Oldalképek
PDF
ePub

jai tarták a' leányt, de lelke Rózán gondolkozott.

Róza a' Nénjével nem Brunszvikba, hanem Hannóverbe útazott. Zéburgné valósággal megharagudt Lajosra, és ha Rózát akkor mingyárt férjhez adhatta volna, talám tánczolt volna a' lakadalmában; de már két nap mulva szembetűnye több helyet lelt Lajos a' Zéburgné' szívében. Már ismét mosolyogva halgatá a' Róza' mentségét, 's felelé: ,,A' szerelmes bohó!" Már kezde Lajosban némelly jó tulajdont dicsérni; sőt néha annyira feledé magát, hogy azon időkről beszélne, midőn Róza Burkárdné lessz; Róza megmondá néki, hogy irt Lajosnak, 's végre a' negyedik napon már merte a' nénjét arra emlékeztetni, hogy Brunszvikba menjenek, a' hová akart Zéburgné Rózá

val menni, minekelőtte Ellbergre vissza akartak volna menni..

Éppen azon a napon, midőn Lajosnak e' virtusos leányzóval való története esett, Zéburgné is megindúla Rózával, Hannoverből Brunszvikba. A' rossz út elkéslelteté útjokat. A kocsis teljességgel nem érheté-el nap-világon Brunszvikot, 's Zéburgné, a' kinek az a' hibája volt, hogy félt az éjjeli setétségtől, megszállott éppen abban a korcsmában, a' mellybe Lajos a' beteg szűzet vinni akará.

Zéburgné még tizedfélkor lefeküdt vala, és igen édesden aluvék, midőn a' Lajos' csézája a' korcsma előtt megállott. Róza is már az ágyban feküdt; de még ébren volt 's Lajosról gondolkozott. Eggy kocsi érkezik.,,Világot!" kiáltja eggy szó

zat,

zat.,,Világot!" kiáltja eggy más szóa' melly Rózának egész szívét keresztül járta. „,Hozzatok világot!" kiáltja Lajos másodszor, 's Róza strimfliben, reszketve és lélekzetlen az ablakra siet. Éppen akkor vittékki a' házból a' világot. Róza kinyitja az ablakot. Lajos kihág a' kocsiból; azután leemeli arról a' leányt, a'ki mind két karjával a nyakába kapaszkodik, és mondja néki: „Légy csendesen, édes lyánkám!"'s béviszi a' házba. Nem Mári volt, azt látta Róza. Megfordult, hogy felköltse a' Nénjét, de először magányosan akart Lajossal beszélni. Pirúlva tekerité kendőjét fejér vállaira, 's reszketve és habozva ált. ,,Van-e Kegyednek eggy-ágyas szobája, Korcsmáros Uram?" kérdé Lajos.,,Szolgálatjára az Urnak!" Feljövének a gará

dicson. Róza lassan megnyitá az ajtót; 's ott jön Lajos eggy világgal a' kezében, 's a' leányt karjain vivén. A' leánynak öltözete szabad volt, sőt szemtelen! azt észrevevé Róza, 's az ábrázatja is, a' mint néki tetszett nem sokkal vala jobb.

Róza halgatott az ajtón kifelé 's lassan-lassan csendesség leve mindenütt. Már most még habozóbb lett. ,,Ugyan ki az a' leány?" egész a’fő fájásig gondolkozott arról, a' nélkül hogy valamit gondolni tudott volna. Majd a szoba' közepén állt, majd az ajtónál, azután megnyitá lassan az ajtót, 's ismét halgatódzott a' szálában, melly a' két szoba között volt. Féltékeny gondolatok kezdék gyötréni: leüle az ágyra's elkezde sírni. ,,Nem!" susogá azután; „,ő én hoz

zám hiv!” — ismét az ajtóhoz méne. Igy űzte azt egész éjjfélig.

Eggyszerre zörgettek az ajtón. Megnyiták azt, 's hallá hogy oda le nagy lárma van. Nagyon örűle a' lármának. Talán lejön már most! Nagy lármával jövének-fel a' garádicson; a' Lajos' szobájába rontottak; hallá a' leány' sikoltását, a' Lajos' szavát, 's más szavakat, mellyek: gazembert! csábitót! kiáltoztak. Szive felettébb döbögött. Törte szép kis kezeit. A' lárma mind hevesebb lett.

Éppen fel akará nénjét költeni, a' ki keményebben aludt a' gözűnél; midőn a' lárma megszünt; 's nagy beszélgetés lett ugyan, de csak beszélgetés. Végre megnyilt az ajtó. Lajos kijött, 's eggy durva szózat kiáltá utánna:,,Adj hálát Istennek, csábitó, hogy most igy megmene-,

« ElőzőTovább »