézé Rózát.,,Azt könnyen megtehetjük," elkezdé Rehbergné: Róza álljon oda; én biró vagyok; az Urfi pedig legyen készen, felelni a' Róza' vádjaira. No Róza ?"- ,,Nékem van miért panaszkodnom Burkárd Úrra, és az, a' mit én érzek, ked

[ocr errors]

ves Néném - asszouy, sokkal komolyabb dolog, sem mint eggy tréfával eligazíthatnók." E' szavai alatt a' könnyek görgének lefelé orczájin. — „Róza! Róza! kiáltá Lajos, hozza ugorván és karjai közzé vévén őtet: „Róza! hogy cselekedheted ezt? mond-meg legalább, mit vétettem ?" Róza kifejté magát karjai közzül. „Először és utoljára kérem, Burkárd Úr, ne zavarjonmeg többé, ne hogy keményebb légyek. Az Úrnak nincs semmi kérdője hozzám, 's nékem sincs semmi felelni valóm: és ha vólt valaha bizakodás közöttünk, bánok minden órát, melly az Úrnak just adhat hozzám csak szóllani is." Mig ezeket mondá, omlának a' könnyek szemeiből; 's észre lehetett venni a' tónusán, mennyibe kerül neki e'

beszéd, keze pedig, mellyel eggy székbe kapaszkodott, olly erősen reszketett, hogy a' szék is mozgott vele.

,,Tehát semmi se vagyok én többé néked, Róza ?" kérdé Lajos reszketó, szívreható szózattal, de vadan tévedező tekintetekkel. — „Hála, Istennek! semmi, semmi se többé!" Eggy mély sohajtás. „És nékem" folytatá ó még reszketőbb hangon,,,és nekem semmi reményem sincs többé Róza? Róza! egészen elválsz?"

[ocr errors]
[ocr errors]

,,Egészen !" felelé Róza mindég nevekedő halaványsággal, és fennyen döbögő mejjel. ,,Róza!" kiálta ő még egyszer, és meg akará ölelni. Róza hátra lépett: „Késztetni akar-e, hogy megmondjam, hogy az Urat egy szemtelen bohónak tartom ?" Szózatja an

[ocr errors]
« ElőzőTovább »