Oldalképek
PDF
[ocr errors]
[ocr errors][ocr errors]

„A nyomorúlt!" kiálta végre hidegen és elkeseredve: „a nyomorúlt képmutató ! soha se lásson többé engemet, ne hallja tőlem alacsonysáv gának felhányását; a megvetésre – méltó gonosztévő!" 's könnyei ismét omlának, és ezt sohajtá: „Ah Lajos! Lajos ! hogy lehetett ez?" Eggy új lehetség, hogy Lajos taIém ártatlan lehet, támada lelkében. Halgatódzott ki felé, s éppen akkor

[ocr errors][ocr errors]
[ocr errors]
[ocr errors]

lőni!" – „De mit csinált –az ifjú?" sohajtá Róza. – „Ej Istenem Uram! mint az ifjak szoktak! Megfogták mind a két karját, de alig tarthatták-meg. Szitkozódott és átkozódott. Végre – azok bizonyosan igen jó emberek lehettek; én azt gondoltam, hogy meg akarják ölni, 's annyit esedeztem érte – végre elbocsátották, s ő is odébb állt."

„Az ágyban a leánnyal?" kérdé Róza reszketve. – „Igen, igen az ágyban. Jaj, Istenem Uram, az ollyan fiatal cseléd nem gondol-meg semmit." Azonban bélépe eggy a Czinkosok közzül. „No, Korcsmárosné asszonyom, mi már menni akarunk, ne vegye rossz néven, hogy alkalmatlanságot, tettünk." – „Jól van jól! a Kisasszonyka is a miatt ébredt-fel. Éppen most beszéllem." –

« ElőzőTovább »